Dilettáns hitvallás-osztogatás
Azt viszont őrületnek mondta, hogy a jobboldal arra fogja az ország sikertelenségét, hogy sztálini alkotmányunk lenne. Húsz év alatt nem lehetett elmagyarázni, hogy ez csak populista szöveg, és hogy 1989-ben alapvetően megváltoztatták a ’49-es alkotmányt – jelentette ki a volt államfő.
„1989-ben még volt mi ellen alkotmányozni, most viszont szinte mesterségesen kellett ellenséget teremteni, akit az elmúlt húsz év kudarcaiért felelőssé lehet tenni, így bűnös módon rávezették az elégedetlenséget az alkotmányra”, folytatta Sólyom László, hozzátéve: „Kiállok az 1989-es alkotmány becsülete mellett!”
A 2010-es alkotmányozási folyamat Sólyom László szerint sajátos volt, hiszen – 1989-cel ellentétben – titokban készítették elő, a nemzeti konzultáción tökéletesen irreleváns kérdéseket tettek fel, a nagy alkotmányozó nemzetgyűlés élményéhez képest pedig az új alaptörvényt érdektelenség mellett, az ellenzék távollétében tárgyalták. Születési hibák keletkeztek a rendszerben is, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítását például gyógyíthatatlan sebnek nevezte. Így ugyanis a jogkörök megnyirbálásával, szerinte „nem alkotmányos a rendszer”, van olyan része – a költségvetés és csatolt részei –, ahol bármi megtehető. És ezeket a születési hibákat nem lehet semmiféle szertartással kompenzálni, mondta az alaptörvény kifüggesztésére utalva a volt államfő.
Maga az alaptörvény szövege szerinte nagyjából rendben van, egy normális parlamentáris rendszer továbbépítésére alkalmas, feltéve, hogy ebben a szellemben akarják működtetni. Az alkotmányszöveg számos hibája pedig gyógyítható az alkotmánybírósági értelmezésekkel. „Az alkotmány nem új, illetve nem az alkotmány új, hanem az alkotmányos hozzáállás. Az elmúlt húsz évben kialakult kultúrában az alkotmány szent. Úgy néz ki, már nem szent, hanem csak egy eszköz, ami hihetetlen vissza esés”, fogalmazott Sólyom László. Figyelmeztetett arra, hogy óriási szerepe lehet az államfőnek, az Alkotmánybíróságnak, hiszen a struktúrák területén hatalmas rombolást visz végbe az Orbán-kormány hozzáállása, amely szerint „nem áll az utunkban semmi, még maga az alkotmány sem”. Végül arra a kérdésre, hogy mit tanítsanak az új alkotmányról a történelemtanárok, Sólyom László azt felelte: egy alkotmányos ideát kell tanítani – azt, hogy nincs önkénye a hatalomnak.
Hasonlóan vélekedett előadásában az Alkotmánybíróság jelenlegi elnöke is: Paczolay Péter szerint az alkotmány nem válhat az állami önkény eszközévé, mögötte pedig az elvek szilárd rendszerének kell állnia. A január elsejével életbe lépő új alaptörvény értelmezésére az AB elnöke nem tért ki, de mint mondta, az, hogy az alaptörvény a gyakorlatban hogyan fog működni, elsősorban az Alkotmánybíróság értelmezésén múlik majd. Az alaptörvény preambulumában hivatkozott történeti alkotmányról egyebek közt azt mondta, azt „nem lehet visszahozni”, a jogfolytonosságot mindössze olyan szimbólumok őrzik, mint a címer és a himnusz.
Beteg ország, nagy preambulum
Tölgyessy Péter alkotmányjogász szerint a rendszerváltás nem járt együtt az életszínvonal várt növekedésével, így határtalanul csalódott az emberek többsége. Egy társadalmi berendezkedést márpedig két dolog igazolhat: az, hogy „a miénk”, a sajátunknak érezzük, illetve az, hogy sikert, növekedést, polgárosodást hozott. Hazánkban egyik feltétel sem teljesült, erre adott válasz volt a 2010-es fordulat. Ebből a helyzetből a Fidesz „rásodródott” az új alkotmányra: ha nem csinálja meg, azzal a vágyakat árulta volna el, ha pedig konszenzusra törekszik, az ellenzék megvétózta volna. A Fidesz-alkotmánnyal két alapvető probléma van: az egyik, hogy megosztja a társadalmat, a másik pedig az, hogy az alkotmányos szerkezetet nem módosítja. Ami új, az a preambulum, amiről úgy vélte: egy egészséges, jó öntudatú országban nincs, vagy csak nagyon rövid a preambulum – minél betegebb egy ország, annál hosszabb. (Ny. M.)
