Kovács István, a mohácsi roma kisebbségi önkormányzat vezetője szerint a kiutazók kétharmada – úgy tűnik – nem tér vissza. Kevés a megbízható információja arról, hogy miképp boldogulnak a külföldön élők – messziről jött ember azt mond, amit akar –, de a hazalátogatók szavaiból, ruhájából, költekezéséből arra lehet következtetni, hogy jobb a sorsuk, mint itthon. Ez akkor is igaz, ha nem találnak munkát, s kint is segélyre szorulnak.

Balog Zsolt, aki szintén tagja a kisebbségi önkormányzatnak, valamivel többet tud a kintiekről, mivel két rokona is ezt az utat járja. Unokanővére Angliába ment a férjével, ők még angolul tanulnak, segélyből élnek. A férfi egyszer lebukott feketemunkán, figyelmeztették, de maradhatott. Hogy mire viszik, az még eztán derül ki.

Balog Zsolt unokaöccse három éve ment ki Kanadába a barátnőjével. Az asszony, mint korábban Mohácson, takarít, a férjét az egyik öntödében alkalmazták. A pár letelepedési engedélyt kapott, házat vett Hamiltonban. Egy éve kivitték a két lányukat is, akiket addig a nagyszülők neveltek itthon.

Hamilton az egyik olyan város, ahol több tucat mohácsi roma települt le. Korábban a Hamiltonban lakó mohácsi romák sűrűn összejártak, de állítólag ez már a múlt: nincs idő bulizni, hajtani kell. Balog állítja, hogy a valóban dolgozni akaró romák gyorsan találnak alkalmazást Kanadában. Aki viszont itthon se munkából élt, hanem lopásból, prostitúcióból, lányfuttatásból, uzsorából, az kint sem változik. Ha lebuknak, visszadobják őket. Itthon persze nem mesélik el, hogy miért jöttek haza, csak annyit dünnyögnek: „Kanada se kóser”.

A mohácsi Dankó Pista utca minden ötödik-hatodik családjából járt már valaki Kanadában vagy Angliában. Dörömböző Kálmánné három lánya közül a legidősebb két éve Kanadába ment ki a férjével és két fiával. Ők Mississauga városban telepedtek le, a férfi egy olyan üzemben dolgozott, ahol burkolatként használt gránitlapokat vágtak és csiszoltak. Nyáron hazajött a család, és továbbutazott Angliába. A 9 és 11 éves gyerek ősszel már Boltonban kezdte az iskolát. A fiúk az angolt Kanadában anyanyelvi szinten megtanulták, az egyelőre alkalmi munkából élő szülők viszont alig beszélik a nyelvet.

Dörömböző Kálmánné elmondta, hogy amikor a lányáék Kanadába készültek, a kiutazás egymillió-kétszázezer forintos költségét ők és a rokonság dobta össze. Vagy húszan segítettek, a pénzt senki sem kérte vissza. Angliába már a Kanadában keresett pénzéből utazott ki Dörömbözőné lányának a családja.

A mohácsi romák közül sokan mentek úgy ki, hogy rokonoktól, ismerősöktől kértek pénzt a kiutazásra. A házát senki sem adta el azért, hogy repülőjegyet vegyen, s arra is ritkán volt példa, hogy utóbb valaki értékesítse a portáját. Inkább rábízta szüleire, testvéreire a ház gondozását. Az önkormányzati lakásokból kiutazó mohácsi romák otthonában is mindig marad valaki, általában a nagyszülők, esetleg az átmenetileg rájuk hagyott gyerekek. A városházán arról tájékoztattak minket, hogy az elmúlt négy évben a külföldön próbálkozók egyike sem veszítette el bérlakását.