– A jogszabályok, illetve a hatósági előírások pontosan meghatározzák, miként szállíthatók az elhunytak. Az ettől eltérő cégek komoly pénzbüntetésre számíthatnak – veti ellen Balogh Árpád, a budapesti Kharon Kft. ügyvezetője, aki szerint a krematóriumok kijelölése nem más, mint a piac felosztása a temetőüzemeltetők között. Fennáll a veszély, hogy a tulajdonosok közös, a jelenleginél magasabb árakat szabnak. – Az urnák hazavitelét is felesleges törvényben megtiltani – mondja Balogh. – A hazai temetkezési szokásokhoz az altemplomi elhelyezés is hozzátartozik, amit szintén nehezítene az új szabályozás.

Sokan egyébként is csak a pénzgyűjtés idejére viszik haza az urnát, hogy később méltó módon elhelyezhessék. A módosítással ezt is megnehezítenék. S az sem igaz, hogy a hazavitt urnák útja nem követhető – állítja. Az elhunytak nyilvántartását ugyanis a jelenlegi jogszabályok is előírják a temetőfenntartóknak, így a kidobott urnákról lajstromszámuk alapján könnyen kideríthető, kinek is adták ki. A készülő törvénymódosítás valójában az önkormányzati fenntartású temetők lobbiérde keit hivatott „kőbe vésni”. De a piaci verseny felszámolása emeli az árakat.

– Az egyesületnek ezzel éppen ellentétesek a céljai. Javaslatainkkal átlátható viszonyokat, új munkahelyek teremtését és a hozzátartozók terheinek csökkentését szeretnénk elérni – magyarázza Horváth József, aki az OTEI elnöksége mellett a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. vezérigazgatója is. A javaslatokat azonban hangsúlyozottan nem ebbéli tisztségéből írta. – Amennyiben a hamvasztás díjtételét és tartalmát maximált hatósági árként rögzítené a jogszabály, a kegyeleti szolgáltató ezen tevékenységet közvetített szolgáltatásként számlázhatná tovább, és nem számolhatná fel kétszer a hamvasztási koporsót, az urnabetétet vagy a hamvasztási egységcsomagot, a halotti leplet, esetleg a hűtési díjat. Ezzel 10-15 százalékkal is csökkenhetne a végszámla. Ez persze ellentétes némely kegyeleti szolgáltató érdekével, hiszen csökkentheti az extraprofitját. A temetőfenntartók mindenesetre nem tudnak elegendő tőkét biztosítani a temetők működtetésére, így az üzemeltetők a szolgáltatási díjaikon keresztül próbálják előteremteni aműködéshez szükséges pénzt. De legalább mindenről számlát adnak, a dolgozók után befizetik a járulékokat és az adókat. A magánvállalkozók egy részéről azonban ez korántsem mondható el.

A temetkezési díjak nem kis része most néhány vállalkozó magánvagyonát gyarapítja. Ennek a feketepénznek a kifehérítését is szolgálják javaslataink – hangsúlyozza Horváth József. Magyarország 5650 temetője közül 4450 működik. Évente 130 ezer embert helyeznek ezekben örök nyugalomra 405 vállalkozás közreműködésével. A harc éles. Egy tisztes vállalkozásnak legalább 350-400 temetésre van szüksége ahhoz, hogy fedezni tudja a jogszabályoknak megfelelő működési költségeket. Ennyi halott azonban több tucattal kevesebb céget tud csak eltartani. S a szám az egészségügy fejlődésével egyre csökken. Így marad az ügyeskedés. Kínai „papír”-koporsó, gyorsan kopó kínai márvány, meghökkentő díjtételek – temetésen közreműködő díszember, koszorúelhordás, az elhunyt előkészítése öltöztetéshez, kellékátadás, rezsi és közreműködési óradíj, telefonos ügyintézés, hamvasztási egységcsomag –, illetve ezeknek időnkénti dupla – temető és vállalkozó általi – felszámolása.

S ha mindez nem lenne elég, a törvénymódosítás újabb feltételeket szab. A hamvasztáshoz kizárólag természetes alapanyagú – natúr vagy vizes bázisú festékkel és lakkal kezelt koporsók és kellékek használhatóak fel, beleértve az elhunyt ruházatát és leplét, amelyek nem szennyezik a környezetet. Ennek ára Balogh Árpád szerint öt-hatszorosa a jelenlegi hamvasztókoporsóknak, miközben utóbbiak levegőszennyezése is jóval a határérték alatt van. Ha mégis ilyet használnának, akkor kemenceterhelési díjat kell fizetnie a családnak.

S nemcsak pénzből, de papírból is több kell majd. Így például rátemetés esetén – urnasíroknál is – az előző elhunyt halotti anyakönyvi kivonatát, illetve egy éven belüli sírnyitásnál a halottvizsgálati bizonyítvány hiteles másolatát is be kell mutatni.

De a temetkezési vállalkozókra vonatkozó szabályok is szigorodnak. A jövőben csak teljes körű temetkezési szolgáltatás nyújtható, amely a temetésfelvételtől, a ravatalozáson, a halott hűtésén sírásáson, halottszállításon, exhumáláson át az újratemetésig szinte mindent magában foglal. A magánvállalkozókat ezzel gyakorlatilag kitiltanák a temetkezési piacról. Ráadásul előírnák, hogy a kegyeleti szolgáltatást végző cégeknek legalább öt bejelentett alkalmazottat kellene foglalkoztat niuk, a cég vezetőjének pedig szakképesítéssel kell rendelkeznie. Ez Hor váth József szerint legalább 1000-1500 új munkavállalót jelentene a szektorban.

Ezt Balogh Árpád vitatja. Szerinte az új feltételeknek sok magánvállalkozó nem tud majd megfelelni, így nemhogy új munkahelyek nem keletkeznek, de a cégek megszűnése miatt sok elbocsátás várható. A szigorítások miatt pedig drágul a temetkezés, hiszen a pluszterheket áthárítják a temettetőkre. Egy-egy temetésért akár több tízezer forinttal is többet kellmajd fizetni. A temetőüzemeltetőket monopolhelyzetbe hozhatja az új szabályozás, hiszen a fenntartókra bízza, hogy a nem közszolgáltatási tevékenységből mit végezhet el a temető üzemeltetője és mit a vállalkozó. Budapesten már most is kizárja a versenyt a fővárosi önkormányzat rendelete, hiszen a temetőn belül a ravatalozást és a szállítást az üzemeltető hatáskörébe utalja. Balogh szerint amódosításokkal visszalépünk a nyolcvanas évekbe.

A legolcsóbb és a legdrágább

Ha valaki hazaviszi szerettei hamvait, akkor 60-70 ezer forintból kihozható a temetés költsége. Az urnakriptában való elhelyezés országrésztől függően körülbelül 200 ezer forintba kerül. A kétszázezer forint fele is elég, ha a hozzátartozók a hamvak elhelyezését már meglévő sírba kérik. A hamvak szórása a temetők 135 ezer forinttól vállalják.

A legolcsóbb koporsó 25-30 ezer forint. A koporsó mellé pedig számtalan kellékért, egyéb szolgáltatásért számolhatnak fel a gyászolóknak különböző díjakat. Minderre jön a sírhely 60-100 ezer forintos ára, amit 25 évenként újra meg kell vásárolni. Mindent összevetve a legtakarékosabb módon is minimum 300 ezer forintra mindenképpen szüksége van annak, aki ezt a fajta temetkezést választja. (D. A. N.)