Szócska: Béremelést nem ígérhetek

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár szerint az egészségügy átszervezésének feladata túlmutat az önkormányzati tulajdonos lehetőségein, ezért kell államosítani.

Mire jó az államosítás? Egyszer már lebontották az állami rendszert azzal, hogy nem elég hatékony, most ugyanezért akarják visszaállamosítani az egészségügyet.

Szócska Miklós
Szócska Miklós: Felelőtlenség lenne béremelést ígérnem

Ami 1948-ban történt, az államosítás volt, de most másról van szó. Ezek a kórházak eddig is köztulajdonban voltak az önkormányzatoknál. A helyzet annyiban változik, hogy egységes egészségpolitika mentén szervezzük újjá az ellátórendszert. Most a beteg kóvályog a rendszerben, esetleges, hogy ki, hol, milyen ellátást kap, az orvost pedig ennyi helyen, közpénzből nem lehet normálisan megfizetni. Az egyik kórházban a csilláron is betegek lógnak, a másik viszont a számláit sem tudja rendezni. Ugyanakkor a gyógyításra elköltött hatalmas összeg köszönő viszonyban sincs a szükségletekkel. Az újjászervezés feladata jóval túlmutat az önkormányzati tulajdonos politikai és gazdasági lehetőségein, ezért szükséges az állam szerepvállalása.

De most mi akadályozza az államot abban, hogy a finanszírozási szerződésekben rögzítse, miért, hol és mennyit fizet?

Az ellátás felelőssége most az önkormányzatoké. Így nem lehet a kapacitásokat és a betegutakat együtt mozgatni, az intézmények tulajdonlását és a feladatelosztást központi kézbe kell összpontosítani.

Akkor államosítaniuk kell az egyetemi intézményeket is?

Az egyetemek most is állami kézben vannak, és az úgynevezett egységes térségi ellátórendszer részei lesznek.

Vagyis az állam megsértheti az egyetemi autonómiát, s megmondhatja a rektoroknak, hogy csukják be a párhuzamosan működő sebészeti klinikáikat?

Az állam csak azt fogja megmondani, hogy mi a feladata adott esetben a betegellátásban, de hogy azt milyen szervezeti egységben látja el, azt rábízza.

…és ha egy rektor a legjobb szándék mellett is rosszul döntene, akkor az állam fizeti a számlát?

Ez a jövőben nem engedhető meg. Az elmúlt időszakban az orvosi egyetemek és az országos intézetek felett korlátozott pénzügyi felügyelet működött, amelyen két tárca is osztozott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy beküldtek valamit, aztán a tárcák megmondták, van-e rá fedezet vagy nincs. Többnyire az egyetemekre bízták a gazdálkodást. Most ezt egy menedzsment típusú intézményfelügyelet váltja. Az államtitkárságnak módja lesz beavatkozni az országos intézetek és az egyetemi klinikák működtetésébe. És szó sincs arról, hogy a felelőtlen adós minden kötelezettségéért korlátlan felelősséget vállaljon az állam.

Amikor egy idős asszony a minap erős fájdalmai miatt segítséget kért, azt mondták neki a rendelőben, hogy itt csak hat hét múlva juthat az orvos elé, de ha délután elmegy a doktor magánrendelésére, megoldódhat a problémája. Más lesz a tervezett átalakítás után ennek az asszonynak a helyzete?

Ez a jelenség a rendszer nagyon súlyos és alapvető problémája. Az, hogy ez megtörténhet, azért van, mert iszonyatos mértékben csökkentették az egészségügy forrásait, összezavarták a betegutakat, és minden rendszer nélkül vágták le a kapacitásokat. Biztos vagyok benne, hogy ha ennek a betegnek a kezelése határozott, számára is egyértelmű szabályok mentén történik, amelyek ma még hiányoznak, akkor mindez nem fordulna elő.

De az orvos mitől lesz érdekelt abban, hogy a jól fizető magánpraxisa helyett normál rendelési időben, alacsony bérért rendezze az esetet?

A jövőben a háziorvos és a járóbeteg-szakorvos is érdekelt lesz abban, hogy ellássa a beteget, máskülönben azon a helyen nem éri majd meg rendelőt üzemeltetni. A pénz oda megy, ahol a beteg megkapja az ellátást. Mindez persze időbe telik, egyik napról a másikra nem fog megtörténni.

Jobban fizetik majd az orvosokat?

Felelőtlenség lenne béremelést ígérnem, de a rendszert úgy alakítjuk, hogy az intézmények érdekeltek legyenek a betegek olcsó és megfelelő ellátásában.

Mikor vihet haza a mostaninál vastagabb borítékot az orvos s az ápoló?

Van, akinek már most is tudtunk többet adni, gondoljunk csak a rezidensi ösztöndíjakra vagy a háziorvosok eszközfinanszírozására. Emellett ha a bér nem is, de a jövedelem még az idén több lehet. Az egészségügyben a munkahelyi pótlékok száz százalékkal emelkednek. Ennek fedezetét megteremtik a különböző pályázati források, valamint a népegészségügyi termékadóból remélt bevételek. De a jövedelemnövekedés lehetőségeinek felkutatása nem hagyható csak az államra. Valamennyi dolgozó kreativitásán is múlik, hogy mennyivel lesz több a borítékban. Együtt kell rátalálni azokra a lehetőségekre, amelyekkel bővíthetők a források: ha valaki képes például Magyarországra kutatási vagy gyógyítási feladatot hozni, annak ezt be kell tennie a „közösbe”.

Mi lesz, ha a dolgokat amúgy is meglehetős apátiával szemlélő orvosok beváltják ígéretüket, és csoportosan mondanak fel a kórházakban?

Erre csak azt tudom mondani, amit nemrég a rezidensfórum résztvevőinek is: vettem az üzenetüket, látom a problémát, vegyék ők is az én üzenetemet, maradjanak itthon,most van igazán szüksége rájuk a társadalomnak, dolgozunk értük, és lépésről lépésre meg fogjuk találni a megoldást.

A szakorvosok mire számíthatnak?

Már említettem a pótlékok emelését, továbbá számukra is indítunk ösztöndíjakat. Ha megnézzünk, mi történt néhány hónap alatt a háziorvosi rendszerrel, mindenki láthatja: a nagy pénztelenség mellett is javultak az alapellátók kondíciói. Az úgynevezett indikátorrendszer bevezetésével hárommilliárd forint többlet került idén a rendszerbe. A háziorvos mostantól látja betege adatait, kontrollálhatja a terápiát, a beteg útját. A kormány bevezette az eszközfinanszírozást, ha a háziorvosok csoportba összeállnak, képesek olyan eszközöket beszerezni, amelyekkel javulnak a munkakörülményeik, hatékonyabban gyógyíthatnak. Az is látható, hogy amint hozzányúlt a kormány az önkormányzati törvényhez, hozzáláttunk a praxisjog rendezéséhez. Ha valaki részleteiben vizsgálja az államtitkárságunk erőfeszítéseit, láthatja: épül, tisztul a rendszer.

Akkor azt is biztosan meg tudja mondani, mi következik abból a Rogán-féle javaslatból, amely a munkaadói tb-járulékokat adóvá alakítaná.

Jelenlegi ismereteim szerint a Rogán-féle indítványnak nem lesz hatása az egészségügyre, de ettől függetlenül még magam is az értelmezésénél tartok.

Másként kérdezem: van-e arra garancia, hogy az egészségügyre beszedett járulékot valóban az egészségügyre költik el?

A miniszterelnök szándéka a járulékrendszer megújítása, most mérik fel, hogy a forrásteremtésre még milyen lehetőségek vannak, és annak melyek a határai. Nincs okom feltételezni, hogy az egészségügyre szánt források ne ide érkezzenek.

Mennyivel lesz kisebb az ellátórendszer az átalakítás után?

Ágyra, lakosra pontosan még nem tudom megmondani, mert nincs végleges döntés. A jelenlegi adataink szerint 16 helyen indokolt a funkcióváltás. Ahol pedig ilyen lesz, ott minden esetben fejlesztési program és forrás is társul a feladathoz. Közülük eddig öt önkormányzati és intézményvezetővel osztottuk meg, hogy milyen jövő rajzolódik ki számukra egy ellátási térképen. Négyen örömmel fogadták javaslatainkat. Az átalakítással zajlik a profiltisztítás is, lesz olyan kórház, amely szociális intézménnyé alakul át.

Mi történik, ha valaki nem ért egyet azzal, hogy épp az ő intézménye legyen funkcióváltó?

A Semmelweis Tervvel minden érintett egyetért. Most következik az, hogy intézményekre lebontva végigbeszéljük a kapacitásokat, a feladatmegosztást. Ezt decemberig be kell fejezni. Március végéig a megállapodásig, április végéig a szerződéskötésig kell eljutnunk.

Gondolkodik még az államtitkárság az influenza elleni oltóanyag állami gyártásán?

A népegészségügyi szakma egyértelmű állásfoglalása, hogy a hazai influenzaoltás jó termék, összehasonlíthatatlanul olcsóbban jutunk a vakcinákhoz, mint bárki más a világon. Tragikus, hogy korábban egy tisztázatlan hátterű céggel kötöttek egy bebetonozott szerződést. Ha az állampolgári bizalom helyreállítását segíti az, hogy az állam szerepet vállal a cégben, akkor én ezt támogatom. Ám azt csak az állami vagyonkezelő tudná megmondani, hogy milyen jellegű állami szerepvállalás kötődjön az Omninvesthez. Az államtitkárság mindenesetre jelezte, hogy a járványügyi biztonság és a közbizalom helyreállítása érdekében szükségesnek tartjuk a cég helyzetének stabilizálását, és ebben hasznos lenne az állami szerepvállalás.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.