Fideszes politikusok először augusztusban beszéltek arról, hogy a végletekig eladósodott megyék helyzetét úgy rendeznék, hogy intézményeiket jövő januártól a kormányhivatalok vennék át, tartozásaikat pedig az állam átvállalná. Azóta dolgoznak a rendszer átalakításán. Az viszont nem derült ki: az adósság leírásának fejében az intézmények tulajdonjoga is az államra száll-e. Ha igen, érdemes lenne kiszámolni, ki nyer és ki veszít a bolton.

Az intézkedés összességében mintegy 740, állami feladatot ellátó intézményt, közte 43 egészségügyi, 457 közoktatási, 132 szociális és 77 közművelődési intézményt érint. Ezzel több tízezer alkalmazott munkáltatója is megváltozik, hiszen őket a továbbiakban a kormányhivatalok foglalkoztatják. A közszolgáltatások természetesen az átalakítás alatt sem szünetelnek, hiszen kormányzati körökben azt ígérik: mindenki ugyanott folytathatja majd, ahol eddig dolgozott, és az emberek sem vesznek észre ebből semmit.

Igen valószínű azonban, hogy az átszervezések létszámcsökkentéssel járnak. A megyei önkormányzatoknál az intézmények működtetésével kapcsolatos feladatok, és így státusok is megszűnnek. Az pedig korántsem bizonyos, hogy minden feleslegessé váló tisztviselőre szükség lesz a kormányhivatalokban. Az sem zárható ki, hogy az új fenntartók az intézményeknél is változásokat kezdeményeznek, ami ugyancsak elbocsátással járhat.

A megyei önkormányzatok adósságállományát augusztusban 120 milliárd forintra becsülték, Orbán Viktor hétfőn viszont már 180 milliárdról beszélt. A különbség oka nem ismert, de az önkormányzati szféra 1300 milliárdos teljes hitelállományához képest ez nem túl jelentős összeg, a megyék viszont igen kevés szabadon felhasználható bevétellel rendelkeznek, és a források még az intézményrendszer működtetéséhez sem nyújtottak fedezetet. Emiatt remény sem volt arra, hogy adósságaikat valaha is kifizetik, ezért döntött a kormány a konszolidáció e sajátos formája mellett.

A megyei közgyűlések idei költségvetésüket szinte kivétel nélkül hiánnyal tervezték, és ez összességében legalább 30–35milliárd forint lehet. Pest megyében több mint nyolcmilliárdos, Békésben 3,2 milliárdos, Somogyban kétmilliárdos, Komáromban 1,8 milliárdos, Baranyában másfél milliárdos lyukat kell ebben az évben kölcsönökből befoltozni. Ebből egyenesen következik az is, hogy a hitelállomány tovább nő, bár néhány megyében a korábban kibocsátott kötvényekből még el nem költött pénz egy részét fordítják működési költségekre. Zalában például havi százmilliót élnek fel az eredetileg fejlesztési célú kötvény maradékából, de ez hosszabb távon tarthatatlan.

Kisebb-nagyobb adósságot mindenütt összehoztak, és a legnehezebb helyzetben levő Pest megye már 18 milliárdig jutott. Somogyban a hitelállomány az elmúlt öt esztendőben meghússzorozódott, és eléri a 12 milliárdot, és Fejér megyében sem jobb a helyzet. Borsod tízmilliárdos kötvénytartozást halmozott fel, Baranya, Heves, Szabolcs, Tolna és Veszprém megyék pedig hat-hétmilliárd környékén tartanak. Ezzel a csődtömeggel kell most a kormánynak valamit kezdenie.

Állami kézben olcsóbb lesz a rendszer, hangoztatják, ám – hatásvizsgálat híján – ebben csak reménykedni lehet. A megyék többsége már eddig is karcsúsítások sorával, elbocsátásokkal, intézmények összevonásával, próbálta faragni a költségeket, a kormány mozgástere ezért behatárolt. Kérdéses például, lehet-e újabb embereket kirúgni anélkül, hogy azt ne a szakmai színvonal szenvedje meg.