Csinálj fekvőtámaszt, vagy ha nem, eltöröm a kezed! - A pedagógia program bukása
Hét kamasz ül a vádlottak padján a Székesfehérvári Városi Bíróságon. Nem akármilyen bűnlajstrom szerepel a nevük mellett: 22 rendbeli erőszakos cselekmény – rablás, zsarolás, garázdaság, kényszerítés. A bűnténysorozatnak 30 sértettje van. Egy évvel ezelőtt még valamennyien – az elkövetők és az áldozatok is – iskolatársak voltak: a fehérvári Szent István Szakképző Iskolába jártak.
A bűncselekmények az elmúlt tanév első három hónapjában történtek, ám a sértett diákok nem tettek rendőrségi feljelentést. Utóbb kiderült, annyira féltek az erőszakos társaiktól, hogy sokáig senkinek sem beszéltek az őket ért atrocitásokról. December elején aztán az egyik szünetben összeverekedett hat diák. Azt, hogy pontosan miért is estek egymásnak, utólag még a verekedés résztvevői sem tudták megmondani. Súlyos sérülés ugyan nem történt, ám az egyik tanulónak eleredt az orra vére. A tanároknak sikerült megfékezniük a fiatalokat, egyúttal kihívták a rendőröket, akik előállították a verekedőket, és garázdaság miatt eljárást indítottak ellenük.
A nyomozás során aztán fény derült a megelőző hónapok elképesztő eseményeire. A székesfehérvári rendőrkapitány december hatodikától – határozatlan ideig – járőröket rendelt ki az iskolába, akiknek a tanítási idő alatt az intézmény folyosóit járva kellett ügyelniük a rendre. A rendőrségi szóvivő akkori tájékoztatása szerint „megelőző jellegű biztonsági intézkedésről” volt szó, amitől azt várták, hogy a járőrök puszta jelenléte is visszatartja majd a diákokat a jogsértésektől.
Az iskolai rendőrjárőrök kirendelése után azonban az is kiderült, hogy az intézmény valójában már a decemberi tömegverekedés előtt jelezte a rendőrségnek, hogy a tanári kar megítélése szerint a Szent Istvánban pedagógiai eszközökkel már nem tudják fenntartani a rendet és a fegyelmet.
– Számos esetben kellett feljelentést tennünk lopás miatt. Főleg mobiltelefonok, MP3-lejátszók, pénztárcák tűntek el – nyilatkozta akkor lapunknak Ábrahám Norbert iskolaigazgató, hozzátéve: a mellékhelyiségekben rendszeressé váltak a rongálások, a verbális agresszió pedig a diákok egymás közötti és a tanárokkal folytatott kommunikációjában is elviselhetetlenné vált.
A nyomozás során hét diákot előzetes letartóztatásba helyeztek (közülük hárman ma már szabadlábon védekezhetnek), a rettegéstől megszabaduló osztálytársak pedig szép lassan megnyíltak a rendőröknek: sorra elmesélték, milyen megaláztatásokat kellett elviselniük az előző hónapokban. A félelem azonban olyan mélyen beléjük ivódott, hogy a nemrég kezdődött büntetőperben nem mertek a támadóik szemébe nézni, ezért a sértettek meghallgatására zárt tárgyaláson került sor. A vádirat alapján G. Boda Orsolya bírósági szóvivő segített rekonstruálni a történteket. E szerint 2010 szeptembere és decembere között az akkor 16–17 éves vádlottak minden esetben csoportosan követték el a különböző bűncselekményeket. A leggyakrabban pénzt követeltek a diáktársaiktól, néha megelégedtek 200 forinttal, máskor 1500-2000 forintot csikartak ki tőlük. Nem vetették meg a márkás pólókat, cipőket, a mobiltelefonokat és a zenelejátszókat sem, a legértékesebb zsákmányuk pedig egy 37 ezer forintot érő arany nyaklánc volt. Ha valaki megpróbált ellenállni, veréssel fenyegették meg, ha ezzel sem értek célt, akkor valóban jött a testi fenyítés. Az elkövetők egyetlen áldozatuknak sem okoztak nyolc napon túl gyógyuló sérülést, ám számos esetben ököllel arcon vagy gyomron ütötték, illetve megrugdosták azokat, akik nem engedelmeskedtek nekik.
A vádiratból kiderült az is, hogy a vádlottak nem csupán kifosztották a diáktársaikat, de igyekeztek folyamatosan félelemben tartani, megalázni őket.
– Előfordult, hogy benyálaztak egy-egy tárgyat, majd arra kényszerítették a sértetteket, hogy azokat vegyék a kezükbe – mondja G. Boda Orsolya. – Máskor azzal fenyegették meg az egyik osztálytársukat, hogy eltörik a kezét, ha nem végez előttük fekvőtámaszokat. Volt olyan fiú diák, akit azért vertek meg, mert kifogásolták, hogy együtt látták őt az egyik lány osztálytársukkal.
A tényekhez tartozik, hogy a vádlottak nem voltak átlagos diákok. A Szent Istvánban ugyanis két évvel ezelőtt 70 tanulóval három, úgynevezett felzárkóztató osztályt indítottak. A fenntartó önkormányzat még 2008-ban nyert el egy pályázaton 400 millió forintot egy olyan oktatási program megvalósítására, amelynek keretében az intézményben 16 évesnél idősebb, de még tanköteles korú, jórészt cigány származású fiatalokat juttathatnak szakmához. Ennek ellenére téves lenne a történteket romaproblémaként beállítani, mivel az elkövetők és az áldozatok között egyaránt akadtak roma és nem roma diákok.
– Az iskola célja méltánylandó, ám a megvalósítást a jelek szerint nem dolgozták ki kellőképpen – nyilatkozta lapunknak még tavaly decemberben Brájer Éva, Székesfehérvár humán ügyekért felelős alpolgármestere. A fenntartó által elrendelt vizsgálat utóbb igazolta az alpolgármester szavait. A feltárt problémák megoldása érdekében az elmúlt hónapokban számos változtatást kellett végrehajtani a pedagógiai programon. Egyebek mellett az idén három helyett már csak egy felzárkóztató osztályt indítottak, nyáron munkába állt egy főállású iskolapszichológus, az épület őrzés-védelmét és portaszolgálatát szakcégre bízták. Az intézmény együttműködési megállapodásokat kötött a kistérségi szociális alapszolgáltatási központtal, a családsegítő és a gyerekjóléti szolgálatokkal, valamint egy olyan civil szervezettel, amely a hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi integrációjával foglalkozik. Ezeken túl az órarend átalakításával enyhítették a diákok terhelését, s átdolgozták a felzárkóztató osztály tanrendjét: csökkentették az elméleti képzést, miközben növelték a sportolási lehetőségeket. A változtatások eredményeként visszatért a nyugalom a szakképző iskolába.
– Az elkövetők kiemelése után két héttel megszűnt az intézményen belüli járőrszolgálat, azóta egyszer sem kellett kivonulnunk – tudtuk meg R. Szabó Ágnestől, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivőjétől, aki szerint fontos lenne, hogy a tanárok pedagógiai eszközökkel oldják meg a problémákat, az ugyanis „nem várható el a rendőrségtől, hogy valamennyi iskolába posztoló járőrt állítson”. Ma már csak egyetlen dolog emlékeztet arra, mi is történt egy éve. Megpróbáltuk szóra bírni a tanítás után hazainduló fiatalokat, ám senki nem akart nyilatkozni a változásokról. Az egyik diák csak annyit mondott: „Én még mindig félek”.
