Nincs lelkiismeret-furdalása, amiért Gyurcsány Ferencék még fél évig nem tudnak önálló frakciót alakítani?

A pártelnök szerint új köztársaságra van szükség

Miért kellene, hogy legyen?

Mert a fideszes házvezetés az ön hivatalos átiratára hivatkozik, amelyben kijelentette: a DK-sok „kiléptek”.

Nem írhattam mást. Sem az MSZP alapszabálya, sem a házszabály nem ismer más kitételt erre az esetre. Ráadásul az irat végső tartalmáról az MSZP-frakció egyhangú döntést hozott.

Milyen volt a válás: békében mentek szét a felek, vagy a háttérben azért acsarkodnak egymásra?

Alapvetően kulturált válás volt. Talán egyetlen olyan nyilatkozat volt, amely túlment a békés határon. Debreczeni József a Klubrádióban korruptnak állította be az MSZP-t, amit visszautasítok. De túlléptünk ezen is.

Gyurcsány Ferencék távozásával már végképp nem kerülhetik meg, hogy ne határozzák meg viszonyulásukat a nyolcéves kormányzásukhoz.

Az MSZP a jövőre koncentrál. A szombati kongresszus nem azért lesz határvonal, mert lezárjuk a múlthoz való viszonyunkat, hanem azért, mert új korszakot nyit a párt életében. A jövőbeli politikánkkal kapcsolatban fogunk határozott és egyértelmű mondatokat megfogalmazni. Természetesen ezek közt lehet az is, hogy miként viszonyulunk az elmúlt időszakhoz. Továbbra is azt képviselem, hogy számos eredményt értünk el, amelyre büszkék lehetünk, de számos hibát is elkövettünk, s ezeket vállalnunk kell. Meg kell haladjuk a rendszerváltás és az elmúlt húsz év téves döntéseit, de túl kell lépnünk a saját tévedéseinken is. A világ megváltozott, az elmúlt évek – akkor egyébként jó – döntései ma már nem biztos, hogy megoldást nyújtanak. Nekünk nem a rendszerváltás bázisán kell a demokratikus rendszert felépíteni, nem kell visszatérni a ’89-es alapokhoz, hanem egy új köztársaság megalkotására van szükség.

Egy új alapszabály, egy új stratégiai, ideológiai irány még nem biztos, hogy az MSZP után a Fideszben is csalódott bizonytalanokat újra a szocialista párthoz vonzza.

A párt alapszabályát illetően az elmúlt tíz évben nem volt olyan mértékű változtatás, mint amekkorára most készülünk. Új szabályelemek vannak az átláthatóság, az összeférhetetlenség, a hatékonyság növelése vagy a képviseleti demokrácia területén. Olyan struktúraelemekhez nyúltunk hozzá, amelyek innovatívabb keretet és demokratikusabb, de hatékonyabb működést is adhatnak az MSZP-nek. Szerepel a kongresszus elé terjesztett javaslatban, hogy mindenkinek, aki pártfunkcióért indul, szélesebb legitimációt kell megszereznie a küldöttgyűlésnél. Van olyan javaslat, amely a közpolitikai funkciók betöltését illetően nemcsak a különböző pártfórumok és döntéshozó szervek véleményét, de a szimpatizánsokét is kikéri. Tehát szélesebb körnek lesz beleszólása a döntésekbe. Ez kétségtelenül történelmi változtatás, de ugyanilyen szintű újítás, hogy a pártszervezetek finanszírozását nem a párttagok, hanem a lakosság számához kötjük. Gyorsabb eljárási rendet alakítunk ki az etikai ügyekben is.

Most ön is új esélyt kap arra, hogy megmutassa, mit tud. Eddig a kritikusai azt állították: Mesterházy tehetséges fiatal politikus, de nehéz megfogalmazni, hogy mit is gondol és akar csinálni, mert nincs víziója sem a baloldaliságról, sem az MSZP jövőjéről.

Sok helyen leírtam: közgazdászként képviselem az igazságosabb adózást, a tudásalapú gazdaságot, a zöldfordulatot. Csak azt lehet újraosztani, amit megkerestünk. Magyarország jövőjét az oktatásba, a jövőbe történő igazságosabb és hatékonyabb befektetés jelenti. Politikánk fókuszába a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentését, az életesélyüket végleg elvesztő csoportok visszahozását kell állítani. Csakhogy ezeket a gondolatokat mindig felülírták a nyilvánosság előtt a belső háborúk. Másfél éve várok erre a lehetőségre. Hiszem, hogy a belső viták lezárásával az MSZP erősebb lesz. Ráadásul a jobboldali túlsúlytól beszűkült médiatérben nehezebb helyzetbe hozni magunkat, és sokszor azt érezzük, mintha kövekkel dobálnánk helikoptereket. Elemi erővel van jelen a szocialista tagok és szimpatizánsok körében, hogy mostantól kezdve az ellen, aki a belső vitákat a nyilvánosság elé viszi, vagy a személyes érdekeit a közösség érdeke elé helyezi, a leghatározottabban fel kell lépni. Én sem ígérek mást,mint hogy személyesen is ezt fogom tenni. Van egy történelmi pillanat, amit most nem szabad elszalasztani. Politikai megújulásra van szükség és szervezeti, személyi innovációra is. Utóbbin azt értem: sok új arc kell. Mindenkire számítunk, de nem mindenkire abban a pozícióiban, amiben az elmúlt húsz évben. Új, médiaképes szakpolitikusok kellenek, ami nem azt jelenti, hogy a jelenlegiekre nincs szükség. Mindez együtt jelentheti az új MSZP-t. Széles körben zajlik már a szakpolitikai programanyagok vitája. Azért kezdtük el már most ezt a folyamatot, mert szeretném elkerülni, hogy a választók ne tudják: ha az MSZP megnyeri a választást, mit csinálunk. A Fidesz megfizeti annak az árát, hogy program nélkül nyerte meg a választást. Az MSZP pedig megfizette annak az árát 2006-ban, hogy nem azt ígértük, amit végül kormányon tettünk. Mindkét hibát el lehet újra követni, talán még választást is lehet vele nyerni, de biztos a bukás. Az ország pedig megérdemelné végre, hogy egy párt azt teljesítse, amit megígért. Nem fogom hagyni, hogy ezt a történelmi lehetőséget elszalasszuk.

Ez szépen hangzik, de a párt korábbi vezetői nemrég egy találkozón – amit azóta „pénteki körnek” neveznek – arról tárgyaltak, hogy csak addig támogatják, amíg azt ön „hagyja”. Vagyis mintha szeretnék egyfajta gyámság alá helyezni.

A Népszabadság akkori tudósítása többet látott bele ebbe a tanácskozásba, mint amiről igazából szólt. Ha úgy lett volna, ahogy az megjelent, az ellen keményen fellépnék.

Ön szerint akkor miről szólt az a rendezvény, amely a párt jövőjéről egyeztetett, de a pártelnök jelenléte nélkül?

Mondhatnám azt is, hogy kérdezzék meg erről a szervezők valamelyikét. De tudom, hogy arról az útkeresésről, hogy egy új korszakban miként lehet meghatározni az MSZP szerepét. Higgye el, sok olyan beszélgetés van az MSZP jövőjét illetően, amelyen a pártelnök nem vesz részt. Csak most az esemény részletei kiszivárogtak, ön pedig olyan írásos anyagokhoz is hozzájutott, amelyeket hivatalosan nekem szántak. De az mindig is jellemző volt a szocialista párton belül, hogy hivatalos vagy félhivatalos, baráti társaságokban is beszélgetünk az MSZP-t érintő kérdésekről. 2002 előtt magam is éveken át része voltam egy olyan körnek, amely háromhetente a kormányzati és pártpolitika kérdéseit elemezte. Érdekes a sors, ennek a társaságnak akkor még Gyurcsány Ferenc is tagja volt. De egy szociáldemokrata pártban az lenne a baj, ha nem lennének ilyen beszélgetések. A gond akkor van, ha ezek a beszélgetések személyi ambíciók elfedésére szolgáló találkozók. Ha sötét függönyök mögött pozíciókat osztogatnak. Én a nyílt sisakos küzdelem híve vagyok. Az én generációmnak már a középiskolában, az egyetemen is versenyeznie kellett a bekerülésért. Számomra az, hogy vannak versenytársak, és állandóan jobbnak kell lenni a másiknál, természetes közeg. Még az sem zavar, ha nekem csak egy esély jut, míg másoknak több. Csak azzal van bajom, hogy ha valaki nem szemtől szembe mondja a véleményét. A szocialista pártban ezzel a rossz hagyománnyal is szakítani fogunk, mert ez a szekértábor-politika is okozója volt, hogy a választók elfordultak tőlünk.

Szinte biztos, hogy a kormányzó tömbbel csak egy szélesebb koalíció veheti fel a versenyt. Az MSZP egyelőre a 2014-es váltópártként határozza meg önmagát, ám lehet, hogy csak egy lesz a váltópártok koalíciójában.

A kongresszuson megfogalmazzuk, miként lehet a legjobban megragadni ezt a történelmi pillanatot. Pusztán Orbán Viktor leváltása nem lehet a végső cél. Az MSZP érték- és programalapú szövetséget akar kötni minden demokratikus erővel annak érdekében, hogy az orbáni rendszer vége után közösen építsük fel az új magyar köztársaságot. Ebben együtt kell működnünk a változást akarók egészével. A politika iránti bizalmat akkor lehet visszaállítani, ha ez közös ügyünkké válik. Közösséget kell teremteni az új világhoz. Ehhez a politikusoknak kellő önkritikával és alázattal kell viszonyulniuk. Ami a váltópártiságot illeti: természetes, ha egy párt úgy készül, hogy egyedül is képes lesz a választók bizalmát megszerezni. Van helye a politikai versenynek és van ideje az érték- és programalapú szövetségeknek is. A szövetségkötés kérdését elég, ha a választások közeledtével vizsgáljuk meg. Ma nem választási szövetséget kell kötni, hanem új megegyezést kell kidolgozni annak érdekében, hogy közösen teremtsük újra a demokratikus, igazságos Magyarországot.