Aggályok, mítoszok, tények
Alkotmányjogászként hogyan jellemezné a Fidesz választójogi koncepcióját?
Nehéz kérdés. Egy ilyen szenzitív témában a rövid általánosításokat meghagyom a politikusoknak. Én inkább konkrétumokról beszélnék.
„Az alkotmányozás olyasmi, mint egy szívműtét: nem szabad kísérletezni, a kockázatminimalizálásra törekedve kell előkészíteni, aztán a mellkast mielőbb be kell zárni, hogy az élet folyhasson tovább a maga menetében” – ön fogalmazott így saját tervezete indoklásában. A választójogi törvény így készült?
A kijelentésem az alkotmányozásra vonatkozott, itt ellenben egy sarkalatos törvényről van szó. Az új választási törvényről nehéz beszélni, mert nincs normaszöveg. Ismerünk egy néhány oldalas koncepciót, amely Áder Jánostól és Lázár Jánostól származik, műfajából adódóan vázlatos. Azt nem tudni, mi van mögötte, hogy a választási matematikusokkal előzetesen mennyit számolgattak. De egyébként még nyilvánvalóan sok minden változhat.
„Az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják” – ennyit mond az alaptörvény a parlamenti választásról, meg beszél a határon túli magyarokról és az uniós állampolgárokról. Ez elég?
Sok apróság változott ugyan alkotmányi szinten, de az új alaptörvény továbbra is igen tág keretet ad.
Vagyis szinte bármilyen választási rendszer lehet alkotmányos – a kizárólag többségitől a teljesen arányosig, nem?
Így van. És nyilván politikai megfontolásokon múlik az is, hogy egyfordulós vagy kétfordulós legyen a választás.
Visszatérve a Lázár János Fidesz-frakcióvezető által ismertetett koncepcióra: az egy forduló nem azt erősíti, hogy a Fideszre szabták a rendszert?
Egy XX. századi francia alkotmányjogász-politológus, Maurice Duverger mutatta be meggyőzően, hogy ha a választási rendszer relatív többséggel győzelmet biztosító egyéni választókörzetekből áll, az ahhoz vezet, hogy két nagy párt alakul ki. Ezt nevezzük Duverger-törvénynek. Nálunk a koncepció szerint marad a vegyes rendszer. Azt érdemes nézni, hogyan mozognak az arányok. Most a 386 parlamenti mandátum közül 176 egyéni választókerületben szerezhetőmeg. A Fidesz-koncepció szerint az egyéni mandátumok aránya 46-ról 53 százalékra növekszik, azaz a kétszáz fős parlament esetén 106 egyéni és 94 listás mandátum lesz. Azaz mintha enyhén erősödne a többségi rendszer az arányos rovására. Ez hosszú távon a mostaninál is kissé egyértelműbben annak kedvez, hogy két nagy párt legyen.
Egyik kollégája, Enyedi Zsolt azt mondja, azzal, ha elviszik a választási rendszert a többségi elv felé, az amúgy is törékeny demokrácia sérülhet.
Ha jól értettem az ő írását, akkor ő ennél kissé árnyaltabb álláspontot képvisel. Az, hogy többségi demokrácia van, önmagában nem jelenti azt, hogy nincs demokrácia.
Akkor is ez a véleménye, ha a Fideszkormányzásból, illetve az elmúlt másfél év parlamenti joggyakorlatából indulunk ki?
Szokták azt mondani, hogy nálunk a konszenzuális demokrácia elmozdult a többségi felé. Ez azonban nincs így, legfeljebb a választók mozdultak el. Akkor mondhatnánk, hogy a többségi demokrácia elve érvényesül, ha megszűntek volna a kétharmados törvények. De ez nem történt meg.
„A magyar választójogi reform egyik fő sajátossága, hogy nincs rá semmilyen nyilvánvaló ok” – vallja a már idézett kollégája. Egyetért ezzel?
Az átfogó választójogi reformra nem volt kényszer, sem jogi, sem fizikai szempontból. Az új alaptörvénynek szinte teljesen megfelelne a most hatályos választási törvény is, az apró igazításokat pedig egy rövid módosító törvénnyel meg lehetett volna tenni. A választási rendszer átalakításamellett felhozott fő érv azonban nem jogi jellegű, hanem inkább a politikai racionalitás kategóriájába tartozik: a parlament túl nagy létszámának csökkentése. Egyébként szerintem egyetlen ponton kellene érdemben változtatni, ami a Fideszkoncepció szerint azonban sajnos elmarad: ez az ajánlószelvények rendszere. Ez rossz megoldás, mert sok a viszszaélés, a nagy pártok letarolják a terepet, majd fantomjelölteket indítanak el, hogy a választási bizottságokban legyen még egy emberük. Ezt onnan lehet látni, hogy számos jelölt, aki össze tudja gyűjteni a 750 ajánlószelvényt, a tulajdonképpeni választáson már csak két tucat szavazatot kap.
Ajánlószelvények: rövidebb lesz az idő az összegyűjtésükre, ami egy nagy pártnak kedvez.
Ez érdemi változás. És nyilván nehezebb dolga lesz azon pártoknak, amelyek kisebb stábbal, szűkösebb anyagi eszközökkel rendelkeznek.
Határon túli magyar állampolgárok szavazati joga: a „félszavazat”, a csak listás voks alkotmányosan nem problémás?
A „félszavazat” sérti a választójog egyenlőségének az elvét. De nem alkotmányos probléma, mert az új alaptörvényben a kormánypártok erre vonatkozóan megszavaztak egy kivételszabályt. A nemzetközi egyezmények viszont előírják a választójog egyenlőségének az elvét. Nemzetközi jogi probléma lesz, ha a „félszavazatot” fogadja el a parlament.
Az nem aggályos, hogy azok a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek a magyar választásokon, akik nem élnek Magyarországon?
Készült az Európa Tanácsban egy összehasonlító alkotmányjogi jelentés a határon túliak szavazati jogának gyakorlásáról. A tagállamok túlnyomó többségének joga szerint a határon túl élő állampolgáraik valamilyen módon szavazhatnak. Cipruson, Máltán és Írországban ellenben nincs egyáltalán ilyen lehetőség. Van olyan jogtechnikai megoldás, hogy egy konkrét, például fővárosi körzetben számítsák be ezeket a szavatokat. Ilyen a lengyel és a litván rendszer. Romániában és Franciaországban pedig a határon túliaknak felállítanak külön választókörzeteket. Így persze az eredményértéke nagyobb lehet egy szavazatnak, de a numerikus értéke nem lehet más, azaz minden állampolgárnak ugyanannyi szavazólapot kell kapnia: ez Magyarországon egy listásat és egy egyénit jelentene. Olyan nemzetközi példáról nem tudok, hogy a határon túli állampolgárok szavazati jogát vegyes választási rendszer esetén félig vezetik be, vagyis csak listára szavazhatnak. Vagy szavazhatnak, vagy nem, de ha igen, akkor nem lehet „félszavazat”.
Névjegy
JAKAB ANDRÁS (1978)
Az ELTE-n filozófiát, majd Salzburgban jogot hallgatott. 2001-ben végzett jogászként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Közjó és Kapitalizmus Intézet kurátora. Nyolc nyelven mintegy száz publikációja jelent meg alkotmányelméleti, EU-jogi, jogbölcseleti és összehasonlító alkotmányjogi témákban.
