Nem kegyelmezett az LB
Weiszdornt közel öt évvel a móri rablás után fogták el, pár hónappal azután, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen is bűnösnek mondta ki a móri rablásban Kaiser Edét, feltételezett társa, Hajdú László ügyében pedig új eljárást rendelt el. Tatabánya környékén kutató kincskeresők a móri rablásnál is használt fegyverből származó hüvelyeket találtak. Ezen a nyomon jutott el a rendőrség később az egykori börtönőrhöz, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. Nagy az előzetesben négy hónappal a letartóztatása után felakasztotta magát, ezért az újabb móri persorozatban már csak Weiszdornt állíthatták bíróság elé.
Weiszdorn védekezett, hogy a Nagy Lászlóval megbeszéltek szerint „csak” kirabolni akarták a bankot, szó sem volt gyilkosságról. Ő maga nem ölt embert, az ajtóban állt (ő volt az, akit a korábbi eljárásban több szemtanú is Kaiser Edeként azonosított), és elküldte azokat, akik őutánuk érkeztek. Később azért nem tett feljelentést, mert Nagy folyamatosan fenyegette. Első és másodfokon a bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen társtettesként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek Weiszdornt. Életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság úgy döntött, legkorábban 40 év múlva szabadulhat Weiszdorn feltételesen (az elsőfokú bíróság még 30 évben állapította meg a feltételes szabadság legkorábbi időpontját).