Márkus Attila orvos a Lege Artis Medicinae szakmai folyóiratban azt írta, a kórházi osztály vizitjein gyakran elhangzott: „kezdjük el” vagy „adjunk MO-t”, s ilyenkor az egyébként fájdalom nélküli betegnél leállították minden más fájdalomcsillapító adását, és négy-ötszörös dózisnak megfelelő intravénás morfininjekció adását rendelték el. A beadott gyógyszertől néhány órán belül a beteg kómába esett, és a növekvő morfinadagok mellett egyre jobban megjelent a morfin légzésdeprimáló hatása, ami néhány napon belül halálhoz vezetett. Az orvos szerint előfordult, hogy hibáztak az orvosok, és túl korán, a beteg túl jó általános állapota mellett rendelték el a morfin túladagolását. Az lett a következmény, hogy a beteg hozzászokott, és hatalmas morfinadagokat kapott (1200 ampullát naponta), amelynek az vetett véget, hogy a kórház gyógyszerraktára után kifogyott a budapesti gyógyszernagykereskedő, majd a gyógyszergyár morfinkészlete is. Ez után álltak át 10-20 ampullánként adagolt nyugtatókra, míg végül meghalt a beteg. Olyan is előfordult – írta –, hogy a folyamat során a beteg kikerült a kómából, próbált értelmesen kommunikálni, s erre a gyógyszeradagot elrendelő orvost leszidta a felettese, hogyan hagyhatta a beteget felébredni. „A morfinadás elkezdése után pedig műhibaként kezelték, ha öntudatra ébredt a beteg.” Márkus Attila cikke szerint az ott dolgozó orvosok és nővérek, akik gyakran cserélődtek az osztályon, mintegy természetesnek vették, hogy morfintúladagolással rövidítik meg a betegek életét. Mint a cikkben olvasható, az eljárásról az orvosi megbeszéléseken, illetve Márkus Attila meggyőzésére annyit mondtak: „kellemetlen dolog meghalni”. (A cikkben a kórház neve nem szerepel, de a rendőrség az Uzsoki kórházban tartott házkutatást – A szerk.)

Az Uzsoki kórház bejárata

Szakemberek szerint a gyakorlatban a végstádiumú betegek kezelésekor nem tiltott a beteg éberségi szintjének mesterséges, gyógyszerekkel való csökkentése, ami néhány paraméterében megegyezik a leírtakkal.

– Ha valóban az történt, amit a cikk állít, akkor emberölés gyanúja merül fel – mondta lapunknak Filó Mihály, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének adjunktusa. Aki szerint ez az eset túlmegy mindenféle bioetikai okoskodáson, és a büntetőjog hatókörébe tartozik. Lapunknak adott nyilatkozatában azt mondta: itt nem arról van szó, hogy az orvos valami protokollt megszegett, hanem a túlvilágra segítettek embereket. Ami ilyenkor a gyakorlatban történik, az tipikus lélektani szituáció, a túlterhelt személyzet – amelynek nyilván nehéz megküzdenie a halállal – hoz döntéseket, amire Nyugat-Európában is láthatunk példát. Arra a kérdésre, hogy szerinte biztonságban vannak-e a betegek a hazai kórházakban, a szakember azt felelte: nem tudni, mi történik a gyakorlatban, az élet végi döntésekkel kapcsolatos problémák még a szakemberek között is eddig csak teoretikusan kerültek megvitatásra. Az ELTE és a Semmelweis Egyetem éppen a közelmúltban hozott létre egy kutatócsoportot, amely azt vizsgálja majd, hogy mi történik a beteg ágya mellett a gyakorlatban.

A Lege Artis Medicinae közleménye szerint a szerkesztőség hónapokon át elemezte a kéziratban foglaltakat. Időközben a szerkesztőség hivatalos bejelentést tett a kézirat alapján az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) elnökénél is. A beérkezett kéziratnál a rovatszerkesztő és a szerkesztőség is többszörösen felhívta a szerző figyelmét a cikkben leírt súlyos állításokra. Ám a szerző vállalta az abban leírtak hitelességéért a felelősséget.