Válófélben az MSZP: "Hátraarcot vezényeltek a Feriééknél"?
Gyurcsány egyébként egy csütörtöki Facebook-bejegyzésében erről (Egy döntés elé címmel) úgy írt: „Nem tudom, hogy szétválik-e az MSZP. Talán igen. Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Az a kérdés, hogy mi lesz velünk, magyarokkal.”
Ehhez képest egymástól független forrásaink arról számoltak be, hogy a DKP egyelőre csapdahelyzetben van, mivel – a hivatalos nyilatkozatok ellenére – egy, maximum két ember híján nincs meg a külön frakcióhoz szükséges tízfős létszám. Úgy tudjuk, hogy a párton belüli mozgások (például a Lendvai Ildikó–Kiss Péter–Hiller István-féle „pénteki kör”) többeket elbizonytalanított és visszatántorított a kilépés ígéretétől. Értesüléseink szerint a kiválásról egyfajta tapogatódzó tárgyalási folyamat közvetítőkön keresztül már megkezdődött a jelenlegi pártvezetés és Gyurcsányék között, erre a volt kormányfő a zártkörű platformkonferencián utalást is tett.
Többen arról számoltak be, hogy Gyurcsányék állítólag egy pluszembert kértek a pártvezetéstől, hogy meglegyen a szükséges létszám, cserébe később sem visznek el több embert, így az MSZP mindenképpen a legnagyobb frakció marad a Jobbik előtt. (Ez tíz ember kiválása után további két átülőn múlik.)
Hozzá kell tenni, hogy az erről szóló tárgyalást megkeresésünkre mindkét oldal határozottan cáfolta. A dologban annyi logika mindenképpen van, hogy a Mesterházy-féle vezetés állítólag informálisan világossá tette: visszaút már nincs; és miután a választmány korábban azt is egyértelművé tette, hogy a párt vagyona egy és oszthatatlan, így Gyurcsányék tulajdonképpen egyetlen esélye egy önálló frakció megalakítása és saját arcuk, politikájuk megmutatása. Ehhez viszont kell az önálló képviselőcsoport és az ehhez szükséges tíz ember.
Mesterházy Attila csütörtökön rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be: a jövő hétfői frakcióülésig várja az írásos nyilatkozatokat minden képviselőtől arra vonatkozóan, hogy menni vagy maradni akar-e inkább. A pártelnök szerint a találgatások inkább ártanak, ezért „háttéralkuk nélkül, tiszta és őszinte viszonyok” közepette kell rendezni a sorokat. A Népszabadság azon kérdésére, hogy van-e még vissza út a Gyurcsány-szárny számára, azaz ha nem lesz meg a külön frakcióhoz szükséges létszám, akkor együtt tudnak-e még működni a volt kormányfővel és támogatóival, Mesterházy Attila azt válaszolta: mindig is az egység megőrzését szorgalmazta, és sokszor „inkább nyelt” és tudomásul vette, hogy „nincsenekmindenkire vonatkozó morális elvárások”. Lapunk azon kérdésére, hogy ezek szerint senkit sem tartóztat, Mesterházy határozottan azt felelte: „nem tartóztatok senkit, aki akar, menjen”.
Varju László, a DKP igazgatója lapunk megkeresésére azt mondta: meg kell adni az esélyt mindenki számára, hogy a novemberi kongresszusig és azon is képviselhesse a saját értékeit, és „megfélemlítés nélkül” csatlakozhasson a DKP kongresszusi küldöttcsoportjához. Varju egyúttal ismét megerősítette: ha kell, megvan a szükséges létszám a külön frakcióhoz. Más forrásból a Népszabadság úgy értesült, hogy a DKP-sok is várhatóan alá fogják írni a Mesterházyféle nyilatkozatot, de megjegyzést, kitételt fűznek majd hozzá.
Azt, hogy kivel, illetve kikkel lenne meg a DKP külön frakciója, eddig egyetlen Gyurcsány-párti politikus sem mondta meg. Annyi bizonyos, hogy korábban a frakciómegújítási javaslatot – legalábbis a DKP vezetői szerint – heten írták alá: Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Vitányi Iván, Vadai Ágnes, Ficsor Ádám, Baracskai József és Varju László. A saját frakció hoz minimum további három névre van szükség, a sajtóban az elmúlt napokban Szűcs Erikát, Kolber Istvánt, illetve Oláh Lajost és esetleg Tóth Józsefet emlegették. Az bizonyos, hogy az ezzel kapcsolatos megnyilatkozást szinte mindenki igyekszik kerülni, így pontosat csak az írásos állásfoglalások után lehet mondani.
