Vasárnap délelőtt kilenc óra múlt, a parkolóban már alig lehet helyet találni. Egy nyitott sportkocsiból kipréselődő testes német úr – a nyár végét és az ősz elejét, közepét mindig a Káli-medencében tölti – zöldfűszeres kecskesajtért jött az akácfák alatt működő piacra, ahol egy hetyke úr merészen vált dallamokat a furulyáján; ahol a Kormorán együttes hol hazafias dalait fújja, hol valami édeskés, romantikus dallamot. A piac közepén népi zenekar húzza az autentikus talpalávalót.

Furcsa képződmény a turisztikai látványossággá is fejlődött Liliomkert.

A termelői piacot valós igény hívta létre, amely találkozott a medencében korábban panziókat vezető Harmathy Ildikó szándékaival. Ő először dísznövényeknek és építési anyagnak keresett telephelyet errefelé, hiszen vállalkozásával a környéken megvásárolt öreg házakat akarta felújítani bontott téglából, kőből, fából. Kétezer négyzetmétert vett bérbe az önkormányzattól, majd arra az elhatározásra jutott: érdemes volna itt egy szabadidőparkot kialakítani a helyben élők, nyaralók találkozási tereként. A Balaton-felvidéki település végét ugyanis gyalog, biciklivel, lóval, autóval jól el lehet érni.

2005 végéig meg is vásárolt három hektárt. Jóval később derült ki számára az általa ma is vitatott ingatlanstátus, vagyis az, hogy a Balaton-törvény hatálya alá eső, kiemelten védett területről van szó, amelyet hasznosítani csak szántóként lehet.

– Tizenegy éve nem szántották fel ezt a földet – állítja a tulajdonos.

A termelői piac megszervezése úgy jutott Harmathy Ildikó eszébe, hogy egy környékbeli kecskesajtkészítő, Pettenhoffer Viktória panaszolta: volna igény a sajtra, de nem tud közvetlenül találkozni a vevővel. Márpedig vevő lenne szép számmal, különösen nyáron, hiszen akkor fél Pest itt pihen, nem is beszélve a külföldiekről.

A piac gondolata hamar sikert aratott, szívesen jöttek a környék kenyérsütői, halfüstölői, sajtkészítői, rétesnyújtói, bortermelői, a házi lekvárokat és szörpöket kínálók. A piac kialakította önmagát, az árusok több éve télen, a hóban is kijárnak ide, ha nincs vevő, egymással beszélgetnek. Egy-egy vasárnapon száznál több árus kínálja portékáját.

De a hatóságok engedélyeket követelnek: kellene aszfaltozott vagy betonozott placc, kőépületben WC, a területet elkülönítő kerítés, s még sok minden más. A mai napig nem egyértelmű – egymásnak mondanak ellent a dokumentumok is –, hogy jogilag minek is minősül ez a három hektár.

– Ha megvalósítanám mindazt, amit előírnak, tönkremenne a piac, ugyanúgy, ahogyan az már megtörtént néhánnyal a környéken. Egyetlen termelő sem tudná a helypénzt megfizetni – mondja a tulajdonos.

Nem a hatóságok hivatalnokaira mérges. – Közpénzből dolgozó köztisztviselőknek az a kötelességük, hogy betartsák a rendeleteket – ismeri el. – A baj a jogszabályokkal s azzal a szemlélettel van, hogy minden lehetséges módon megakadályozzák a kezdeményező vállalkozókat. Így volt régen, így van ma is. A piactörvény mostani módosításának tervezetét is ismerem, az is úgy rossz, ahogy van.

Délben már kétezernél több ember van a piacon.

A biotermelő Gusztos Sándornál a gabonakolbászt keresik, ám az hamar elfogyott.

– Eredetileg a vallásfilozófiai vagy egészségi okokból a húst elutasító embereknek szántam, de rengetegen megszerették, nem győzök eleget készíteni – mondja Gusztos, aki eredetileg autószerelő. Göd környékéről érkezett Hegyesdre, megtanulta a biogazdálkodást, most kenyereket süt, növényi uzsonnakrémeket kínál. Legkeresettebb terméke a mézes csipkebogyólekvár. Fiatal pár vásárol nála.

– Fogyjon egészséggel! – mondja Gusztos a lánynak.

– Én? – kérdezi barátjától a teltkarcsú nő, miután már odébb léptek.

– Dehogy te, a lekvár – bizonygatja neki megadóan a férfi.

Gusztos szomszédságában Egyed Károlyné árul, ő a családjával Sáskán termeli meg a lekvárok alapanyagát.

– Sérült, fogyatékos a fi am. A speciális iskolában a gyógynövények gyűjtésére tanították meg, s ehhez kiválóan ért. A boldogulása érdekében váltottunk át a családi biotermelésre, s ő már nemcsak fontosnak érzi magát, hanem a legfontosabb is ebben a sikeres vállalkozásban.

A hatóságok a tulajdonost felszólították az ideiglenes épületek lebontására, a piac bezárására. A vevők azonban nem hajlandók tudomást venni róla. Hétvégeken ősszel is hat-hétezer ember keresi fel a Liliomkertet.

– Ezt adjam föl? – mutat körbe Harmathy Ildikó. – Én, akinek a születési helye is a piac? Hiszen annak idején Veszprémben, a Piac tér 1. szám alatt láttam meg a napvilágot. Minek van szimbólumértéke, ha ennek nincs?

Eladó