Gyurcsány: sok vívódás után megérkeztem
- Megérte?
- Mire gondol?
- Arra, hogy frakciót alakítottak, de nagyon úgy tűnik, hogy hat hónapig függetlenként folytathatják csak. Az pedig kevesebb megszólalást és kevesebb pénzt jelent.
- Nem a frakcióalakítás lehetősége volt a perdöntő a szétválásban. Akkor is megalakítottuk volna a Demokratikus Koalíció Pártot, ha csak kilencen maradunk. Persze dolgoztunk azon, hogy legyen saját képviselőcsoportunk, de 2014 szempontjából nem túl fontos, hogy most vagy hat hónap múlva lesz önálló frakciónk.
- A pénz azért fontos tényező. A DK sem állami támogatást nem kap, nincs Táncsics Alapítvány sem, csak adományozók. Pártot csinálni pedig sokba kerül, egy önálló DK-frakció pedig évi 60-80 millióból gazdálkodhatna.
- Fontos a pénz, de fontosabb, hogy hányan hisznek bennünk, hogy fel tudjuk-e kelteni a reményt, hogy a mainál tudunk jobb, igazságosabb országot teremteni. Azt hisszük, hogy a pártok sorsa a lelkekben és a fejekben, nem pedig pénztárcákban és folyószámlákon dől el. De igaza van, mi szegény párt leszünk. 2014-ig bizonyosan.
- A megalakuláskor azt mondta: a DK a „szabadság és szolidaritás pártja” lesz. Ez az SZDSZ alapító okiratában olvasható. Nem volt több kreativitásuk az öndefinícióhoz, vagy – ahogyan kritikusaik mondják – tényleg az új SZDSZ-t készítik elő? Kuncze Gábor például, ahogy beszélik néhányan, önökkel tart?
- Amikor meg polgári karakterről beszélek, arra azt mondják: az a Fideszé. Ha arról, hogy Magyarország szabad, de igazságtalan, az pedig az MSZP programjában szerepel. Ez mind igaz. Régóta érvelek egy nyugatos, balközép politika mellett. Ennek lesznek szabadelvű, progresszív baloldali és bizonyos tekintetben konzervatív elemei is. Ami a neveket, a személyeket illeti, én azt szeretném, hogy az új vezetőtestületben egy-két új taggal jelezzük, hogy a DK nem az MSZP egy szelete, hanem annál sokkal több. De nem tartunk még itt, így nevekről nem tudok mit mondani.
- A válás egyelőre békésebbnek tűnik a vártnál, bár Tóbiás József a „gyurcsányizmus végéről” beszélt, és sokan kifogásolták, hogy önök nem adják vissza a mandátumukat. Tény, hogy az MSZP politikusai hevesen ellenezték a DKP-sok „mandátummegerősítő” javaslatát, de tény az is, hogy önök ezt a novemberi kongresszusnak tették, ami pedig hátravan.
- Részint Mesterházy Attila pártelnök úr kérése volt, hogy ezt a kérdést zárjuk le a kongresszusig és ne menjünk el odáig. Azt hiszem, neki ez volt a legfontosabb. Én ezt elfogadom és megértem. Hozzáteszem, a mi köreinkben én ahhoz a kisebbséghez tartoztam, amely el akart menni a kongresszusra, utoljára még egyszer szembenézni a küldöttekkel. De a többség ugyanazt gondolta, mint az MSZP elnöke. Ami a mandátumot illeti: miközben a Demokratikus Koalíció jogi értelemben új párt, eszmei értelemben nem ez a helyzet. Mi a baloldal, az MSZP politikai hagyományának egy részét, a polgári, modernista irányzatot képviseljük, amivel szemben 2010 után korábbi pártunk látványosan hűtlenné vált. Márpedig ennek a képviseletére is kaptunk annak idején mandátumot. Eddig egy párton belül küzdöttünk örökségünk ezen darabjáért, most két pártban tesszük ugyanezt.
- Amikor pártelnökként még vitathatatlan támogatottsága volt az MSZP-ben – volt, amikor nyolcvankilenc százalékkal választották meg vezetőnek –, miért nem lépte meg mindazt, amit most szorgalmazott? Miért nem számolta fel a kritizált háttéralkukat, a rendre kiegyező „régi szövetségeseket”, a visszásnak mutatott pártpénztárnoki szisztémát?
- Ami a pártfinanszírozást illeti, 2006-ban azzal kezdtük a kormányzást, hogy benyújtottunk egy új törvényt. Két évvel később a szakértők elfogadták, az MSZP egységes volt mögötte, de Orbán parancsára a Fidesz az utolsó pillanatban kihátrált. Nekem ebben nincs lelkiismeret-furdalásom. A kérdés másik fele ennél bonyolultabb. Én visszamenőlegesen sem fogok senkit sem kritizálni, ezért csak magamról beszélek. Ma úgy látom, hogy félve a kormányzópárt egységének megbomlásától, az MSZP hatalmi, kulturális rendszerének megtörésére irányuló kísérleteim az indokoltnál óvatosabbak voltak. A szükségesnél talán jobban tartottam attól, hogy egy ilyen konfliktusnak mik lesznek a következményei. 2010 óta viszont nem kormányzunk, most bátrabbak lehettünk volna. Mi megpróbáltuk, amit lehetett: a pártszavazás, a mandátum-megerősítés mind erről szólt. Nem ment. Ha nem megy, nem kell erőltetni. Ez most már másra marad.
- A Demokratikus Koalíció párttá alakulásakor programnyitó beszédében tartalmában azt mondta: ideje normálisnak lenni és őszinte beszédet folytatni. Ezek szerint a DK lenne az őszödi beszéd kiteljesítése?
- Amiről beszélek, az lényegében az Őszöd igazságához való ragaszkodás. Az, hogy van a rendszerváltásnak egy nagy hazugsága, amely mindannyiunké: a politikusoké és a választóké egyaránt. Egyfajta bódulat, hogy lehet szabad, polgári és nyugatos Magyarországot teremteni polgári és nyugatos felfogás, felelősségvállalás és kultúra nélkül is. Kádár világa leng minket körbe, ahova választó és politikus rendre visszavágyik. Én jó és rossz kompromisszumokkal 2006 óta próbálok ébresztőt fújni mindnyájunknak. Azt képviselem, hogy reformok sokaságára van szüksége Magyarországnak. Olyan politikát fogunk folytatni és csak olyat fogunk mondani, csak olyanra teszünk majd javaslatot, amit kormányon végre is hajtanánk. A tartalom felelős, nem sokat ígérő, sok helyen inkább terheket vállalni kérő politika lesz. A tónus viszont Orbán rendszerével szemben annál élesebb.
- De el lehet-e hinni az őszinteséget azután, hogy annak idején – a Demokrata Párt létrehozásának sajtóhírére összehívott frakcióülésen – ön is egyetértett abban: senki nem akar új pártot alapítani. Legutóbb pedig a „hűségnyilatkozatok” aláírásakor azt mondta: az csak az adott pillanatnak szól.
- Nem hiszem, hogy a hitelesség ezen múlna. Akkor lehet arról beszélni, hogy ki akar új pártot csinálni, ha erről van döntés. Amikor volt, elmondtuk. Erőből, többségi határozattal lejátszani ezt a kérdést – ahogyan azt sokan megpróbálták – nem lehet és nem is érdemes. Ebben is nyugodt a lelkiismeretem.
- A megalakuláskor rögtön programot is hirdetett: minden gyerek tizennyolc éves koráig tanuljon meg egy idegen nyelvet, a kultúrára jusson elegendő forrás, az egészségügyi rendszert pedig újra kell gondolni. Lesznek – akár az MSZP-től – markánsan eltérő szakpolitikai programjai is az új pártnak?
- Amikor vége lesz az alapítás körüli láznak, akkor rendszeresen markáns és bennünket jellemző szakmapolitikai javaslatokat fogunk letenni az asztalra. Ha 2014-ben van a választás, akkor előtte fél évvel egy leendő kormány tíz-tizenöt legfontosabb intézkedésére is javaslatot fogunk tenni. Javaslataink általában arra irányulnak, amit eddig is szorgalmaztam: hogy újra kell osztani a felelősséget az állam és a polgár között, hogy az állam nem elsősorban készpénztámogatással, hanem jó minőségű szolgáltatásokkal igyekezzen az esélyeket kiegyenlíteni, hogy a piac nem old meg ugyan mindent, de ne legyenek előítéletek sem a piacgazdasággal szemben. Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy bárki visszaéljen erőfölényével. Fair viszonyokat, harmóniát kell teremteni. Bizalmat kell építeni. És hadd tegyem hozzá: ma minden parlamenti párt úgy tesz, mintha le lehetne váltani a kapitalizmust. Pedig nem. Jobbá, emberközpontúbbá, szociálissá kell inkább tenni. Az meg szerintünk tévhit, hogy politikailag belátható időn belül van rendszerszintű alternatívája.
- Az előbb úgy fogalmazott, hogy „ha 2014-ben” lesznek a választások. Tud valamit?
- Azt gondoltam korábban, hogy gyorsan végeznek a kétharmados törvényekkel és 2012 elején előre hozott választásokat tartanak. Még azelőtt, hogy a mérhetetlenül kemény költségvetés szociális hatásai érződnének. Most úgy látom viszont, hogy egyre több sarkalatos törvénnyel elcsúsztak, az idő múlásával pedig az érdekek ebben a forgatókönyvben is csökkennek.
- Ha már a választásoknál tartunk. Még nem ismerjük ugyan az új választójogi törvény minden részletét, de az már látható, hogy szoros együttműködéssel lehet csak érdemben felvenni a versenyt a kormányzó politikai blokkal. Ön kifejtette már korábban, hogy minden demokratikus erőnek össze kell fognia, ez a DK egyik alappillére is. A civil mozgalmak, a 4K!, a Milla vagy akár a Szolidaritás segít ebben, vagy szétforgácsolja inkább az erőket?
- Törvényszerűen ennek kell következnie a 2010-es nagy vereség után és a pártpolitikai ellenzék jelenlegi állapota miatt. Nagyon sokat segítenek ezek a civil mozgalmak az Orbán-kormány leváltásában. Az első lépés ugyanis az, hogy az emberek nemet mondjanak Orbán rendszerére. A következő lépcső, hogy választani kell valami mást helyette. A civilek ebben úgy tudnak segíteni, hogy saját pártot alapítanak vagy támogatnak egy már létezőt. Erre még sok idő van. Az elmúlt évek legnagyobb civil hátterű mozgalma épül ki, aminek nyomát sem láttuk még 2006-ban. Végtelenül pozitív vagyok ez ügyben, és türelmes is. És még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy mi politikusok saját hatalmi játszmáinkba akarjuk bevonni ezeket a mozgalmakat. Tudjunk egymásról, beszéljünk egymással, ha eljön az idő, nézzük meg, hogy tudunk-e valamiben együttműködni, de tisztelni kell egymás önállóságát, érzékenységét is. Én ezt javasolnám. Abban viszont meglehetősen biztos vagyok, hogy 2014-re legalább nekünk, az MSZP-nek és a DK-nak meg kell tudnunk arról állapodni, hogy minden egyéni választókerületben csak egy jelöltet állítunk a Fidesszel szemben. És törekedjünk arra, ha kell, kellő nagyvonalúsággal, hogy egy ilyen megállapodás fogja össze Orbán teljes demokratikus ellenzékét.
- Az ön egyik példaképe a volt brit kormányfő, Tony Blair, sok mindenben követte az ő politikai mozgását. Blair viszont lemondása után tudomásul vette, hogy az első vonalas politikai karrierjének vége, háttérbe húzódott, nem ült vissza a parlamentbe, és a konzervatívok győzelme után sem üti a nyilvánosság előtt a munkáspártiakat, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálni. Ebben miért nem követi?
- Blair személyes politikai példája nem jobban releváns, mint mondjuk a többször miniszterelnök Tisza Istvánra hivatkozni. Sok példa van arra, hogy miként alakul egy politikai pályafutás.
- Többször is kijelentette már: 2014-ben nem lesz miniszterelnök-jelölt. De van víziója saját karrierjét illetően 2014 utánra is?
- Van. Politikus maradok. Nagyon jó dolog a demokrácia, mert a választók szabadon döntenek. Akinek nem tetszik az én felfogásom, az nem szavaz rám, hanem mást választ. Aki örül annak, hogy maradok és valamilyen alternatívát képviselek, az támogatni fog. Abban biztos vagyok, hogy a Demokratikus Koalíció bekerül a következő parlamentbe. Az pedig végtelenül lelkesít, hogy a DK lelke, a lényege, emberi viszonyai olyanok, hogy boldogan vállalom saját új pártunkat. Sok küzdelem és vívódás után megérkeztem. Azt mondják a barátaim, hogy évek óta nem láttak ilyen nyugodtnak és felszabadultnak. Valóban így érzem magam. Mindezt egy olyan pártban, amelynek azt sem tudjuk még, hogy a székhelyét hova jegyeztessük majd be. Viszont azt képviseljük, amiben őszintén hiszünk. És ez jó. Nagyon jó.
