Trükkös törvény: mégsem tiltják el a polgármestereket a képviselőségtől?
A jövőben a polgármesterek nem lehetnek országgyűlési képviselők – hangoztatták már többször is fideszes politikusok. Az önkormányzati törvény kormány által elfogadott – és a napokban a parlament elé terjesztett – változata azonban korántsem fogalmaz egyértelműen, bár az összeférhetetlenséget a kormányszóvivői tájékoztatón is deklarálták. A tervezet viszont csak azt mondja ki, hogy „a főállású polgármester tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti és jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszonyt nem létesíthet, más kereső foglalkozást nem folytathat”.
A ma hatályos szabályozás csaknem szó szerint ugyanezt tartalmazza, ám az országgyűlési képviselői megbízatást most kivételként nevesítik. Ebből elvileg valóban az következnék, hogy a jövőben településvezető nem ülhetne be a parlamentbe, ám a képviselői jogviszony tartalmát illetően kifejezetten zavaros a helyzet. Vagyis: értelmezés kérdése lehet, hogy honatyának lenni munkaviszony, más kereső foglalkozás vagy valami egészen más.
Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint „a képviselő társadalombiztosítási jogállására a munkaviszonyban állókra vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy a képviselők tiszteletdíja társadalombiztosítási járulék alapjául szolgáló jövedelem”. Ugyanitt olvasható, hogy „a képviselői megbízás időtartama (…) munkaviszonyban töltött időnek, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít”. Ez a megfogalmazás valóban arra utalhat, hogy a polgármesteri és a képviselői poszt – miután ez utóbbi munkavégzésre irányuló jogviszony – összeférhetetlen. A „pofátlan” végkielégítéseket terhelő 98 százalékos különadó kapcsán viszont az Országgyűlés Hivatala – a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal történt egyeztetés után – más következtetésre jutott.
A képviselők jogállásáról szóló törvény indoklásában ugyanis az szerepel – érveltek –, hogy a képviselő a parlamenttel nem munkaviszonyban áll, hanem a tevékenységét sajátos államjogi viszony alapján végzi. Tehát nem az Országgyűléssel áll munkaviszonynak vagy más kereső foglalkozásnak tekinthető jogviszonyban, hanem az állampolgárok jogalanyisággal nem rendelkező közösségével. Ami aligha tekinthető a szó hagyományos értelmében vett foglalkozásnak; olyannyira nem, hogy a képviselőknek a hivatal korábbi álláspontja szerint nem is kell megfizetniük a végkielégítéseket sújtó különadót.
Így viszont már korántsem egyértelmű az összeférhetetlenség. A jogalkotó a helyzetet azonban egyszerűen rendezhetné. Csupán annyit kellene tennie, hogy a tervezetben szereplő kizárási okok között –„a polgármester nem lehet más önkormányzatnál polgármester, alpolgármester, települési önkormányzati képviselő” – fel kellene tüntetni azt is: településvezető nem lehet parlamenti képviselő sem.
Kormányzati források szerint a képviselői és polgármesteri tisztség összeférhetetlensége tényleg nem szerepel szó szerint a tervezetben, de „ez olvasható ki belőle”. Vagy esetleg nem ez, hiszen – amint azt a parlament hivatalának különadóügyben hangoztatott érvei is jelzik – másként is lehet értelmezni a szöveget.
