Az elnökségben ott van Avarkeszi Dezső volt igazságügyi államtitkár, P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője és Vadai Ágnes volt honvédelmi államtitkár. A szervezetet Varju László pártigazgató lakására jegyezték be. Gyurcsány Ferenc azt hangsúlyozza, hogy a pártépítéshez „nem székház” szükséges, hanem elsősorban az a vágy, hogy Orbán Viktor „önkényuralmi rendszere” megállítható.

Török Gábor politikai elemző ezzel kapcsolatban az internetes blogjában arról írt, hogy „Bokros Lajossal vagy Debreczeni Józseffel nem lehet megszólítani a jobboldali tábort, ezek a politikusok ma pontosan olyan messze vannak attól, hogy a csalódott jobboldaliak számára választható alternatívák legyenek, mint Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon”. A politológus rámutatott: sok bizonytalan szavazó a jobboldali elkötelezettsége miatt baloldali pártra nem fog szavazni.

Kiszelly Zoltán politológus szerint a DK egyelőre csak „minigyűjtőpárt”, amelyben Gyurcsány a kormányképesség és a karizmatikus politikus megtestesítője. „Debreczeni József a volt MDF szavazóit szólítja meg, Vitányi Iván a balliberális értelmiség felé jelent kapcsolódási pontot, míg Bauer Tamás a volt SZDSZ szavazóinak kínál igazodási pontot. Kósáné Kovács Magda a szakszervezetek és az EU-szocialisták ismerője, Vadai Ágnes a karriert választó nőket, Molnár Csaba a Kádár-rendszer után született, helyét a baloldalon kereső-politizáló nemzedéket képviseli. Egy gyűjtőpárt sikeréhez azonban a karakterekhez csatlakozó mozgalmak, szervezetek kellenek, amelyek „becsatornázzák” a megcélzott társadalmi csoportokat. Ez egyelőre hiányzik, ráadásul ezen struktúrák működtetéséhez pénz is kell, fogalmazott lapunknak Kiszelly Zoltán, aki szerint frakció nélkül a média figyelmét is nehéz lesz fenntartani. „A DK valóban az új SZDSZ, aminek megjelenését a polgári radikális hagyomány folytatásában, a kisebbségek védelmében és egy a hatalomba kerülés mihamarabbi időpontját óhajtó türelmetlenségben lehet legjobban megragadni”, mondta lapunknak Kiszelly. Idetartozik, hogy Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnök tegnap bejelentette: nem csatlakozik a DK-hoz.

„A párt arcainak skálája arra utal, hogy a DK legalább »papíron« igyekszik következetesnek maradni meghirdetett stratégiájához: vagyis ahhoz, hogy ideológiailag heterogén politikai szövetség lesz, amelynek kohézióját a kormánnyal szembeni ellenzékiség és egy demokratikus minimum értékközössége alkotja.” Így értékelte a pártalakítást Filippov Gábor. A Magyar Progresszív Intézet szakértője lapunknak hozzátette: az elnökség személyi összetétele azonban azt is sugallhatja, hogy a valódi összetartó erőt nem az értékek, hanem a volt miniszterelnök személye jelenti. „Egyrészt azért, mert a »népfrontos« nyitottság ellenére a pártvezetésben érezhető a volt szocialisták abszolút túlsúlya. Másrészt pedig azért, mert a »koalíciós« jelleget is olyan politikusok hivatottak kontúrossá tenni, akikről ma a választók többségének talán előbb jut eszébe a »gyurcsányista«, mint a konzervatív vagy a szabadelvű jelző. Ez persze csak a kiinduló helyzet: egy kidolgozott és ügyesen koordinált identitáspolitika sokat módosíthat rajta, különösen akkor, ha a pártelnök taktikus önmérsékletet tanúsít”, fogalmazott Filippov.

Vasali Zoltán politológus, főiskolai tanár lapunknak azt mondta: a DK megalakulása egyetlen dolgot bizonyított, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig hírértékkel bír a magyar nyilvánosságban. „Az ellenzéki pártvezérek közül ő tudja a legmélyebb sóhajjal kimondani azt, hogy »az Orbán-kormány leváltása«, de ez még mindig csak pusztán önmagáról szól. Mondhatnánk, hogy pártalapításkor ez nem baj, csakhogy a szereplők egymás iránt érzett politikai szimpátiája nem újdonság. Akár a párt vezetőinek megválasztása, akár a frakcióalapítás elnyújtott agóniája olyan benyomást kelt, mintha földalatti mozgalom szerveződne, jelenkori eszközökkel”, fogalmazott Vasali, hozzátéve: ha Gyurcsánynak sikerült is néhány, az elmúlt nyolc év után hitelüket megőrzött vagy éppen ígéretesnek tűnő fiatal politikust magával vinnie, ezzel csak a meglévő szocialista tábort oszthatta meg. „A bizonytalanok felé ez kevés. A kiválás óta az egyetlen igazi kérdés, hogy ebből ki fog profitálni az ellenzéki oldalon. A DK alelnökeinek ideológiai sokszínűsége azt hivatott bizonyítani, hogy a liberális és a konzervatív megfér egy akolban a baloldallal, ha Orbán leváltásáról van szó. Kérdés, hogy Bauer vagy Debreczeni közéleti ismertségét képes-e támogató szavazatokra váltani, azaz rendszerkritikus értelmiségiből újra profi politikussá válni”, így Vasali.