„Ez az egész olyan, mint egy válóper előtt a hidegháború, amikor mindkét fél arra vár, hogy először érvelhessen azzal a bíróság előtt: a másik lépett félre. Az elhidegülés már megtörtént, külön ágyban alszanak a felek, kacérkodnak is másokkal, de a valós törést jelentő megcsalás még várat magára, igaz, nem sokáig.” Így jellemezte az egyik befolyásos szocialista politikus a Gyurcsány Ferenc és platformja, illetve a párt jelenlegi vezetése közötti állóháborút.

Az elmúlt hetek eseményei alapján eddig az látszott valószínűnek – és ezt erősítették meg például Varju László, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció Platform (DKP) igazgatója által a Népszabadságnak adott korábbi nyilatkozatok is –, hogy a november 12-i alapszabálymódosító kongresszus előtt nem szakad az MSZP. Forrásaink eddig azt hangsúlyozták, hogy a DKP-sok már csak taktikai okokból is meg fogják várni a tanácskozást, ezzel bizonyítva, hogy ők minden hivatalos fórumot végigjárnak a párt megreformálása érdekében. Ha pedig nem az ő ízlésük szerint zajlanak majd a megújítások a kongresszuson, lesz kellő érv a válás kimondására. Most azonban egymástól függetlenül több forrásunk is állítja: napokon belül megtörténik a szakítás, amelyre a DKP megalakulásának egyéves évfordulója adhat majd apropót.

Az események kétségtelenül szinte mind abba az irányba mutatnak, hogy Gyurcsányék nem fogják megvárni a kongresszust. Attól ugyanis számukra minden részletében pozitív eredményt nem várhatnak, miután alapszabály-koncepciójukat visszavonták, és „mind össze” a pártszavazásra tett kérdések („igennel történő”) beemelését kérték. Utóbbit az MSZP vezetése – kodifikációs javaslat híján – saját előkészítése alapján teszi majd a kongresszus asztalára; a közvetlen pártelnökválasztás lehetőségét például (ami a DKP egyik alaptézise) csak külön módosítóként. Vagyis a DKP akarata bizonyosan nem fog maradéktalanul teljesülni, nem beszélve arról, hogy a kongresszusi küldöttek jelentős többsége eleve nem Gyurcsány-párti, amit jól mutat, hogy korábban kétharmados döntéssel kérték a pártszavazás visszavonását.

Forrásaink azt állítják, az „ügyészségi eljárás miatti hangulatot és a szolidaritási érzet magas fokát” kihasználva Gyurcsány a DKP október 22-i születésnapi rendezvényén fogja bejelenteni (de legalábbis egyértelművé tenni) a döntést: külön utat választanak. Ez egyébként abba a képbe is beleillik, hogy Gyurcsány rendre egy lépéssel korábban szeret járni, hogy hozzá igazodjanak, és ne ő másokhoz. De igaz lehet az az állítás is, hogy Gyurcsány gesztust akar gyakorolni azzal, hogy nem az MSZP legfelsőbb döntési fórumán, a kongresszuson mondja ki a végső szót, ezzel elvonva a nyilvánosság figyelmét a párt számára fontos eseményről. A DKP ünnepi találkozója egyúttal tagi konferencia is lesz, amelyen a hivatalos kiírás szerint elemezni fogják, hogy „meddig jutottak el az MSZP gyökeres átalakításának programjában, és megvitatják, hogy merre menjenek tovább”.

A DKP-sek szerint az a létszám is megvan már, amivel önálló frakciót tud majd alakítani a Gyurcsány-szárny. Korábban hét szocialista képviselő volt az, aki nyíltan támogatta a DKP frakciómegújítási kezdeményezését: Gyurcsány mellett Vadai Ágnes, Molnár Csaba, Vitányi Iván, Baracskai József, Ficsor Ádám és Varju László. A külön frakcióhoz további három ember szükséges, s azóta sikerült is megszerezni a kellő támogatást – legalábbis DKP-s forrásaink így számolnak. A Népszabadságnak több frakciótag is elmondta, hogy Gyurcsányék megkörnyékezték őket, és konkrét ajánlatot tettek a csatlakozással kapcsolatban, vagyis a volt kormányfő eldöntötte már a különválást, és építi saját képviselőcsoportját. Lapunk beszélt olyan politikussal, aki már igent mondott a volt miniszterelnöknek, de olyanokkal is, akik még nem döntöttek.

Forrásaink azt is világossá tették, hogy új párt megalapítására Gyurcsányék nem készülnek (soha nem is vállalták fel, hogy ilyen terveik lennének), mert annak hosszadalmas lehet az adminisztrációja, nem beszélve arról, hogy a kormányzat meg is nehezítheti azt. Így vagy a Kapolyi László-féle Szociáldemokrata Párt, vagy pedig a korábban a Magyar Nemzet által megszellőztetett Demokrata Párt lesz az, amely szervezeti kereteket biztosít majd Gyurcsány és támogatói számára. Úgy tudjuk, hogy erre nagyobb esélye a Demokrata Pártnak van. Ezt a formációt XVII. kerületi, alapvetően a volt kormányfővel szimpatizáló, az MSZP-ben fórumot nem találó baloldali aktivisták alakították. Akkor cáfolták, hogy ez lenne Gyurcsány Ferenc új pártja, de jelezték: megfelelő átalakulás esetén felajánlják az MSZP-nek a névhasználatot, vagy otthont biztosítanak vele a tervezett pártreform elbukása esetén a kilépőknek.

Az Országgyűlés házszabálya értelmében azok a képviselők, akik kilépnek egy frakcióból, hat hónapig kötelezően a függetlenek közé ülnek, és csak azután csatlakozhatnak más képviselőcsoporthoz. Viszont amennyiben legkevesebb tíz képviselő kilép, és egy már létező párt nevében frakciót alapít, azt azonnal megteheti. Sőt miután létszámarányos a képviselőcsoportok költségvetése, saját büdzséjük is lesz, és a bizottsági helyek és pozíciók újraelosztása is bizonyosan szóba fog kerülni. Már amennyiben valóban megtörténik az, amit forrásaink tényként kezelnek.

Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója arra a kérdésünkre, hogy érez-e bármilyen mozgást vagy szándékot a képviselőtársai között a szakításra és a távozásra, a politikus határozott nemmel válaszolt. „A frakció tagjai közül senki nem jelezte egyéb irányú szándékát”, tette hozzá az MSZP-s politikus.

Varju László megkeresésünkre azt mondta: az október 22-i rendezvény születésnapi program, amely bár formáját tekintve (a novemberi MSZP-kongresszushoz hasonlóan) alkalmas arra, hogy érdemi döntéseket hozzon, mégsem erre készülnek. A DKP igazgatója hangsúlyozta, már csak azért sem, mert egy higgadt, békés és korrekt elváláshoz a másik fél együttműködése is szükséges. És ha erre sor kerülne, ők mindenképpen ilyet szeretnének.

Kerestük Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt is, aki lapunknak későbbre ígért interjúlehetőséget.