A földbe ásott akkumulátor
Ez is bizonyította, mennyire fontos folyamatosan ellenőrizni, hogy a víz, az élelmiszerek, sőt már amegtermelésük helyszínéül szolgáló terület milyen mértékben tartalmaz fémszennyeződést.
Egy közös kutatásban, amelyet a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogat, paprikát használnak bioszenzorként a talajban lévő nehézfém-szennyeződés kimutatására. Ebben a kutatásban a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóintézete (SZBK) és a temesvári Bánát Agrártudományi Egyetem munkatársai dolgoznak együtt. Támogatja a munkát a Fűszerpaprika Kutató-fejlesztő Nonprofit Kft.
– Miért éppen a fűszerpaprikát választották?
– Mert ezen az egybeérő magyar–román termőtájon ennek a növénynek hagyományosan nagy jelentősége van – válaszolja Gombos Zoltán, a projekt vezetője.
A nehézfém-szennyeződés viszonylag egyszerű módszerekkel kimutatható mind a levelekből, mind a szárból, mind a termésből. A magyar és a román termőtájon a talajviszonyok nem sokban térnek el egymástól – különbözik viszont a szennyezésmértéke. A termelők ma is tapasztalják, hogy például egy újonnan megépült autópálya közelében satnyábbak a paprikanövények, kisebb és később érik a termésük. A több évtizedes gépi művelésnek is nyoma maradt a talajban. Az idők folyamán sok helyen nem gyűjtötték össze az akkumulátorokat, hanem egyszerűen elásták a földbe. Emiatt is temérdek nehézfém került a talajba.
A közös magyar–román projekt keretében kétféle kísérletet végeznek. Az egyik változat a klasszikus laborkísérlet. Benn az intézetben a kutatók maguk szennyeznek különböző paprikafajtákat különböző nehézfémekkel, és növekedés közben mérik a hatásokat. A vizsgálatok másik része a paprikatermelőkkel együttműködve a termőhelyeken történik: autóra szerelt laboreszközökkel tesztelik a növényeket. Mérik a nehézfémek jelenlétét a paprikafajtákban, és azt is feljegyzik, hogy ez a fejlődésükben, terméshozamukban milyen kárt okoz.
Irina Petrescu, a temesvári Bánát Agrártudományi Egyetem kutatója megerősíti: azok a növények, amelyekben magasabb a nehézfémek koncentrációja, elmaradnak a fejlődésben. Kisebb lesz a termésük, mint amenynyit az adott fajta genetikai tulajdonságai lehetővé tesznek.
A temesvári kutatók a kísérletbe állított fajták genetikai hátterét is vizsgálják. Ezúttal nem az a cél, hogy a növény ellenálló legyen a nehézfémionokkal, vagyis jelentős szennyezés mellett is vígan nőjön, hanem az, hogy minél kevesebb nehézfémet építsen be a szervezetébe.
