A közelmúltban, egy teliholdas hajnalon elloptak egy bikát és egy üszőt egy kardosi tanyáról. A ház a Kecskemét és Gyula között vezető 44-es főút mellett áll. Előtte buszmegálló, szemben vele az út túloldalán egy másik tanya, ahol a szomszédok véleménye szerint csicskásokat tartanak. Az állatok az istálló oldalához épített féltetejű karámban voltak, a jászolhoz kötve. A tolvajok vagy háromszáz métert vezették őket a ház mögötti kukoricás mellett a szomszédos tanyabejárón várakozó autóhoz.

– A három kutyát valamivel úgy megijesztették, hogy napokon át a szájukat sem merték kinyitni –mondja a károsult, Egri János. – Az üsző szelíd volt, de a bikát mindig ingerelték az idegenek – nagyon nagy erő kellett ahhoz, hogy elvezessék.

A férj főállású őstermelő, a feleségnek munkahelye is van. Otthon voltak, de aludtak, amikor az állatokat elvitték. A kár körülbelül 800 ezer forint. Ez lett volna a fedezete egy mezőgazdasági hitelnek, amit az őszi szántásra és vetőmagra vettek fel.

A károsultak úgy hallották, Kondoros és Kardos között a közelmúltban összesen 60 birkát loptak el, hasonló módszerrel. A veteményesben dolgozó idős emberektől pénzt loptak – egyik személy szóval tartotta őket, a másik közben feldúlta a lakást. Mástól negyven rántani való csirkét vittek el. Egy idős nénitől lekvárfőzés után az összes szilvalekvárt.

Nemcsak Kardoson vannak nagy értékű állatlopások, hanem az egész környéken. Egri János úgy tudja: néhány hónapja Kondoroson volt az első eset, és azóta onnan már öt bikát vittek el. Gyomaendrődön annál is többet: a kardosi károsultak szerint legalább 40-et. Megjelentek a szervezett állattolvajok Kétsopronyban is. Mindenütt otthon voltak a háziak, ám egy kivételével nem érték tetten őket. Kondoroson utánuk ment a férj, de öten voltak, és megverték. A feleség sikított, azt kiabálta, hogy már hívta a rendőrséget, mire a tolvajok a megvert embert és a marhát hátrahagyva elmenekültek.

Egri Jánosék néhány éve költöztek a főút melletti tanyára. Rövid ideig éltek nyugalomban. Először az alumíniumlétra tűnt el a szénakazal mellől. Aztán valaki ellopta az út széléről a tehenek láncát és cövekét – a fémfelvásárlónál adnak egy kis pénzt az ilyesmiért.

A 750 lelket számláló Kardos lakosságának a fele külterületen él. Egriné fordult a sajtóhoz, mondván, a nyilvánosság miatt hátha több benzin jut a járőrkocsikba. Ők kezdeményezték azt is, hogy az önkormányzat hívjon össze lakossági fórumot az ügyben. A megbeszélésre meghívták a Szarvasi Rendőrkapitányság vezetőjét, a helyi polgárőröket, mezőgazdasági vállalkozókat. Brlás János polgármester azt mondja: figyelni kezdték a község területén mozgó idegeneket. Rengeteg ismeretlen autó jár a földutakon. Lassan mennek, a bennük ülők nézelődnek.

Ha bejelentik a rendszámukat, a rendőrség a legtöbbször csak azt tudja megállapítani, hogy lopott a rendszám. A határban a szorgalmas gazdák jól karbantartják a földutakat, a tolvajoknak is nagyon könnyű rajtuk elmenekülni és kijutni a 44-es útra. Mezőőr nincs, nem telik rá a kis település költségvetéséből. Talán a közmunkaprogramból lehet majd figyelőket alkalmazni, de ez sem biztos. Most tervet készítenek, hogy a 65 kilométeres földúthálózat melyik szakaszát ki figyelje, kit értesítsen, ha gyanús mozgást lát.

– A tettenérés lenne a legjobb. Aztán ott tartani a tolvajt, ha sikerül –mondja a polgármester. De mi van, ha a tolvaj erősebb és erőszakosabb? Rengeteg kukoricát ellopnak a földekről, de ott sem sikerül tetten érni az elkövetőket. Kardos a szarvasi kistérségbe tartozik, onnan kerültek napvilágra néhány éve a csicskáztatásról szóló megdöbbentő információk. Kardosra azután kerültek csicskások és csicskáztatók, hogy a szarvasi önkormányzat megtiltotta a lótartást a város belterületén, márpedig klasszikus formájában a lókupecek háztartásában jelentek meg a félig rabszolgasorban tartott, rendszerint alkoholfüggő, ám rokkantnyugdíjjal vagy öregségi nyugdíjjal rendelkező csicskások, más kifejezéssel csicskák.

Brlás János szerint a csicskatartók a csicskásokkal lopatják a kukoricát. Egyszerre csak egy-két zsákkal – de több ember hosszabb időn át összelopja az egész évre való takarmányt. A marhalopás jól szervezett rendszernek látszik. Az bizonyos, hogy az ellopott állatokat nem a tolvajok dolgozzák fel, hogy az éhező gyerekeiket jóllakassák belőle. A helyismerettel rendelkezők valószínűleg segítenek az utazó bűnözőknek, akár tippadással, akár az értékes állatok elhajtásával, vagy jelzéssel, hogy mikor nincs otthon senki egy tanyában. A kardosi polgármester gyanúja szerint illegális vágóhíd működhet a térségben, ott feldolgozzák a húst, amely hamis papírokkal bekerülhet a legális kereskedelembe.

A Békéscsabához mintegy 15 kilométerre lévő Kétsopronyból is lopják a marhákat. Egy hosszú tanyasorról, illetve a 44-es úthoz közeli tanyáról loptak el a közelmúltban összesen hármat. Kétsoprony Békéscsaba agglomerációjába tartozik, kevés az üres tanya, nincsenek csicskások. A néhány helyi roma család rég beilleszkedett a módos, szorgalmas és vallásos közösségbe. Mégis egyre több a lopás. Surinné Szász Margit jegyző szerint nem szegény ember az, aki autón jár, s utánfutón fuvarozza el a kamrából az összes sonkát, kolbászt. A jegyző asszony nem hallott illegális vágóhidakról, de szerinte is a 44-es főút fűzi fel egy láncra azokat a településeket, ahol a nagy értékű lopások elszaporodtak.

– Békés megyéből sok élő állatot kivisznek Romániába. Nem tartom kizártnak, hogy a lopott jószágok is élve kerülnek át a határon – mondja a jegyzőnő. Aztán arról beszél, hogy errefelé még mindig sok család él mezőgazdasági termelésből – de nem azért, mert csalnak az adóval, vagy valami borzasztó állami kedvezményeket élveznek, hanem mert a saját munkájukat nem számolják költségnek.

Ezen a vidéken tíz éve még nyugalomban lehetett élni. Itt mostanában őrlődik fel az a morál, amely másutt már rég semmivé lett: hogy csak a munkából lehet megélni, de abból meg lehet. Hiszen alig van kockázata a tolvajlásnak.

– Azt mondják, kamerázzuk be a tanyát – sorolja Kardoson Egri Jánosné. – Miből? Több százezer forintba kerülne. Azt mondják, legyünk fönn hajnalig, őrködjünk. De akkor hogyan dolgozzon egész nap akár a gazdálkodó, akár a polgárőr? Menjünk el innen? Hová? És mindig az meneküljön, aki dolgozik? Azért dolgozzunk, hogy más elhordja a munkánk eredményét? Hagyjuk abba az állattartást? Akkor miből élünk?

Egri János és a felesége nem tud aludni, amióta ellopták a bikát és az üszőt.

– Maradt még két tehenünk, egy üszőnk és egy lovunk. Ezt a tolvajok is látták, és biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan eljönnek azokért is – mondja Egriné. – Egyszer majd beállítanak ide öten, akik puszta kézzel elbírnak egy felnőtt bikával, mi pedig mondjuk nekik, hogy tetten értünk, várjátok meg szépen a rendőrséget? Hiszen ha csak egynek is meglátjuk az arcát, agyonütnek, hogy ne tudjuk senkinek elmondani.

Bárányokat is lopnak