És ami nincs benne a választási törvényben
Így nyitott kérdés, meddig tart a választási kampány, mennyi időt biztosítanak az ajánlószelvények gyűjtésére – az eddigi 750 helyett az induláshoz 1500 szükséges –, és miként használhatják a pártok a különféle reklámeszközöket. Nem ismert a jogorvoslat rendje, s az sem, miként kerülnek majd be a külföldiek a választók nyilvántartásába.
Ez azért is érdekes kérdés, mert jelenleg csak azok a határon túl élő magyarok szerepelnek a népesség-nyilvántartásban, akiket a kedvezményes szabályok szerint idén honosítottak. A többieknek – akik korábban kitelepültek, vagy soha nem rendelkeztek magyarországi lakóhellyel – ezt kifejezetten kérniük kell. Így ma nem tudni, hogy a külföldön élő és választani akaró magyarokat hogyan veszik nyilvántartásba. Annyi viszont bizonyos, hogy azok, akik ebben az évben nyerték el az állampolgárságot, igen könnyen mozgósíthatók lesznek, s a kormány vélhetően mindent meg is tesz ennek érdekében.
A következő országgyűlési választáson első alkalommal szerezhetnek kedvezményes parlamenti mandátumot a hazai kisebbségek. Az Alkotmánybíróság egy korábbi, sokat hivatkozott döntése alapján számukra biztosítani kell a képviseletet, ami több alkotmányjogász szerint megvalósult, hiszen működnek országos, területi és helyi kisebbségi önkormányzatok. Az országgyűlési jelenlétet pedig az alkotmánybírák nem követelték meg.
Ennek ellenére a választási törvény tervezete lehetővé teszi, hogy a kisebbségek országos listát állítsanak. Arra azonban csak azok szavazhatnak, akik az adott nemzetiség tagjaként előzetesen nyilvántartásba vétették magukat; ők a pártok országos listáira emiatt nem voksolhatnak majd. A kisebbségek az országos listáról kiosztható összesen 93 mandátumból egyet-egyet kedvezményesen szerezhetnek meg, és ehhez csupán negyedannyi voksra van szükség, mint a pártok esetében. Ezt a következőképpen számolják ki: előbb összeadják az országos és a kisebbségi listákra leadott szavazatokat, s azokat elosztják 93-mal – nagyjából ennyi voks ér a pártok számára egy képviselői helyet –, majd néggyel.
Ha tehát lesz ötmillió listás szavazat – a konkrét szám a részvételi aránytól és a határon túliak választási aktivitásától is függ –, egy kisebbségi mandátumhoz körülbelül 13 és fél ezer nemzetiségi voksra van szükség. Ez látszólag nem túl sok, ám az előzetes várakozások szerint ezt a feltételt is legfeljebb a roma, a német és a szlovák kisebbség képes teljesíteni. Egyébként minél több helyet szereznek meg a nemzetiségek, a pártoknak annyival kevesebb mandátum jut a listáról, ami a rendszer aránytalanságát fokozza. Szoros eredmény esetén pedig fennáll annak a kockázata, hogy a kisebbség lehet a mérleg nyelve, amelynek súlyos következményei lehetnek, akár vállalják a kormányzati felelősséget, akár nem.
