Szegények trükkje a fehér- és feketegazdaság határán
Februárban kezdett termelni Sellyén a Reagora Kft. papírüzeme. A kicsi gyárat három magánszemély építette mintegy 100 millió forintért, az összeg kétharmadát hitel biztosította. A kft. azt tűzte ki célul, hogy olyan embereknek ad állandó munkát és biztos bért, akik 5–10 vagy akár 15–20 éve nem voltak állásban, és segélyből, napszámból tartották el magukat. S belőlük sok van ezen a vidéken, hisz Sellye a 30–40 százalékos munkanélküliséggel küszködő Ormánság központja.
Az előbbiek okán a Reagora a munkaügyi központtal összefogva választotta ki az üzembe felvett embereket. A kft. február óta folyamatosan termel, emellett azzal is foglalkozik, hogy minimálbért kereső dolgozóit megtanítsa az előrelátó gondolkodásra. Hetente másfél órás előadást hallgatnak a kft. alkalmazottai, s az ott tárgyalt témák között szerepel például az, hogy miképp kell hivatalos ügyeket intézni, vagy az, hogy mikor és milyen hitelt érdemes és szabad igénybe vennie a kevés jövedelemből gazdálkodó családoknak.
A kft. jelenleg hatvan embernek biztosít munkát, s ők három műszakban papír zsebkendőt és -szalvétát gyártanak. Így jelenleg ez a cég a félszáz baranyai kistelepülést integráló Ormánság egyik legnagyobb foglalkoztatója. Az elmúlt nyolc hónapban a Reagora nem küzdött piaci és pénzügyi gondokkal. A megrendeléseket négy kereskedelmi lánctól kapja a kft., s ők akár két-háromszor ennyi terméket is átvennének a cégtől. A fizetések sosem késtek, igaz, a kft. némiképp kényelmes helyzetben van, mert ebben az évben a béreket – mivel az üzem részese egy központilag támogatott foglalkoztatási programnak – az állam teljes mértékben állja. Jövőre a bér 60 százalékát fedezi a költségvetés, ám 2013-ban a cégnek már önjárónak kell lennie.
Varga László, a kft. ügyvezetője azt ígéri, hogy menni fog, mert a cég munkásai jól dolgoznak. Az üzem dolgozói három gépet szolgálnak ki, de annyira beletanultak a munkába, hogy év végéig beállítanak három újabb automatát, így jövőre megduplázódik a gyár teljesítménye. A bértámogatás összegét a Reagora fejlesztésekre fordítja, s két év múlva beindít a kft. egy biobrikettüzemet, ahol 25 ember talál megélhetést. A cég 650 hektár földterületet bérel, amelyen – újabb munkahelyeket biztosítva –megtermelik a brikettnek való fűzfaalapanyagot. Varga tele van további tervekkel, de ne vágjunk elébe, mivel arra mutató jelek is akadnak, hogy az Ormánságnak talán nincs is annyi munkahelyre szüksége.
Mert bár a papírüzem által meghirdetett, havi 65 ezer forintos állásokra gyorsan találtak helybélieket, ám az eddig munkába álltak harmada a három hónapos próbaidő lejárta előtt, mindig a 31. napon kilépett. A távozókkal nem volt semmi gond, jól dolgoztak, s ők maguk is elégedettek voltak. Mégis kiléptek. Indok nélkül, a próbaidő alatt ugyanis a felmondást nem kell indokolni. Varga László beszélgetett a távozókkal, s volt aki bevallotta, miért is távozott.
Kivétel nélkül két okot említettek. Az egyik, hogy 30 napi munka után a kilépők jogosultakká válnak a havi 28 500 forintos jövedelempótló támogatásra. Ha emellett vállalnak alkalmi munkát, akkor az említett pótlékkal együtt 10-12 nap alatt megkeresnek annyit, mint az üzemben, ahol mégiscsak 21-22 munkanapból áll egy hónap.
A kilépés másik oka az alkalmazottak eladósodása volt. Azt gondolnánk, hogy akinek tartozása van, annak jól jön egy bejelentett munkahely és a biztos fizetés. Nem feltétlenül. A jövedelempótló támogatásból nem lehet levonni tartozást, ezért a 28 és fél ezer forint az fix. Viszont a minimálbérnek akár a felét is elviheti egy korábbi adósság. Márpedig akkor alig négyezer forinttal marad több, mint ha valaki csak „jövpótló”-t kap. Annyiért meg – az érintettek úgy vélik – nem éri meg napi nyolc órát dolgozni egy hónapon át. Ők is inkább visszamennek a feketegazdaságba, hisz a svarcpénzhez nem fér hozzá a végrehajtó. (Egyébként a hiteltörlesztés miatt kilépő dolgozók többsége 3-4 évvel ezelőtt egy 50-100 ezer forintos kölcsönnel kezdte, ám ez a kezelhetőnek tűnő tartozás fizetetlenül, kamatokkal, per- és végrehajtási költséggel megterhelve a sokszorosára, gyakran 400-500 ezer forintra hízott.)
Varga László – személyiségi jogok védelmére hivatkozva – abban nem segített, hogy találkozhassak a feketegazdaságba visszatért, volt Reagora-alkalmazottakkal, így az ő érvei ket közvetlenül nem ismerhettem meg. Az ügyvezető ugyanakkor beavatott egy kezdeményezésébe. Nyár közepén levelet írt Matolcsy György gazdasági és Pintér Sándor belügyminiszternek, s velük is megosztotta tapasztalatait. A levélben több javaslatot is tett a sellyei cég vezetője. Varga úgy véli, hogy a próbaidő alatt se léphessen ki valaki indok nélkül, és ha ezt mégis megteszi, akkor ne legyen jogosult a jövedelempótlóra. Így esetleg meg lehetne gátolni azt, hogy sokan csak 30 napra vállaljanak munkát (kiérdemelve ezzel a jövedelempótlót s a vele járó az ingyenes egészségügyi ellátást).
Az adósság miatt távozókat vagy azok egy részét a sellyei vállalkozó szerint – talán – az térítené jobb belátásra, ha a tartozás vonható lenne a jövedelempótló támogatásból is. Azt a végrehajtásról szóló 1994-es törvény nem engedi. Varga szerint módosítani kellene a törvényt, az ügyvezető azonban legfeljebb a jövedelempótló harmadát véli elvehetőnek. Varga László sejti, hogy javaslatát a szociális szakemberek közül sokan elvetemült ötletnek tartják majd, ám ő ekképp érvel:
– Az lenne a fontos, hogy minél több tartós munkanélkülit visszavezessünk a fehérgazdaságba. Ezért újra kell gondolni minden olyan szabályt, ami nem ebbe az irányba hat.
A közelmúltban Varga László választ kapott levelére Papp Károly közfoglalkoztatási helyettes államtitkártól. Papp megköszönte javaslatait, s úgy fogalmazott, hogy figyelembe veszik azokat a közfoglalkoztatás rendszerének fejlesztésénél.
