A levélrozsda elviheti a hasznot
Először arra is rácsodálkoztak, hogy Szegedhez nem a gödöllői vagy a debreceni agráregyetem van a legközelebb, hanem a temesvári. Az ötezer hektáros termőterülettel rendelkező lovrini kutatóállomáson ugyanúgy hibrid kukoricát, búzát, napraforgót nemesítenek, mint a szegedin. A román fajtákat is ugyanarra a bánsági régióra adaptálták,mint a szegedieket – mégis jelentősen különböznek, mert korábban egymástól függetlenül nemesítették őket.
– A munkánkban komoly veszélyt jelent, hogy beszűkülhet a genetikai változatosság – magyarázza Purnhauser László búzanemesítő, a közös kutatási projekt vezetője. – Ezért óriási lehetőség, hogy szinte a szomszédban találtunk egy kincset, egy kiváló fajtakészletet, és kölcsönösen „vérfrissítésre” használhatjuk egymás fajtáit.
A Bánság három ország területére kiterjedő hatalmas, gazdag gabonatermő vidék, ám a gazdáknak nagyon fontos a termés biztonsága. Élő és élettelen veszélyforrások leselkednek a növényekre. Az élettelenek – például az aszály – a nemesítés eszközeivel nehezen befolyásolhatók. Az élőktől – rovar- és gombakártevőktől – viszont növényvédő szerekkel megóvható a termés. Nem mindegy azonban, mekkora költséggel. A vegyszeres növényvédelem költsége elérheti a termelés költségének 20 százalékát, ami már a profit mértékét is meghaladhatja. Ha viszont a termelők nem védekeznek a kártevők ellen, akkor egy olyan rossz, esős esztendőben, mint a tavalyi volt, egyedül a levélrozsda 50 százalékos termésveszteséget okozhat a fogékony fajtákban. Ha a különféle kórokozókkal szemben ellenálló fajtákat fejlesztenek ki, akkor növényvédő szer nélkül vagy kevesebb vegyszerrel is elérhető magas hozam.
A fajtanemesítést felgyorsítja a genetikai markerek alkalmazása.
A program része laborfejlesztés, oktatási anyagok összeállítása, temesvári egyetemi hallgatók gyakorlati képzése Szegeden. Gallia Butnaru büszkén mondja: két olyan hallgatója, aki részt vett a szegedi közös munkában, jelenleg is hasonló molekuláris biológiai kutatásban vesz részt – most éppen görög partnerekkel. A kooperáció legmagasabb szintje, hogy közös kutatásokat indítanak – ez is része a programnak.
A határon átnyúló együttműködés támogatása ösztönözte, hogy mindkét oldalról partnereket keressenek és találjanak. Nem volna jó, ha a közös munka csak addig tartana, ameddig el nem fogy a támogatás. A fenntarthatóságra előírások is vannak, de egyébként sem kell attól tartani, hogy megszakad az együttműködés, mert most már a közös érdek vezérli azt, a résztvevők között pedig kiváló személyes kapcsolatok is kialakultak – összegzi Purnhauser László.
