Lapunk úgy tudja, a sportszervezetek – több mint ezer pályázat keretében – akár hatvanmilliárd forintnyi igénylést is benyújthattak; a kormánypárti politikusok korábban következetesen évi húszmilliárd forintos bevételkiesésről beszéltek. (Információnk szerint ez a szám a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaanyagainak egyikéből származik.)

Az illetékes tárca előzetesen legföljebb ekkora összeggel számolt, ám a döntéshozók a vonatkozó törvénybe nem építettek korlátot, azaz nem maximálták a felhasználható támogatás összegét. Bánki Erik, az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának elnöke korábban azzal magyarázta lapunknak a korlát hiányát, hogy a tervezet készítői úgy vélik, a költségvetés mostani kiadásai hosszú távon megtérülnek; akár a lakosság egészségügyi mutatóinak javulásával, akár a sportgazdaságban realizált bevételek növekedésével.

Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású sportpolitikai döntése volt a törvényjavaslat megszavazása: a jogszabály nyomán megsokszorozódik az iparágban mozgó pénz mennyisége. Az aktuális gazdasági helyzetben azonban fölöttébb valószínűtlennek látszik, hogy a kormány elő tudja, illetve akarja teremteni a projekt fedezetét.

A több tízmilliárdos tévedés anynyiban nem meglepetés, hogy a szakértők már korábban rámutattak: hozzávetőleg 300 milliárd forint folyik be az államkasszába a társasági adóból, s a jogszabály szerint ennek hetven százaléka, azaz elvileg körülbelül 210 milliárd forint hívható le. Ugyanakkor a kormánynak a jogszabálymódosítása nélkül is lehetősége van a korrekcióra.

A törvény szerint ugyanis az 500 millió forintnál nagyobb öszszeget felemésztő tervek jóváhagyásához a szakszövetségen kívül a kormány támogatására is szükség van. Az illetékes szakszövetség Réthelyi Miklós sportpolitikáért felelős miniszter, valamint Matolcsy György adópolitikáért felelős tárcavezető véleményének ismeretében dönthet a pályázatról. Ha a két potentát véleménye nem egyezik, akkor a kormány határoz az adott ügyben.

Értsd: a két miniszter közös „neme” több rendkívül költséges beruházást (főként létesítményfejlesztést) is blokkolhat. Persze az sem lenne váratlan, ha a sportági szervezetek messzemenően szigorúan bírálnák el az egyes beadványokat, s így csökkenne számottevően az igényelt pénzösszeg.

Érdeklődtünk Szabó Tamásnál, a Nemzeti Sport Intézet igazgatójánál a hivatalos adatokról, ám a direktor az összegzésig türelmünket kérte. Nem sokat és sokat mondóan úgy fogalmazott: nagy az érdeklődés. Hozzátette: az öt szövetség, valamint a MOB mintegy 11 milliárd forintra kandidál, igaz, az ötkarikás szervezet négyéves programot terjesztett be.

Mindennek fényében aligha meglepő, hogy a Puskás Ferenc stadion bontásáról továbbra sincsenek hivatalos információk, hiszen az aréna megépítése további tízmilliárdokat emésztene föl. Az sem lehet véletlen, hogy Bánki a múlt héten így beszélt a Digi Sport televízióban: „Nagyon nehéz helyzetben vagyunk a gazdasági válság miatt, kemény év elé nézünk, de reménykedem abban, hogy születik olyan megállapodás, amelynek nyomán nem kell hozzányúl nunk a társaságiadó-kedvezményről szóló törvényhez.”

Az aktuális helyzetben meglepetést okozna, ha óhaja teljesülne.