A legtöbb javaslatot, szám szerint 46-ot, Lázár János frakcióvezető adta be, viszont a Hoffmann-féle tervek már-már szimbolikus ellenzője, Pokorni Zoltán, ahogy arra az Origo is rámutatott, önállóan egyet sem jegyez. Előre ivott hát a medve bőrére a közoktatásért felelős helyettes államtitkár: Gloviczki Zoltán a hét közepén még meglehetősen diadalmasan mondta, hogy a törvénytervezethez mindössze néhány, alapvetően technikai javaslat érkezett. Ehhez képest a tömegesen beérkező módosítók alapjaiban változtathatják meg Hoffmann Rózsa államtitkár törvénytervezetét.

Már ha valóban megváltoztatják. Kérdés ugyanis, hogy kinek az akarata tükröződik majd a köznevelési törvény végleges változatán: Hoffmann Rózsáé, illetve a mögötte a saját frakciójával szemben is kiálló Orbán Viktoré, vagy a javaslatot már a szellemiségében is elutasító kormánypárti politikusoké. Egyes információk szerint Lázár a csomagban beadott 46 módosító javaslatát egyenként is benyújtja, hogy arról a parlament is külön-külön szavazhasson.

A módosítók egy része az iskolák államosítását veszi célba. Ezek benyújtói közül többen is gyakorló polgármesterek, akik azt szeretnék, ha a településükön továbbra is az önkormányzatok felelhetnének az oktatásért. Ez érthető, helyi szinten ugyanis meghatározó téma az iskola, választásokat dönthet el a közoktatás sikeressége.

A fideszes polgármesterek a módosítókba ezért olyan garanciákat építettek be, hogy a visszaszerződő önkormányzatok valóban visszakaphassák iskoláikat. (Ezekből kiderül, hogy a kormánypárti képviselők tartanak saját kormányuktól: ha ugyanis nincs részletesen kimunkálva, milyen feltételek mellett vehetik vissza az intézményeiket a települések, akkor könynyen előállhat az a helyzet, hogy a lehetőséget ugyan megkapják, de az iskolák fenntartásához szükséges anyagi forrásaiktól közben megfosztják az önkormányzatokat. Tehát afféle kiegészítő normatívát kérnek.)

Értesüléseink szerint e ponton komoly ellenállásba ütközhetnek a benyújtók, és elsősorban nem Hoffmann Rózsa, hanem Orbán Viktor miatt, aki az államosítással egyértelműen spórolni is akar. Azokat az adóbevételeket, amelyekből az önkormányzatok az iskoláikat működtették, az állam elveheti a helyhatóságoktól, ráadásul, ha egy kézben van a teljes oktatási rendszer, ott szerveznek át, ahol csak akarnak.

Ami a többi módosítót illeti, az előzmények ismeretében senkit nem érhet komolyabb meglepetés: jelentősen módosítaná a Fidesz a kötelező egész napos iskolával kapcsolatos terveket. A javaslat szerint ez a lehetőség választható lenne, emellett megnyitnák az utat a kiterjesztett iskolák, közösségi intézmények felé, amelyek nemcsak a tanítási napokon, hanem az év minden napján nyitva vannak, és szociális, valamint egészségügyi szolgáltatásokat is nyújtanak. A közösségi iskolában a szegény családok gyerekei is hozzáférhetnek olyan tanórán kívüli lehetőségekhez, amelyekért a gazdagabbak fizetnek.

Jelentősen átszabná a köznevelési törvénytervezetet, ha megvalósulna az a fideszes módosító, amely a kisgyermekkori oktatásra irányul. Visszavonatnák a rugalmas iskolakezdés megszüntetését, a felzárkóztató iskolai csoportok helyett a hangsúlyt az óvodai nevelésre helyeznék az iskolai szegregáció megelőzése érdekében. Hároméves kor helyett pedig négyéves korra emelnék a kötelező óvodáztatás korhatárát.

A kormánypárti képviselők a középiskolai felvételit sem úgy képzelik, ahogy az államtitkár: szerintük nem helyi, hanem központi követelményekre épülő felvételit kellene tartani, és csak azokban az iskolákban, ahol jelentős a túljelentkezés.

Hoffmann Rózsa ellehetetlenítené a két tannyelvű középiskolákat és a nyelvi előkészítő évfolyamokat, a módosító javaslatokban azonban a fideszes képviselők megmentenék ezeket az oktatási formákat. Pokorni Zoltán korábban elhangzott javaslatai köszönnek vissza abban az indítványban is, amelyben a szakiskolai képzésre irányuló államtitkári terveket módosítaná: nem hároméves lenne a szakképzés, hanem négy, így bővebben jutna idő a közismereti tárgyak elsajátítására.

Végül: a Fidesz külön törvényben szabályozná a pedagógus-életpályamodellt: információink szerint arról szeretnék meggyőzni az államtitkárt, hogy a modellt nem egyszerre, hanem lépésről lépésre kellene bevezetni.

A legnagyobb kérdés, hogy miként viszonyul a miniszterelnök a módosítókhoz. Fölvállalja-e a nyílt konfrontációt saját képviselőivel, vagy hagyja, hogy ezekben a gazdaságilag vészterhes időkben az ő akaratuk érvényesüljön. Ami a köznevelési törvénnyel történik, az választ adhat arra a kérdésre is, hogy valóban Orbán Viktoré még a Fidesz-frakció, ahogy azt másfél évvel ezelőtt Lázár János mondta.

A kormánypárt után az LMP adta be a legtöbb módosítót. A párt ugyan elutasítja a törvénytervezetet, de „értékmentő” javaslataikkal szeretnék megakadályozni „egy tekintélyelvű, poroszos és esélymegvonó iskolarendszer” kiépülését.