Az új rendszer tehát alig támadható, bár szakértők szerint minden eddiginél aránytalanabb, s a korábbinál jóval nagyobb mértékben jutalmazná a győztest. Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek: bár egyértelműen lejt a pálya, de nem a Fidesz, hanem a mindenkori nagyobb támogatottságot élvező pártok javára. A magyar politikai struktúra pedig korántsem annyira stabil, hogy akár már két és fél év múlva ne fordulna meg a helyzet.

A szisztéma olyannyira lejt, hogy a vesztes, tehát az egyéni választókerületben mandátumot nem eredményező szavazatok alapján eddig biztosított kompenzáció gyakorlatilag hatástalan maradna. A 2010-es eredményekből kiindulva így a Fidesznek nem kétharmados, hanem Kovács László Imrének, a Szegedi Tudományegyetem docensének friss számítása szerint 76 százalékos, tehát háromnegyedes többsége lenne, ami persze a végeredmény szempontjából közömbös. Az már viszont nem, hogy az újabb kétharmadhoz – amennyiben az ellenzék megosztott marad – a 2010-es nem egészen 53 százalék helyett elvileg elég lehet akár 30-35 százaléknyi támogatottság is.

Ennek oka részben az, hogy a töredékszavazatokkal a nyertes pártot is támogatják, ami alkotmányosan aggályos lehet – figyelmeztetnek szakértők. A tervezet szerint ugyanis nemcsak az egyéni körzetben a vesztesre leadott voksokat vennék figyelembe az országos listán, hanem a befutó jelöltekre leadott azon voksokat is, amelyekre nem volt szükség a győzelemhez. Így az első és a második helyezettre adott szavazatok közötti különbséget eggyel csökkentenék, és az is menne az országos listára – de már a nyertest támogatva. Így lenne olyan szavazat, amely két mandátumot hozna, mások viszont csak egyet.

A tervezett változások közül a választási eredményt a kompenzációs rendszer átalakítása befolyásolhatja talán a legnagyobb mértékben – állítja László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ugyanakkor át kellett rajzolni a körzethatárokat is, hiszen a mostani 176 helyett csak 106 egyéni választókerület marad. László Róbert – és mások – szerint e tekintetben ugyancsak tetten érhető, hogy a Fidesznek maga felé hajlik a keze.

Valamennyi körzetre kiterjedően még nem végeztek vizsgálatot, de Budapesten világosan látszik, hogy a korábbi választási eredmények – esetleg az ajánlószelvény-gyűjtés eredményei – alapján az inkább baloldali körzeteket jobbra húzó területekkel vonják össze. Ez történik a XIII. kerületben, 2010-ben az MSZP az ország 176 körzetéből mindössze két angyalföldiben tudott egyéniben nyerni.

Másutt úgy tűnik, az egyik szakértő szerint, inkább lemondanak a balosokról: a korábban erősen baloldali békásmegyeri lakótelep vagy Csepel esetében úgy vonják meg a határokat, hogy a mandátumot vigye, aki erősebb lesz, de ne befolyásolják a szomszédos választókerületekben velük együtt esetleg billegő eredményt. Efféle vélelmezett manipulációra másutt szűk a mozgástér, s legfeljebb egy-két nagyváros kapcsán vetődik fel, hogy milyen megfontolásokból csatolnak az ottani választókerületekhez agglomerációs településeket. Egyébként szerinte a választókerületek lehatárolásáról illett volna egyeztetni.

A választási rendszer tényleg jóval aránytalanabbá válik, és még a körzethatárok átrendezése is a Fidesz malmára hajthatja a vizet, de elsősorban a kétfordulós rendszer megszüntetése jelenti a fő gondot – így látja Szoboszlai György politológus. Ez szerinte a szétaprózódó baloldal halálát jelenti a viszonylag stabil támogatottságot élvező Fidesszel szemben, hiszen nem lesz lehetőség az első kör után eddig szokásos politikai játszmákra, kisebb-nagyobb alkukra.

Szoboszlai állítja: ha az ellenzék nem veszi tudomásul a koalíciókötés előzetes kényszerét, bukásra lesz ítélve. A II. kerületi időközi választás is jelzi ugyanis, hogy a Fidesszel szemben nemigen van más esély. Maga elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi hatalom leváltására valamilyen ernyőszövetséget hozzanak létre, ám azon belül a pártok saját programot hirdethetnek. A párttá alakuló 4K! egyébként ugyanilyen következtetésre jutott, de kérdéses, hogy az MSZP, az LMP, illetve a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció lehetségesnek tart-e ilyen összefogást. Az önérdek erős motiváció – előlegezte meg a választ Szoboszlai.

Más források szerint ezt mutatják külföldi példák is. Az olasz baloldal akkor keresett koalíciós partnert, amikor a Berlusconi által átszabott választási szisztéma erre kényszerítette, míg Szlovákiában 1998-ban korábban szemben álló politikai erők fogtak össze Meciar megbuktatására. Magyarországon az önkormányzati választási törvény 1994-es módosításának volt hasonló hatása: az egy forduló miatt akkor a Fidesz a kisgazdákkal is hajlandó volt összeállni a siker érdekében.

A politológus felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az alaptörvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti szabályokról szóló előterjesztéssel – amely részben a pártállam történelmi bűneiről, s az MSZP-nek ezzel kapcsolatos felelősségéről szól –a szocialisták ellen indítanak ugyan támadást, de a Jobbik szavazótáborát célozták meg. Tehát azt akarják megakadályozni, hogy a szélsőjobb még több szavazót vigyen el a Fidesztől. Az ellenzéknek ugyanis igazán reális esélye akkor lenne a győzelemre – tette hozzá –, ha a Jobbiknak úgy sikerülne megközelítenie a Fideszt, hogy a jobboldaltól szerez meg tömegesen támogatókat.

Az érvényességi küszöb eltörlése kapcsán Szoboszlai megjegyezte: a társadalom jó része közömbössé vált, és ez a lépés az emberek további tudatos depolitizálásának irányába hat. Nem kell ugyanis tömegeket – az első fordulóban a választásra jogosultak több mint ötven, a másodikban 25 százalékát – aktivizálni, mert a választás bármilyen alacsony részvétel mellett is eredményes lesz.

2/3

HA MEGOSZTOTT marad az ellenzék, akkor az újabb kétharmadhoz a 2010-es nem egészen 53 százalék helyett elég lehet akár 30-35 százaléknyi támogatottság is.

II. kerület választás