Olaszliszka szégyenbélyege
A falu főutcáján haladtak át, amikor a jármű előtt átfutott egy tizenegy éves roma kislány, Horváth Kitti. A gyerek az árok szélén elesett, mire a tanár megállt, hogy megnézze, történt-e valami baja. A kislány hozzátartozói azonban azt hitték, Szögi Lajos elütötte a gyereket, ezért tucatnyian nekirontottak: kirángatták a kocsijából, és hiába könyörögtek életéért lányai, az apát a szemük láttára a helyszínen agyonverték. Senki nem akadt, aki megfékezte volna a feldühödött rokonokat, senki nem szólt egy szót sem arról, hogy a sérültnek vélt kislány már rég beszaladt a házukba, jól van, semmi baja.
Olaszliszka – amelynek neve azóta egybeforrt ezzel a tragédiával – október 15-ét az idén hivatalosan is emléknappá nyilvánította: gyászlobogókat raktak a középületekre, és megemlékezést tartottak a tragédia helyszínén.
– Szégyenbélyeg került ránk – így fogalmazott az egybegyűltek előtt Kerekes Attila, Olaszliszka polgármestere. – Liszkainak lenni ma a külvilág szemében egyet jelent azzal, hogy elviselői voltunk egy szörnyű bűntettnek. De hiába keressük, nem kapunk választ arra, hogyan lehet ezek után együtt élni a többségnek és a kisebbségnek – tette hozzá. Koncz Ferenc, a térség országgyűlési képviselője azonban arra intett: a többségnek és a kisebbségnek együtt kell tennie azért, hogy ilyen tragédia a jövőben soha ne következhessen be. A Jobbik a hivatalos emléknapot megelőző estén tartott demonstrációt, arról több embert is előállítottak rendőrök, mert a betiltott Magyar Gárda egyenruhájával megegyező öltözéket viseltek.
Az olaszliszkaiakat megosztotta az emléknap.
– Máig nem hevertük ki a történteket, s talán egy emberöltő is kevés lesz, hogy lemossuk magunkról a „gyilkos falu” bélyegét. Jobb lenne elfelejteni már az egészet – mondták többen is. A főként cigányok lakta faluvégen szinte mindenki elzárkózott attól, hogy beszéljen a történtekről. Kiderült: legtöbbjüknek rokonai vannak az elkövetők között, ezért ódzkodtak. Egyetlen asszony állt velünk szóba, ő azt mondta: nem lehet elítélni minden cigányt amiatt, ami itt történt. –Sajnálom Szögi Lajos családját, de sajnálom Horváth Kittit is, aki a börtönben ülő apja, anyja és a testvére nélkül nő fel, a nagybátyja neveli.
Olaszliszkát az eset óta messze elkerülik a turisták és a befektetők is. A Bodrog partján hat-hét évvel ezelőtt vadonatúj panzió épült: most kísértetkastélyként áll, alig akad, aki szobát foglalna, vagy vacsorát rendelne itt. Van, hogy a folyóparti komp egész nap egyetlen autóval fordul csupán. Aki át akar kelni, más helyet választ. Kerekes Attila, a falu független polgármestere tavaly óta tölti be ezt a posztot: előtte több évtizeden át a Tokaj Kereskedőház munkatársa volt. Szerinte a környékbeli tokaj-hegyaljai településeken fejlődnek a borászatok, nő az idegenforgalom, miközben Olaszliszkán mintha megdermedt volna az élet.
Pedig a település földrajzilag csodálatos helyen fekszik, a Zemplén lábánál, a Bodrog mellett, vannak tavai, az Alföld és a hegyvidék itt találkozik, mégis: a házak eladhatatlanok, nincs ingatlanforgalom, a falu lakosságmegtartó képessége a nullával egyenlő. A szántóföldeket egy-két vállalkozó műveli gépekkel, kétkezi munkásra nincs szükség: az 1700 lakosú településen 350-400 ember állástalan. Megpróbáltak nemrégiben elindítani egy szociális földprogramot, de egy fillért sem kapott pályázatára a hetvenmillió forintos adósságot maga előtt görgető köz ség.
S hogy mi lett Szögi Lajos családjával? Ügyvédjük, Helmeczy László azt mondta, az özvegy és a lányok elzárkóznak a nyilvánosságtól.
A család kártérítési pert indított, s a bíróság mintegy 57 millió forint megfizetésére kötelezte az elkövetőket – tudtuk meg Helmeczy Lászlótól. Ebből a pénzből eddig egyetlen forintot sem láttak, hiába van jogerős végzés arról, hogy az elítéltek rabkeresetéből bizonyos összeget tiltsanak le erre a célra. Hasztalan próbált meg a kirendelt végrehajtó is vagyontárgyat foglalni, az elkövetők házain akkora jelzálog van, hogy a hitelek visszafizetése után úgysem maradna belőle a kártérítésre.
– Nem jó az áldozatvédelmi törvény, mert ilyen esetekben tehetetlenek vagyunk – mondja Helmeczy, aki Csányi Sándor OTP-elnökkel Összefogással az áldozatok megsegítésére névvel hozott létre egy alapítványt, hogy valamiképp mégis támogatni tudják a családot, s másokat is, akik ilyen helyzetbe kerülnek.
Az egyetemre bekerült Szögi Emese kap havi 30 ezer forintos ösztöndíjat az alapítványtól, s édesanyját is hasonló összeggel támogatják. Ugyancsak az alapítvány segíti a tiszalöki Kóka Jenőnét, akinek férje a romagyilkosságok egyik áldozata, valamint Marian Cozma, a Veszprémben leszúrt kézilabdázó Bukarestben élő családját is.
