„Nem tudom, hogyan tehettem ilyet”
A férfit – aki többször is elsírta magát – láthatóan nem csupán a várható büntetés, hanem saját cselekedetének súlya is nyomasztja. A vádiratot felolvasó ügyész két percen át sorolta, milyen sérüléseket okozott a vádlott tavaly nyáron a dunaharaszti házukban 11 éves fiának, Gábornak. Kézzel, fakanállal, majd amikor az eltört, derékszíjjal ütötte-verte a fiát. Az orvos szakértő 45 sérülést azonosított a gyermek testén, a verés 20-30 percig tarthatott. A bántalmazást végignézte a férfi élettársa is, de nem avatkozott közbe.Miután az apa lehiggadt, mentőt hívtak, a gyereket kórházba szállították. Későn. Gábor pár órával később meghalt. Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint az apa bizonyosan beteg személyiség, és lehettek előjelei a tragédiának.
– Elképzelhetetlen, hogy ez lett volna az első bántalmazás a részéről – teszi hozzá. – A család felelőssége is, hogy az előjeleket nem vették észre, a gyilkosságot pedig nem akadályozták meg. Az elkövetés időpontjában olyan erősen beszűkült tudatállapotban lehetett, hogy kizárólag az indulatai vezérelték. Ez egyfajta sokkos állapot, ilyenkor a sérült személyiség minden önkontrollját elveszíti. Az eset azt bizonyítja, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer védőhálója gyakran felfeslik.
– Magyarországon évente 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében – mondja dr. Scheiber Dóra, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet munkatársa. – A gyermekjóléti szolgálatok tavaly közel 190 ezer gyermeket tartottak nyilván veszélyeztetettként, közülük 2400-at ért fizikai, 4500-at érzelmi bántalmazás. Ezek az ismertté vált esetek, de óriási a látencia: becslések szerint míg Nyugat-Európában egy feltárt ügyre 10, addig idehaza 25 rejtett eset jut.
Gábor halála nehezen illeszthető a rendelkezésre álló hazai statisztikába, amelyek szerint a halálos kimenetelű bántalmazások aránya ötéves kor alatt a legnagyobb, a végzetes tragédiába torkolló bántalmazások száma 7–14 éves kor között ritkább. Igaz, ugyanebben a korosztályban radikálisan emelkedik a gyermekkori öngyilkosságok, csellengések száma, amelyek sokszor szintén a bántalmazásokra vezethetők vissza.
– Elég pontosan feltérképezték már azokat a rizikófaktorokat, amelyek esetén gyakrabban torkollanak a családi konfliktusok agresszióba – mondja Schei ber Dóra. – Idetartozik például a családi krízishelyzet, valamely szülő elveszítése, a válás, a váratlan szociális problémák, a szülők alkoholizmusa, a drogfogyasztás, amelyek hátterében sokszor a fel nem ismert, kezeletlen depresszió áll. A gyermek oldaláról kockázati tényezőnek számít például, ha koraszülött volt (mivel sérülhet a korai kötődés), továbbá az, ha fogyatékkal él, ha krónikus beteg vagy magatartászavarral küzd.
A halálra vert Gábor családjában számos rizikófaktor is jelen volt. A fiú édesanyja 2006-ban, sokadik kísérlet után, öngyilkos lett, előtte évekig pszichiátriai kezelésekre járt. A gyermekkel születése óta sok probléma volt. Hiperaktivitása miatt nagyon keveset aludt, gyakran okozott magának sérülést. Az óvodában kezelhetetlennek bizonyult, fojtogatta, rugdosta a társait. Éveken át pszichológus foglalkozott vele. Később bekerült egy speciális iskolába, ott úgy tűnt, rendeződhet a helyzete, ám idővel újra előjöttek a problémák: hozzányúlt az osztálytársai holmijához, sokszor volt indokolatlan dühkitörése. A családjában is rosszul érezte magát, képtelen volt elfogadni édesapja élettársát.
Szándékosan bosszantotta az „új anyukáját”, eldugta, megrongálta személyes holmijait. Eltüntette például a nevelőanyja mobiltelefonját, ami ugyan később előkerült, ám a fiú letörölte róla az összes adatot. A tragédia előtti időszakban bizonyossá vált, hogy H. Gábor nem tud mit kezdeni a fiával, mégsem kért segítséget. Ez nem meglepő. Scheiber Dóra szerint a magatartászavarokkal küzdő, speciális nevelést igénylő gyerekek szüleit gyakran megbélyegzi a környezetük. Ez persze senkit nem mentesíthet a felelős szülői magatartás alól – teszi hozzá a szakember.
Purda Zsuzsánna gyermekjogi szakértő szerint minden olyan családban, ahol bizonyíthatóan történt gyermekbántalmazás, a szülőket pszichológiai-pszichiátriai kezelésnek kellene alávetni, ám ezt jelenleg egyetlen hatóság sem rendelheti el. Komoly probléma, hogy nincs kidolgozott szakmai protokoll arra, pontosan mikor kell a gyermekvédelmi szakembereknek elindítaniuk vagy befejezniük egy családgondozást.
– Minden alkalommal az adott családgondozó döntésén múlik, hogy a rendszer beavatkozik-e vagy sem – mondja. –Szakmai standard híján óhatatlanul gyakrabban fordulhatnak elő hibás döntések.
Purda Zsuzsánna szerint jogszabályváltozásra is szükség lenne, jelenleg ugyanis a gyermekbántalmazás fogalma csak a gyermekvédelmi törvényben szerepel, a büntető törvénykönyv azonban nem ismeri. – Jórészt ez az oka, hogy a gyámhivatalok által megtett feljelentések 90 százaléka nem jut el a bírósági ítéletig – mondja a családjogász. – A hatóságok menet közben megszüntetik a büntetőeljárásokat arra hivatkozva, hogy a Btk.-ban szereplő alakzatok, mint például a testi sértés vagy a kiskorú veszélyeztetése, nem húzhatók rá a feljelentésekben szereplő esetekre. A bíróságokon is nagyon gyakran felmentő ítélet születik, mivel a bántalmazást „nevelési célzatú büntetésnek” minősítik.
H. Gábor – állítása szerint –a tragédia előtti 11 évben „legfeljebb ha öt pofont” adott fiának. A végzetes napon azon dühödött fel, hogy Gábor darabokra szaggatta a nevelőanyja egyik lepedőjét. Azt mondta: azért csinálta, mert gyűlöli a nevelőanyját. H. Gábornak elborult az agya. A védelem szerint a férfi bűnös ugyan, de nem emberölésben, hanem halált okozó testi sértésben. A vádlott a nyomozás során azt ismételgette: „Csak meg akartam büntetni a fiamat. Nem tudom, hogyan tehettem ilyet”.
