'Az LMP civil bája elmúlt'
– Megérte újra elindulni a második fordulóban? Mert bár önként nem lépett vissza, úgy látszik: helyette visszaléptették a II. kerületi választók.
– Szó sincs arról, hogy visszaléptettek volna a választók. Az politológiai törvényszerűség, hogy az első fordulós eredmények ismeretében azoknak egy része, akik nem akarták a fideszes jelöltet támogatni, a legerősebb ellenzéki indulót – jelen esetben Lévai Katalint – támogatták. Annak a döntésnek, hogy a második fordulóban is versenybe szálltunk, rövid és hosszú távú következménye is van. Előbbi az volt, hogy a bázisunk egy része nem ment el szavazni, körülbelül ötöde pedig átszavazott Lévai Katalinra. Az első forduló eredményéből viszont látható, hogy ha az LMP odateszi magát, akkor képes a növekedésre. A visszalépés kapcsán volt egy határozott pártálláspont. Ez egy hosszabb távú politikai stratégia része, vagyis, hogy az LMP önállóan építkezik.
– Tudható, hogy ön korábban azt az álláspontot képviselte: az egyik önkormányzati képviselőjük induljon a választáson. Lapunk információi szerint még testületi döntés is született Kovács Márton indításáról, és ezt kellett visszafordítani, miután végül mégiscsak elvállalta a jelöltséget.
– Valóban volt ilyen döntés, de nem ez a lényeg. Ezzel a stratégiával lehetett a legjobb eredményt elérni. Én sokáig hittem benne, hogy meg tudjuk előzni az MSZP-t. Csak a vége felé éreztem, hogy nem így lesz.
– Akkor végképp nem érthető, hogy a második fordulóban miért nem lépett vissza a szocialista jelölt javára, ahogyan ígérte. Még a kampányban is a kétharmad lebontását szorgalmazta, végül épp ön nem vett részt benne.
– Pontosan tudhatja, hogy azt mondtam: akkor képzelhető el a visszalépés, ha annak van matematikai jelentősége. Nem így lett. A kétharmad lebontása bonyolult feladat, ez a mostani választás csak egy próbája volt ennek. Jelenleg azzal lehet nyerni, ha az ellenzéki tömböt alkotó pártok a saját célcsoportjukra koncentrálnak és így növekednek. Az LMP esetében egy ilyen értelmetlen helyzetben megtett visszalépés hosszú távon többet ártott volna az építkezésnek.
– Az ön párton belüli befolyásának, súlyának mennyit ártott ez a vereség? Az önt esetleg ellenfélnek látó politikustársai bizonyára hibásnak kiáltják majd ki. És tudható, hogy az LMP-ben is vannak repedések.
– Én szívesen elviszem a balhét, ha ez kell. Nem probléma. Hogy ebből az egésszel nyerünk vagy veszítünk, attól függ, mit tanulunk a történtekből. Azt remélem, hogy olyan visszajelzést kaptunk, amiből építkezni tudunk.
– Nemrég nyílt levélben kérték az ellenzéki frakcióvezetőket, hogy januárban közösen nyújtsák be az Alkotmánybírósághoz azokat az elfektetett ügyeket, amelyekben amúgy közös az álláspont. Ez ismét az ön által korábban felhozott „technikai koalícióra” hasonlít. De mennyiben hiteles a kérésük, ha az együttműködést – lásd a II. kerületi választást – épp az LMP nem igyekszik betartani?
– Sokszor elmondtuk már, hogy a pártok közötti együttműködés a parlamentben kezdődik. A szocialistákkal bizonyosan együtt lehetne működni sok kérdésben, de a parlamenti közös munka helyett egymás szavazóit elhalászó politikát folytatnak. Azzal meg csak lábon lőni lehet a másikat. Az pedig, hogy a Fidesz jól kifundált lépése miatt csak a Jobbikkal közösen lehet érdemben célt elérni, még nem eredményezheti azt, hogy nem kell semmit sem tenni a cél elérése érdekében. Vagy valaki azt akarja mondani, hogy a MSZP és az LMP soha ne is szavazzon együtt a Jobbikkal? Ha a médiatörvény silányságáról és a sajtó szabadságáról a beadványaink szerint ugyanazt gondoljuk, miért ne lehetne közösen jegyezni az alkotmánybírósági beadványt? Ha nem tesszük, a Fidesz tovább röhög a markába.
– Több mint másfél évnyi parlamenti munka és egy elbukott időközi választás után még mindig hitelesnek gondolja a pártja nevét? Tényleg hiszi, hogy lehet más a politika?
– Ha arra gondol, hogy egyes játékszabályokat meg kell szegni és bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni a nagypolitikában, akkor azt mondom: igen, lehet, mert mi nem léptünk erre az útra. Ha a törvényt megszegve például elköltöttünk volna még egymillió forintot a kampányra, két-három százalékkal biztosan többet kaptunk volna az első fordulóban. De az is igaz, hogy az a fajta civil báj, amellyel a politikánkat kezdtük, elmúlt. Benne vagyunk a nagypolitikában, és nem tehetünk úgy, mintha ezt nem vennénk észre.
