Megkezdődött a vagyonmentés
Becslések szerint akár több tízmilliárdos értékben vannak ugyanis lélegeztetőgépek, infúziós pumpák és egyéb orvosi eszközök vezető orvosok által létrehozott alapítványok tulajdonában. Ha pedig az államosítás vagy más ok miatt esetleg mozdul a főorvos, akkor magával viszi a gépeket is. Három-négy éve a fővárosi Szent János Kórház patológiája maradt egyik napról a másikra speciális hűtők, mikroszkóp, leletező számítógép nélkül csak azért, mert távozott az osztályvezető főorvos. A munkához addig használt eszközök nagyobb hányada ugyanis az általa létrehozott alapítvány tulajdona volt, és azokat úgymond csak „használta” az intézmény.
Az ott és akkor leszerelt gépeknek csak a számbavételéről többoldalas lajstrom készült. Sokkoló élményben volt része az állam képviselőjének akkor is, amikor három bezárandó intézményben – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben, a Szabolcs utcai kórházban és a sváb-hegyi gyermekszanatóriumban – a felszámoló alig talált meg néhányat az értékesebb gépek közül, azok nagyobb hányada ugyanis szintén alapítványi tulajdonban volt. Az ilyen gépeket a gyártó vagy a forgalmazó cégek közvetlen szerződéssel telepítik az adott kórházba, vagy az alapítványmaga működteti azokat, és vannak olyan eszközök is, amelyek odahelyezéséről papír sincs.
Nehéz rendet vágni ebben a tulajdondzsungelben. A fővárosi Péterfy Sándor utcai kórházban azonban valahogy sikerült: tavaly a tulajdonos ösztökélésére próbálták rendezni az intézmény és alapítványi eszközök „viszonyát”. Sásdi Antal főigazgató azt mondja: be lehet hozni továbbra is az adományozott tárgyakat, de azokat már csak akkor szabad használni, ha azt aműszaki osztály lajstromba veszi és a kórház működteti. Elvinni pedig már csak akkor lehet, ha az alapítványi kuratórium úgy döntene, de erre még nem volt példa. Az adott testületben a kórháznak is ott van a képviselője.
Az egészségügyi vagyonmentés –mások erre a vagyonleltár kifejezést használják – mindenesetre megkezdődött. A megyék egy részében ugyanis az önkormányzatok a konszolidáció fejében átadandó feladatokhoz kötött ingatlanok és szolgáltatások közül csak azt adnák át az államnak, amit feltétlenül muszáj. Van olyan önkormányzat, ahol az intézmények felmérésekor külön listázzák, mik azok az ingóságok, szolgáltatások, amelyek még az államosítás előtt magánműködtetőkhöz menthetők. A skála meglehetősen széles, és megvan a kellő rutin is: a kiszervezés nem áll túl távol a tulajdonos önkormányzatoktól.
Az Állami Számvevőszék két évvel ezelőtti vizsgálata szerint a kórházak többségében magánszolgáltatók végezték például a mosatást, az őrzés-védelmet, az energetikai szolgáltatásokat, a betegélelmezést. Most gőzerővel zajlik a feladatok szerződéseinek megújítása: számos helyen igyekeznek kihasználni azt az időt, amíg nem az állam, hanem a helyi erők dönthetnek arról, kinek adják oda hosszú távra az üzleteket. Kellemetlen meglepetés lehet ez az egészségügyi tárcának, amelynek vezetői épp a beszerzések központosításából és ésszerűsítéséből remélnek fejlesztési forrásokat.
Az állam könnyen pórul járhat azért is, mert a közintézmények, köztük a kórházak ingatlan- és eszköznyilvántartása meglehetősen slampos. Könnyen előfordulhat, hogy rég megszűnt, lebontott épületek még mindig szerepelnek a telekkönyvekben, de az is megtörténhet, hogy olyasmi is van az intézmények területén, ami sohasem volt az övék. Gyakori a kórházak belső udvarainak, telkeinek hosszú távú bérbeadása, például. Ezeken aztán magánberuházók által épített, magántulajdonú épületek állnak. Senki sem tudja mi lesz a sorsuk az államosítással, illetve hogyan teremthetők köröttük tiszta viszonyok. Lapunk úgy tudja: több megye azt fontolgatja, hogy nem adná oda az államnak a kórházaik területén lévő teniszpályákat, oktatóközpontokat, bölcsődei épületeket, nővérszállókat. Az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós viszont többször nyilvánvalóvá tette: ő éppen ezek hasznosításából teremtené elő az egészségügy átalakításához szükséges forrásokat.
– Nem könnyítimeg az önkormányzatok helyzetét, hogy az állami feladatátvállalással kapcsolatban eddig csak elvi útmutatás létezik – mondja Bányai Gábor, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat közgyűlési elnöke, aki szerint jogszabályok nélkül csak felkészülni tudnak az átadásra. Egyelőre erre várnak, de készek átadni mindent, amit számukra előírnak. A kórházat úgy adják oda az államnak, ahogyan van. Nem is gondoltak rá, hogy valamit ki kéne a kórházi vagyonból vennie a közgyűlésnek: ha a feladatot átveszi az állam, nincs miért megtartani bármit, ami a gyógyításhoz kell.
Az elnök nem tagadja, fáj ez nekik, hiszen épp most érne be többéves munkájuk: hamarosan elkészül a 12milliárdos beruházással kialakított új és – állítja – finanszírozható kórház. Az összes telephely végre egyetlen tömbbe kerül. Az önkormányzat saját forrásból ad idén további 208 milliót az ajtók cseréjére, a műtők felújítására, és nyilván ez a pénz is ott marad a kórháznál. Egyelőre viszont kérdés: mi legyen a betegek, vagymásmagánszemélyek adományaival? Előfordul, hogy szántót, lakást, egyéb ingatlant, festményt hagynak a betegek az önkormányzatra. Ezen hagyatékok sorsáról még nincs döntés –mondja.
– Más veszteségekkel is lehet majd az államosításkor számolni – állítja Dózsa Csaba közgazdász, aki megerősíti: nincs tényszerű leltár a kórházakba működés közben bekerült ilyenolyan tulajdonú eszközökről, műszerekről. Azt sem lehet tudni, mekkora problémát okoz majd az ellátásban, ha ezeket tulajdonosaik az államosításkor magukkal viszik. Ráadásul további károkat okozhat, ha nem derül ki viszonylag hamar, hogy milyen kompetenciák maradnak meg az államosítással a menedzsmentnél. A főigazgatók egy része már most kivár, nem mer beszerzéseket kezdeményezni, nem tudja, hogy köthet-e szerződést a beszállítókkal és orvosokkal. A bizonytalanság miatt pedig ügyeleti szolgáltatók és más szakemberek nélkül maradhatnak az intézmények. Ez pedig gondot okozhat a napi ellátásban.
A bizonytalanság azonban növelheti a kórházi hitelek költségeit is. Az uniós pénzből felújítandó kórházaknál a tulajdonos önkormányzatok önrészét gyakran úgy finanszírozták, hogy azt a kórházak saját bevételeikből kölcsönözték a fenntartónak, ésmost könnyen lehet, hogy a pénzt már nem kapják vissza. Dózsa Csaba hangsúlyozza: ha már megszületett a politikai döntés az átvételről, akkor az intézkedés legyen minél gyorsabb, határozottabb, hogy csökkentse az előbbiekben felsorolt átmeneti időszak kockázatait és veszteségeit. Mielőbb álljon fel az állami irányítás intézményrendszere, és szabályozzák egyértelműen a kórházak menedzsmentjének hatáskörét.
