'Nagy pofon kell a kormánynak'
– Érdemes tisztázni: ki miért vállalta a jelöltséget? Karácsony Gergely országos politikus és kerületi lakos is, így nyilván benne látott az LMP lehetőséget; Lévai Katalin mögé viszont az MSZP mintha azért sorakozott volna fel, mert tartott attól, hogy ha nem egy civil hátterű személy mögé áll be, akár még az LMP is győzhet.
– Lévai Katalin: Sokáig gondolkodtam, hogy elvállaljam-e a civil szervezetek és az MSZP felkérését. Nem azért, mert attól félek, hogy veszítenék. Van esély a győzelemre. Mindenképpen üzenetet szeretnék küldeni a kormányzó erőknek, hogy rossz irányba mennek a dolgok. És egy olyan üzenetet is, hogy van esély egy új politikai kultúra felépítésére. Egy olyan kultúráéra, amelyet régóta képviselek, amelyben jobb- és baloldal nem egymást gyilkolja és alázza, hanem ésszerű érvekkel vitatkozik amásikkal, beépítve a civil tudást. Ha úgy tetszik, ugyanazt teszem, mint eddig, csak most erősebb támoga tással.
– Karácsony Gergely: Én azért vállaltam – és nem gondolkodtam sokat –, hogy megnyerjem a választást. Katalinnal abban egyetértek, hogy Magyarország akkor lesz jobb hely hoszszú távon, ha jobb lesz a politikai kultúránk is. De rövid távon nekem ennél prózaibb céljaim lennének: van egy kétharmados többség, amelynek olyan a politikai kultúrája, amilyen, de a legnagyobb baj vele mégiscsak az, hogy kétharmada van. Ezt téglánként le kell tehát bontani. Nemcsak szimbolikus üzenet kell a kormánynak, hanem egy nagy pofon. És az, hogy eggyel kevesebb szavazógépük legyen a parlamentben.
– L.K.: Nekem ennél nagyobb a vállalásom, bár egyetértek Gergellyel és nem akarom túllicitálni sem. Célom, hogy szétverjem azt az üvegburát, amely alá bezárták a középosztályt. Azt, amelyik gerince a magyar társadalomnak és amelynek sorsa és léte elengedhetetlen a felemelkedéshez. Valakinek ki kell mondania, hogy az oktatásban bevezetett bérstop, a családi pótlék, a gyes befagyasztása vagy épp a tehetséges fiatalok elvándorlása mind-mind a középosztály drámai lecsúszását jelentik. A társadalom nem kétfelé, hanem ezerfelé szakadt.
– Katalin a bemutatkozó tájékoztatóján arról beszélt, hogy a Fidesz és az LMP „biankó csekket” kér, hiszen a jelöltjük már bent ül a parlamentben. Vagyis ha nyernek, akkor listáról egy egészen más személy ülhet be az Országgyűlésbe, mint akire szavaztak. Az LMP tényleg biankó csekket kér?
– K. G.: Semmiképpen. Azért lettem én a jelölt, mert az LMP olyan személyt keresett, aki kerületi, és országosan is ismert. Ennek én feleltem meg. Ha megnyerem a választást, én leszek a kerület képviselője, nincs szó biankó csekkről. Az október 18-i regio nális kongresszusunk pedig megjelöli azt az illetőt, aki győzelem esetén listáról bekerül a parlamentbe. Azt kértem a szervezetektől, hogy II. kerületit delegáljanak. A fideszes Láng Zsolt esetében annyival kacifántosabb a dolog, hogy ő a kerület polgármestere is, és azzal érvel, hogy egyéni képviselőként nagyobb legitimitással tudja majd képviselni a helyiek érdekeit. Nyilván akkor nem fogja megszavazni a kerületi iskolák államosítását, a BKV-t öszszeomlasztó tarifarendszert vagy azt a törvénymódosítást, amely alapján a főpolgármestert a jövőben nem közvetlenül a polgárok választják majd. De ebben kevésbé bízom, mert eddig minden disznóságot megszavazott. Úgyhogy inkább megnyerném a választást.
– L. K.: Ha viszont én nyerek, akkor nem vertem át senkit. Az arcommal, a programommal vállalom a megmérettetést, és ha győzök, nem fognak a pártomon belül más személyről dönteni.
– K. G.: És melyik frakcióban tetszik majd ülni? Hiszen az MSZP addig alighanem ketté fog szakadni...
– L. K.: Ez még legyen a jövő zenéje. De köszönöm a kérdést.
– Céljuk a kétharmad lebontása. Külön-külön ez meglehetősen nehéz. Ha komolyan gondolják a Fidesz legyőzését, akkor ki és kinek a javára fog visszalépni?
– K. G.: A választók azok, akik öszszefognak. Nem fogok forradalmi dolgot mondani azzal, hogy egy választás azért van, hogy pártok egymással versenyezve elinduljanak. Az LMP olyan párt, amely nem is próbál elbújni egy félig független jelölt mögé, mint az MSZP. Mondjuk, ha szocialista lennék, talán én is ezt csinálnám, de az LMP még nem kopott meg annyira, hogy ilyen megoldásban kelljen gondolkodnunk. Ez a választás kétfordulós. Ennek épp az az előnye, hogy az első forduló után lehet majd látni az erőviszonyokat és azt, hogy miként szavaznak a választók őszintén, taktikai megfontolásoktól mentesen. Majd meglátjuk, mi lesz az eredmény, én meghajlok a kerületiek döntése előtt. Ha olyan helyzet van, hogy az én visszalépésem érdemben hozzájárulhat ahhoz, hogy meg lehessen verni a Fideszt, akkor erre kész vagyok. De ezt várom el mindenkitől.
– L. K.: Egyetértek. Annak kell viszszalépnie, aki kevesebb szavazatot kapott az első fordulóban. Ez nagyon tisztességes mondat volt Gergelytől, és mindenképpen támogatom.
– Viszont ebben a kerületben a Fidesz eddig rendre hozta a győzelmeket, az elmúlt két választáson 52 százalék feletti eredménnyel.
– K. G.: Sokan azzal próbálnak minket lankadttá tenni, hogy húsz éve itt mindig a Fidesz nyer. Én meg azt mondom, hogy húsz éve nem volt ilyen rossz kormányunk és nem volt ennyire csalódott a magyar társadalom. Ez a körzet egy dologban mindig eltért az átlagtól: nagyon magas a választói részvétel. Ha van egy pontja az országnak, ahol az emberek nemcsak egyszerűen dünnyögnek maguk elé, hogy milyen disznóságokat csinál a kormány, és már megint háromszáz forint felett van az euró, hanem el is mennek szavazni, akkor ez az a hely. A változás innen fog elindulni.
– L. K.: Szerintem is precedensértékű ez a kerület és ez a választás. Magas az aktivitás, gondolkodó, saját sorsukról dönteni akaró, magasan iskolázott állampolgárok élnek a kerületben. Izgalmas választás lesz, még akkor is, ha egy időközi választás nem mutatja meg pontosan, mi történik az országban. Bizonyos tendenciákra mégiscsak felhívja a figyelmet. Ha megszületik az összefogás az ellenzéki oldalon, értelmes és okos kompromisszumokkal, akkor valóban lehet fordítani a helyzeten. Azt pedig ne sulykoljuk, hogy ez egy masszív fideszes közeg. Eddig az volt, de rettenetesen sokan csalódtak a Fideszben, rengeteg olyan polgár él ebben a kerületben is, aki nem kér belőlük. Nem mondom, hogy ők rögtön mind szocia lista szavazók lesznek...
– K. G.: ...persze, mert LMP-sek.
– L. K.: Ugyan már, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy olyanok lesznek, akik elgondolkodnak. Lehet, hogy nem fognak annyian elmenni most voksolni, de az is üzenet lesz a Fidesz számára.
– K. G.: A kopogtatócédula-gyűjtés során azt tapasztalom, hogy sokan úgy adják oda a szelvényt, hogy fideszesek voltak, de „ezekre aztán soha többet”. Azért ragaszkodunk ahhoz, hogy az első fordulóban ott legyünk önálló indulóként, mert sokan csalódtak ugyan a Fideszben, de sokan közülük az MSZP-re sem fognak már soha szavazni. A kétharmad nem a holdról esett ide. Volt egy kormányzás, amiből az emberek nagy részének elege lett. És a társadalom kettészakítása sem most kezdődött: a családi pótlékot három éve nem emelték, az adózók kilencven százaléka a Bajnai-féle adótáblával is egy kulcscsal adózott volna. Tudom, hogy az a kormányzás jogállamiság szempontjából a mostanihoz képest fényévekkel jobb volt. Azt azonban látni kell, hogy sokan mindkét pártot leírták egy életre, és egy részük a Jobbikhoz vándorol. Ez szörnyű. Ezért fontos, hogy az LMP próbálja meg felszívni ezeket a szavazókat.
– Milyen első fordulós eredménnyel lennének elégedettek?
– K. G.: Abban biztos vagyok, hogy a Fidesz rosszabbul fog szerepelni, lesz jelzésértéke ennek a választásnak. Az lenne az igazi gátszakadás, ha sikerülne nyerni. Én ezzel lennék elégedett az ország szempontjából. Az LMP szempontjából szerényebb eredménnyel is boldog lennék, de az LMP kevésbé érdekel, mint az ország.
– L. K.: Aki elindul egy versenyen, nyerni akar. Én is. De elégedett leszek már egy nagyon erős jelzéssel is.
