Államosítás és rejtett óraszámemelés
„A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.” Ezt írja elő a még érvényben lévő közoktatási törvény, meghatározva azt az alapelvet, amelyre az oktatási rendszernek épülni kell. Nos, ez a mondat már nem szerepel a Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár által jegyzett új törvénytervezetben, amely lapunk birtokába került.
A törvénytervezet, amely a szakmai partnerek bevonása nélkül készült, megmutattuk Szüdi János közoktatási szakértőnek. A korábbi közigazgatási államtitkár azt mondja, Hoffmann Rózsa megígérte, hogy a törvénytervezet elkészülését megelőző koncepciót nyilvánosságra hozza, és a társadalmi vitában elhangzó érveket és javaslatokat beépíti a törvénytervezetbe. Mindez nem történt meg, a koncepciót nem kapta meg hivatalosan senki sem a közoktatás szereplői közül, így arra érdemben reagálni sem tudtak.
Tartalmi szempontból Szüdi három elemet emelt ki a tervezetből: az államosítást, a hároméves kortól kötelező óvodáztatást, illetve a szakképzés átalakítását. A tervezetben a közoktatási feladat az óvoda kivételével állami közfeladat. A jogszabály rendelkezne arról, hogy egyes intézményeket visszavehetnek az önkormányzatok, de arról már nem, milyen feltételekkel tehetik meg. Az oktatási szakértő úgy látja, a szövegben nincs kimunkálva, milyen forrásokból fogja az állam kigazdálkodni azt az összeget, amelyet most az önkormányzatok tesznek bele intézményeik működtetésébe.
Jelenleg a költségvetésből érkező normatíva a közoktatásban dolgozók bérének 50-53 százalékát fedezi, a kiegészítés mind a településektől érkezik. Szüdi úgy számol, ha minden változatlan marad a rendszerben (tehát nem lesz több feladat), akkor 330 milliárd forintot kell az államnak előteremtenie, hogy az iskolákat fent tudja tartani. Ezt két módon lehet szerinte előteremteni, vagy elveszik az iparűzési adót az önkormányzatoktól, vagy radikális létszámleépítésbe, iskolabezárásba fognak.
A hároméves kortól kötelező óvodáztatásra azt mondja, ütközik egy európai irányelvvel, ami a szülői nevelést helyezi előtérbe kisgyerek korban. Ha hároméves kortól kötelezően bekerülnek a gyerekek az óvodába, akkor hová lesz a szülő elsődleges joga a nevelésre? Ez a rendelkezés a szülői és gyerekjogok durva megsértése – magyarázza, hozzátéve, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodáztatásával kapcsolatban valóban vannak Magyarországnak lemaradásai. Pont ott nincs ugyanis óvoda, ahol ezeket a gyerekeket fogadni kellene.
Az egész napos iskolával kapcsolatban a törvénytervezet úgy fogalmaz: „általános iskolában (tehát elsőtől nyolcadikig – A szerk.) a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak”. A szakértő szerint ez a kezdeményezés lehet jó, de csak ott, ahol igénylik, és a feltételeit teljesíteni tudják. Mindenesetre az egész napos iskola félreértelmezése tűnik ki abból, hogy minden általános iskolai évfolyamon kötelezővé tennék, illetve a szülő kérésére felmentést adnának a délutáni órák alól. Ha reggeltől délutánig oszlanak el az órák, az azt jelenti, folyamatosan vannak kötelező órák, amelyek alól nem lehet felmentést kapni. Az egész napos iskolával kapcsolatos feltételeket nem fejti ki a tervezet, így nem lehet kiolvasni a szövegből azt sem, biztosít-e ingyenes étkezést az állam a gyerekeknek.
Az egész napos iskolából ki lehet zárni a tanköteles korú gyereket. Szüdi rámutat: rugalmas megfogalmazásban rendelkezik erről a tervezet, vagyis már néhány megrovás után kitehetik a gyereket, akkor is, ha még csak 7-8 éves. Ha a törvény hatályba lép, felerősíti a magyar közoktatásban eleve erősen jelenlévő szelekciós mechanizmusokat. A gimnáziumok újra lehetőséget kapnak a szóbeli felvételiztetésre. A tanuló, ha „egyéni adottsága” miatt bár betölti a hetedik életévét, de nem iskolaérett, akkor szakértői bizottság javaslata alapján kis létszámú fejlesztő osztályba kerül. Innen csak a szakértő bizottság döntése alapján kerülhet ki normál osztályba.
Az érettségi rendszere is átalakul a törvénytervezet szerint: megszűnik az emelt szintű érettségi, a matúrák viszont nem azonos értékűek lesznek. A gimnáziumokból mehetnek a diákok mindenfelé a felsőoktatásba, szakközépből viszont csak szakirányú felsőfokú intézménybe. Lesz egy harmadik érettségi típus is, ezt a szakiskolások tehetik le, két év alatt a négy év anyagát összesűrítve, úgy, hogy mindeközben a szakiskolai képzésük alatt a közismereti tárgyak oktatását radikálisan lecsökkentik. – A három évre rövidített szakiskolai képzési idő nem teszi lehetővé, hogy továbbtanuláshoz szükséges készségeik kifejlődjenek – kommentálja Szüdi.
Rejtett óraszámemelésnek is értelmezhető a tervezet 178-as paragrafusa, amely előírja, hogy a pedagógus „heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát az intézményvezető által meghatározott feladatok ellátásával kötelező tölteni.” Ez a nyolcvan százalék lenne a 32 óra kötelező bent tartózkodás. A 100 százalék ez alapján heti negyven óra. A következő bekezdés így szól: A teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. Ha a negyven 65 százalékát vesszük, akkor az 26 óra, a jelenlegi 22 kettő helyett. (Emlékeztetőül: a Nemzetgazdasági Minisztérium 28 kötelező óraszámot írt volna elő a pedagógusoknak.) Minderről illetményemelés említése nélkül rendelkezik a törvény.
