Nem csoda, hogy azokban a szabolcsi falvakban, ahol máskor egymást érték az almaárusok, mostanában alig látni almát kínáló őstermelőket. Nyírbátorban találkoztam egy asszonnyal, aki elfogadható minőségű almát árul a 471-es út mentén. Azt mondja, hogy tíz táblájukból nyolcon elfagyott a termés, a megmaradt kettőből próbálnak némi hasznot csinálni. A nagyobb zöld alma kilóját százötvenre tartja, míg a kicsi csak százhúsz forintba kerül –igaz, nem valami szépek: a gyümölcs nagyját elverte a jég, a héjukon ott a jégverés nyoma.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara vezető ügyfélszolgálati tanácsadója, Máté János szerint azt még csak-csak tudomásul lehet venni, hogy régen elmúltak azok az idők, amikor a megye évente egymillió tonna almát produkált, de azért az idei mintegy ötvenezer tonnányi termés már aggasztóan kevés. Olyannyira kevés, hogy Moldáviából, Romániából és Szerbiából almát kellett Szabolcsba importálni. Máté János azt mondja, hogy a termésmennyiség csökkenése a természeti csapásokon túl betudható annak is, hogy az almatermesztés romló kilátásai miatt az utóbbi pár évben a megyében háromezer hektárnyi ültetvényt vontak ki a gazdálkodásból. De 2011-ben nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is gondot okoz. A vezető tanácsadó szerint a termésnek csak 20-25 százaléka ütötte meg a minőségi szintet, a többi ipari felhasználásra került. Máté János elmondása szerint a minőségromlás egyik oka az volt, hogy idén két héttel korábban értek be a fajták, s miután a szüret a tervezett időben kezdődött, a gyümölcsöt túlérett állapotban szedték le, ennek következtében az eltarthatósága csökkent. Kérdésemre, hogy enyhítette-e a gazdák pénzügyi gondjait az a tény, hogy az ipari alma kilójáért idén 32-33 forintot is adtak – ami kiemelkedő ár ahhoz képest, hogy a közelmúltban volt olyan év, amikor kilóját nyolc forintért vették át –, a tanácsadó azt válaszolja: olyan kevés alma termett, hogy a magasabb ár sem termelt hasznot. Arra a kérdésemre, miszerint az idei fagykár enyhítésére szánt kártalanítási támogatás kihúzhatja-e a termelőket a bajból, Máté János azt mondja: összesen kilencmilliárd forintra érkezett kárbejelentés, ezért úgy néz ki, hogy az elszenvedett károkat átlagosan harminc százalékban tudják megtéríteni.

A tragikus almatermés miatt nemcsak a termelők, hanem a feldolgozók is megemlegetik a 2011-es évet. Az osztrák kézben lévő vásárosnaményi Agrana-Juice Magyarország Kft. ügyvezető igazgatójától, Szigeti Zoltántól megtudom, hogy a cégnél elszomorító eredménnyel zárult le a feldolgozási szezon: míg egy átlagos évben általában 200 ezer tonna almát dolgoznak fel sűrítménynek, idén mindössze 100 ezer tonnát sikerült beszerezniük, s ennek csak 40 százaléka származik a magyar piacról. Külföldről kellett 60 ezer tonna almát importálniuk, igaz, legalább nem tapasztaltak nagy árkülönbséget.

A fentiek tükrében eléggé furcsa, hogy a sajtóban alig hallani a szabolcsi almások panaszairól. Amikor ezt felvetem az egyik nyírségi almaárusnak, a férfi elneveti magát, s azt feleli: „hiszen megkapják a gazdák a fagykárért a támogatást, ’oszt most hallgatnak.” Akár hallgatnak, akár nem, az idei tragikus almaév következményei jövőre is nyomasztóak lesznek. Agrárszakemberek szerint sok termelőnek idén hitelt kellett felvennie ahhoz, hogy a növényvédő szerek és a műtrágyák árát kifizessék, hiszen ezeket normális esetben a termés után kapott bevételből finanszírozták volna. Ez azt jelenti, hogy Szabolcsban sok almásgazda hitellel megterhelve indul neki a következő esztendőnek, ami annak az esélyét vetíti előre, hogy újabb ültetvényeket számolnak fel.

A gyümölcs nagyját elverte a jég