„Kevesen vagyunk, de elegen”
A tüntetők sillabuszának ezen tézisét pénteken sikerült igazolniuk azoknak, akik a fővárosban a Budaörsi út bevezető szakaszát választották a munka törvénykönyvének tervezett módosítása, a szakszervezeti jogok megnyirbálása és a nyugdíjrendszer átalakítása elleni tiltakozásuk helyszínéül. Mindöszsze irányonként öt autóval sorakoztak fel a reggeli órákban, s hamar kiderült, bőven elegen vannak ahhoz, hogy lényegében teljesen megbénuljon a térség közlekedése.
Volt, hogy tíz kilométeres torlódás alakult ki, így az autósok jó része döbbent dühvel konstatálta a dugó végén: csupán öt kocsi és hat-hét tüntető miatt kellett másfél, két órát araszol niuk. A többség enerváltan tovább hajtott, ám időről időre voltak, akik hol finomabban, hol durvábban odamondogattak a tüntetőknek.
– Hogy dögölnétek meg, idióta barmok! – üvöltött ki egy bőrbelsős Lexusból egy öltönyös úr, és ő még a visszafogottabbak közé tartozott.
– Az öt kocsinkra haragszanak, pedig végső soron Orbán Viktort kellene szidniuk a dugómiatt –magyarázza az egyik demonstráló, Nagy Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének alelnöke. – Ha a kormányfőnek lennének személyes tapasztalatai a munka világából, akkor nem hozna olyan döntéseket, amelyek az utcára kényszerítik a dolgozókat és az érdekvédőket.
Helyeselnek erre a demonstrálótársak. Szemük sem rebben, amikor egy másik autós rájuk üvölt: „Menjetek az anyátokba, büdös komcsik!”
– Az a baj, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, miért is demonstrálunk – veszi át a szót a Liga színeiben tüntető Kozák László. – A legtöbben csak akkor értik majd meg, miért csináltuk ezt a dugót, amikor kirúgják őket, és azzal kell szembesülniük, hogy bármit meg lehet tenni az egyszerű emberrel. Akkor esik majd le nekik a tantusz, hogy itt nagyon nincsenek rendjén a dolgok.
– Hülye állatok, nincs jobb dolgotok? – lassít le kisteherautójával egy húszas éveiben járó srác. – Tényleg ti öten akarjátok itt megváltani a világot!?
– Kevesen vagyunk, ez igaz, de elegen, a támogatottságunk pedig óriási! A gond az, hogy ilyen demonstrációra nehéz embereket toborozni. Kocsival kell jönni, szabadságot kell kérni, rá adásul egyre többen egyszerűen félnek a retorzióktól, s az állásukért aggódva inkább nem vesznek részt az akcióban – magyarázza Kozák László.
Mindezt a Budaörsi úti kifelé vezető oldalán azzal egészíti ki a demonstráció felelőse, Hangonyi Zoltán, a Liga Szakszervezetek és a VDSZSZ egyik alelnöke, hogy most nem azt akarták demonstrálni, hogy mennyien utasítják el a kormány eljárását.
– A cél most csak annyi, hogy felhívjuk a figyelmet a tarthatatlan helyzetre, s tárgyalásra késztessük a kormányt – mondta. A következő öt percben még legalább tízen küldik melegebb éghajlatra a demonstrálókat. Mindezt azonban a Liga feliratú zászlókkal díszített kocsik mellett álló tüntetők rezzenéstelen arccal tűrik:
– Mi hozzászoktunk a szitkokhoz, mert a BKV-nál dolgozunk. Munka közben ennél különbeket is meg kell hallgatnunk – mondja Mihály Krisztián, a Független HÉV Szakszervezet elnöke, négy társa pedig egyetértően bólogat.
– Meg aztán vannak azért sokan, akik támogatásukról biztosítanak minket, V betűt formázó ujjakkal intenek, dudálnak és biztatnak, hogy tartsunk ki – veszi át a szót egy másik tüntető, aki aztán fordít az érvelésen.
– Kétségkívül sokan szidnak minket. Viszont ahhoz képest, hogy mekkora dugót csináltunk, meglepően sokan szó nélkül, türelmesen állják ki a sort, amit akár egyfajta szolidaritásként is értelmezhetünk.
Épp itt tart, amikor egy magas, vékony, szemüveges, középkorú férfi sétál el mellette, és hosszas káromkodásba kezd, szidja a tüntetőket, a kormányt, Gyurcsányt, s már épp továbbállna, amikor megkérdjük: voltaképp miért ilyen dühös?
– Lassan már mindenért, de most leginkább a dugó miatt! – feleli a férfi, és indulattól remegő hangon folytatja: – Néhány hónapja a közlekedésért felelős budapesti főatyaúristen, a Vitézy Dávid zárt le itt egy sávot, azért volt dugó, azért fuldokoltunk a szmogban. Most mások más miatt zártak le egy sávot, de a végeredmény ugyanaz, dugó meg szmog. Itt semmi sem változik.
