Munka nélküli drávapiski lakosok átjelentkeznek Siklósnagyfaluba, mert az ottani polgármester hajlandó őket 30 napig egyetlen fillér fizetség nélkül dolgoztatni (hisz pénz ott sincs), hogy ennek köszönhetően jogosultak legyenek a havi 28 500 forintos „foglalkoztatást helyettesítő támogatásra”.

A polgármester füvet nyír. (Arcképének közléséhez nem járult hozzá)

Legyen a kedves olvasó a legkevésbé kedves, és ne értsen velem egyet semmiben. Velem ellentétben tartsa helyesnek, hogy a munkanélküli-segély (álláskeresési járadék) ezentúl mindössze három (három!) hónapig jár! Tartsa helyesnek, hogy a munka kiherélt törvénykönyvéből is kivetett, munka nélküli közfoglalkoztatott sokkal kevesebb pénzért köteles dolgozni, mint amennyi ugyanannyi munkáért a törvény szerint minimálisan jár! Tartsa helyesnek azt is, hogy az önkormányzat bárkit megfoszthat teljhatalommal a legnyomorúságosabb járandóságától is, ha a lakókörnyezetét nem tartja „megfelelőnek”! Higgyen el mindent a drávapiski polgármesternek! Azt is, hogy a rá panaszkodó cigányok húsz éve nem hajlandók dolgozni, s azt is, hogy ugyanazok a cigányok stikában mégiscsak végigdolgozták az egész évet!

De azt azért már a legrosszabb hiszemű és legszőrösebb szívű kedves olvasónak is be kell látnia, hogy ami most történik, az valami teljesen abszurd dolog, és végképp leleplezi azt, amit a kormány a „segély helyett munkát” jelszó fedezékében művel. Mozgósítsa bár a kedves olvasó az összes előítéletét, akkor sem gondolhatja, hogy emberek azért kepeszkednek, hogy ingyen dolgozhassanak, ha pénzért is vállalhatnának munkát. Most már igazán elég nagy a munkanélküliség, és elég sok istenátkozta vidéken elég nagy a reménytelenség ahhoz, hogy a valóság elől a legmesszebb menekülő polgártárs is belássa: van olyan, hogy nincs munka. Sokaknak nincs.

Minden antiszociális és antiliberális rágalommal ellentétben, soha senki nem követelt senkinek munkanélküli-ellátást, aki vállalhatna munkát, ha akarna. Munkanélküli-ellátást annak kell kapnia, aki nem kap munkát. Annak a gyalázatos törvénymódosításnak viszont, melyhez 2011. július 19-én 251 fideszes és (színleg) kereszténydemokrata képviselő adta a nevét, az a lényege, hogy aki egyáltalán nem kap munkát, az egyáltalán ne kapjon semmit. Egy büdös fillért sem. Dögöljön éhen a porontyaival együtt ott, ahol van.

„Se munkát, se segélyt” – ez az Orbán-kormány világraszóló találmánya. Eredeti, az biztos. A „foglalkoztatást helyettesítő támogatást” olyan kötelezettséghez kötötték, melynek teljesíthetőségét a világon senki sem garantálta. A drávapiski polgármesternek igaza van abban, hogy neki nem kötelessége senkinek közmunkát biztosítani. Senkinek sem kötelessége. Csak a munkanélkülinek kötelessége legalább harminc napra munkát találnia. Ha nem talál, ne is egyék. Az állam minden kötelezettség alól felmentette magát. Ez pontosan olyan képtelenség, mintha a tankötelezettséget úgy írnák elő, hogy az állam feladatai közül kidobják a közoktatást. De nem szeretnék ötleteket adni.

Cégek és önkormányzatok válogathatnak majd most a jelentkezők között, akik hálásak lesznek, ha egy hónapig ingyen dolgozhatnak nekik. Akik meg ingyen dolgoztatják őket, hálásak lehetnek a kormánynak, hogy megteremtette az önkéntes rabszolgák piacát.