Lex Biszku: megkésett próbálkozás
A ma bíróként dolgozó Kahler Frigyes szerint a javaslatnak kevés gyakorlati haszna lehet, hiszen az 1956-ot követő megtorlás felelősei közül alig néhányan élnek már. Inkább arról lehet szó: ha üldözzük a nácik által elkövetett bűncselekményeket, a kommunista rendszer jogsértései sem maradhatnak büntetlenül.
Nagyjából ezt mondta a napokban a parlamentben Gulyás is, hangsúlyozva, hogy elutasítják a kettős mércét. Fontosnak tartotta ugyanakkor elmondani, hogy az igazságtétel elmaradásáért nem Antall József néhai miniszterelnököt, hanem az 1990-ben antikommunista kampányt folytató, majd utóbb az MSZMP utódpártjával koalícióra lépett SZDSZ-t kell inkább hibáztatni.
Tény viszont, hogy 1991 májusában nem az Antall-kormány, hanem két MDF-es politikus – Zétényi Zsolt és Takács Péter – kezdeményezte az igazságtételt. Tervezetük szerint a kommunista rendszerben mindazon bűncselekmény – vagyis nem csak az 1956-os jogsértések – miatt eljárást kellett volna indítani, amelyeket akkor politikai okok miatt nem toroltak meg. A visszamenőleges hatály tilalmát azzal kerülték volna meg, hogy kimondták: amíg az állam nem akarta érvényesíteni a büntetőjogi igényét, az elévülés is „nyugodott”.
A parlament a törvényt elfogadta, de az ügy a képviselőket is megosztotta, így csak két frakció szavazott egységesen: az előterjesztést a KDNP valamennyi képviselője támogatta, a Fidesz pedig – miután nem akartak bosszúhadjáratot – elutasította. A jogszabály azonban nem lépett hatályba, mert a köztársasági elnök az Alkotmánybíróságtól (AB) előzetes normakontrollt kért, s a testület a törvényt alkotmányellenesnek találta. De azt is kimondta, hogy a háborús bűncselekmények több nemzetközi egyezmény alapján sem évülnek el, így azok üldözhetők. Egyébként készült még egy igazságtételi törvény, amely ugyanilyen sorsra jutott.
Ennek ellenére az 1956-os sortüzek felelősei ellen – akik fegyvertelen tömegbe lövettek a katonákkal – mégis indult negyven körüli per, ám még tíz ítélet sem született, a többi ügy, részben bizonyítottság hiánya okán, felmentéssel végződött – emlékeztetett Kahler Frigyes. Ezekben az esetekben a háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét kimondó egyezmények alapján – tehát a visszamenőleges hatály megsértése nélkül – jártak el.
Ennél Kahler szerint tovább lehetett volna menni, hiszen az egyezmények nemcsak háborús cselekményekre – beleértve a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokat – vonatkoznak, hanem a későbbi felelősségre vonásra is. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a Boross-kormány idején a parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely nyomatékosította: a kommunista rendszer bűneinek vizsgálatakor a nemzetközi jogot kell alkalmazni.
Tehát azokat is felelősségre vonhatták volna, akik a törvénysértő eljárásokra utasítást adtak, illetve akik közreműködtek emberek jogellenes fogva tartásában, bántalmazásában, internálásában vagy a koncepciós ítéletek meghozatalában. Ám az igazságszolgáltatás szereplői ódzkodtak ettől, így az érintettek zöme elkerülte a büntetést. A történész bíró úgy véli, a megtorlásokért részben felelős Biszku Béla egykori belügyminiszter mellett – aki a „lex Biszkuként” emlegetett Gulyás-féle előterjesztés első számú célpontja – a számos halálos ítélet kiszabásában közreműködő volt legfelsőbb bírósági bíró, Mátyás Miklós, esetleg néhány második, harmadik vonalbeli állami vagy pártvezető jöhet szóba.
Súlyos értelmezési problémákat okozhat ugyanakkor, hogy a hatályos Btk. emberiség elleni bűncselekmények címet viselő fejezete köszönő viszonyban sincs a genfi és más egyezményekben meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények meghatározással – figyelmeztetett már több tanulmányában is Lattmann Tamás nemzetközi jogász. A hazai jogban tulajdonképpen csak a háborús bűncselekmények szerepelnek, amelyek elsősorban a hadijog megsértését jelentik.
Az emberiesség elleni deliktumok köre viszont ennél jóval tágabb, s – függetlenül attól, hogy van-e háborús helyzet – kiterjed egyes csoportok alapvető jogainak durva megsértésére, a megalázó vagy embertelen bánásmód, a politikai üldöztetés, a kényszermunka vagy deportálás tilalmára. (Erre hivatkozással a megtorlások felelőseit már eddig is bíróság elé állíthatták volna.) A Gulyás-féle javaslat alkalmat kínálna rá, hogy e tekintetben is rendet tegyenek, ám a jogalkotó ezt valószínűleg ismét elmulasztja. Ami egyébként a nemzetközi kapcsolatokban is problémát jelenthetne, ha emberiesség elleni bűntett felelősének kiadatását kérnék Magyarországtól.
