Szemétfeldolgozó a belvárosban: összeférhetetlen szomszédaik miatt perelnek
A Kovács család az év elején azért fordult ügyvédhez, mert elegük lett az egyik szomszédjukból. Mielőtt folytatnánk, tudniuk kell, hogy Kovácsékat másképp hívják, s a lapunknak nyilatkozó família azért kérte neve megváltoztatását a cikkben, mert tartanak az említett szomszédtól.
Kovácsék Pécsett, egy százéves belvárosi házban laknak. Az épület elülső frontja kétszintes: alul két üzlet nyílik az utcára, felül találjuk Kovácsék 158 négyzetméteres, ötszobás lakását. Az épület mögötti udvarban áll még három földszintes, szoba-konyhás lakás. A házat egyébként Kovácsék egyik őse építette, s a családé volt az egész épület, egészen az 1948-as államosításig. Akkor Kovácséknak kiutalták az utcafronti lakást, ahol bérlőként maradhattak. A rendszerváltáskor a ház a pécsi önkormányzat tulajdonában volt, aztán a kilencvenes évek elején Kovácsék megvették a lakásukat a várostól, ahogy a két üzlethelyiséget is megvásárolták az abban működő vállalkozások gazdái. Az épület udvaráról nyíló három lakás viszont megmaradt a város tulajdonában. Így az ingatlan egy olyan társasház, amelynek tulajdonán az önkormányzat és magánszemélyek osztoznak.
A bérlakások egyikébe a város úgy másfél évtizeddel ezelőtt beköltöztetett egy hatgyermekes családot. Akkoriban Kovácséknak semmi gondjuk sem volt ezzel a családdal. Aztán a gyerekek felnőttek, volt, aki elköltözött innen, volt, aki társat hozott a bérleménybe, unokák születtek, s így ma már az amúgy is szűk, alig 30 négyzetméteres lakrészben legalább tizenöten húzzák meg magukat. A famíliából csak a családfőnek van állása, ő egy hipermarketben dolgozik, a többiek segélyből, családi pótlékból, gyesből élnek, és szemétgyűjtésből. Ez utóbbi tevékenység a bajok fő oka.
– Az udvaron, az ablakunk alatt kupacokban áll a szemét – mondja a Kovács család egyik tagja. – Esténként az idehordott gépeket belezik, s a kábelekről égetik a szigetelést. A zaj és a bűz elviselhetetlen, ablakot nyitni képtelenség. Ráadásul a családnak még 8-10 ismerőse is idejár, ők is szemetet gyűjtenek, és itt dolgozzák fel a hulladékokat. A bérlő család semmiért sem fizet, ezért kikapcsolták náluk a villanyt (ezt ugyan ők sűrűn visszakapcsolták), s nincs vizük se, így a bérlők és ismerőseik az udvaron végzik a kis- és nagydolgukat.
Mindezek okán fogadtak ügyvédet Kovácsék, s azt akarták elérni, hogy az önkormányzat költöztesse ki a környezetüket tönkretevő és ezáltal a lakásukat elértéktelenítő családot. Az ügyvéd levelet írt Pécs jegyzőjének, akinek megbízásából a polgármesteri hivatal illetékes ügyintézője azt válaszolta, hogy a lakbért immár évek óta nem fizető s így jogcím nélküli lakóvá váló család kilakoltatási eljárását elindították a bíróságon.
Mellesleg Kovácsék az év elején elszánták magukat arra, hogy ha az önkormányzat nem szabadítja meg őket a kezelhetetlen szomszédtól, akkor kártérítést követelnek a várostól, s ha követelésüket elutasítják, bírósághoz fordulnak. Érvük így szól: ha nem ilyen szomszédjuk lenne, akkor lakásuk – a válság ellenére is – megérne 30 millió forintot. Így viszont talán ha 20-25 milliót adnának érte, ha egyáltalán megvenné valaki. Egy ilyen, a régi polgári életmódot tükröző, belvárosi lakást módos és igényes vevő néz ki magának, ám ha egy potenciális vásárló belép az udvarba, s meglátja a szomszéd rozzant lakrészét és szemétkupacait, akkor fordul is ki a kapun.
Ebben igaza lehet Kovácséknak. Ettől még kérdés, hogy kártérítési igényük jogilag megalapozható-e. Ezt a kételyt megerősíti Kovácsék ügyvédje is, aki nem tud arról, hogy hasonló per folyt volna Magyarországon. Az ügyvéd azonban hozzáteszi: ha valaki fizikailag kárt okoz egy ingatlanban, akkor nem kérdéses, hogy a károkozónak anyagilag helyt kell állnia. Más a helyzet, ha egy ingatlan azért veszít az értékéből, mert a társasházban élő lakótársak magatartása közösségellenes. Nem kérdés, hogy ez is kárt okoz, véli a jogász, mégis, ennek peresítésére nincs gyakorlat nálunk, s vélhetően azért nincs, mert nehéz bizonyítani, hogy mi meríti ki a közösségellenes magatartás fogalmát, s talán még nehezebb bizonyítani, hogy ez a viselkedés mekkora, pénzben megfogalmazható kárt okoz egy szomszédos lakás gazdájának.
Az ügyvéd szerint azonban csak idő kérdése, hogy mikor kezdődnek el az ilyen jellegű perek. Mert hát tele vannak az ország nagyobb városai olyan társasházakkal, amelyekben a többség életét pokollá teszi néhány család. Ha ezek a családok lakástulajdonosok, akkor a tulajdonuk lehet a kártérítés fedezete, ha azonban önkormányzati lakás bérlőiként teszik tönkre lakótársaik életét, akkor felmerülhet az önkormányzat felelőssége.
Megkérdeztük erről több város jegyzőjét, akik meglepő, de a valóságtól nem elrugaszkodott jogi felvetésnek látták, hogy az említett okkal kártérítést lehessen követelni. Lovász István, Pécs jegyzője úgy vélte, hogy az önkormányzat felelőssége csak akkor felvethető, ha tudta, hogy bérlője közösségellenesen viselkedik, s ennek ellenére semmit sem tett ez ellen. (Esetünkben erről nincs szó, állította a jegyző, hisz a pécsi polgármesteri hivatal azonnal lépett, amint értesült a bérlő viselkedéséről.)
A fenti ügy kapcsán megkérdezett jegyzők egyike úgy látja: ha egyszer egy közösségellenesnek gondolt társasházi lakó miatt kártérítési pert kezdeményez valaki (ráadásul az illető nyer is a bíróságon), akkor az valóságos láncreakciót válthat ki, mert a sikeres per hírére keresetek garmadát indítják majd el a szomszédjaiktól szenvedő lakástulajdonosok.
