Azokban az országokban, ahol legális a prostitúció, a konkurencia részéről sűrűn hangozhat el a „magyarok lányaitól ments meg, Uram, minket” fohász, mert sokan vannak, és mindent elvállalnak.

A magyar állam eddig nem sok mindent tett annak megakadályozására, hogy emberkereskedelmi üzletág fejlődjön ki Magyarországon. Csak azért nem mondható, hogy a szemünk láttára, mert a közvéleményt ez az egész nem foglalkoztatja. Szemet huny. Ennek több oka is van. Először is az a hagyományos, összekacsintós, nőellenes szemlélet, amely minden bizonyított ténnyel szemben még mindig abból indul ki, hogy a prostitúció a nő részéről önként vállalt szolgáltatás, olyan, mint a többi csereügylet, csak ő éppen a testét bocsátja áruba.

Sokan a mai napig úgy gondolják, hogy ez a munka nemcsak önkéntes, hanem élvezetes is, ahogy azt az örömlány kifejezés cinikusan sugallja is. Amszterdam vörös lámpás kirakataiban, ahol Magyarország az egyik legnagyobb kiállító, a napi 16 órát „dolgozó”, elgyötört, megzsarolt és kifosztott lányokat látva hamar kiderül, hogy a kétszer kétméteres kalitkában folytatott szexuális munka milyen távol áll az örömtől és az önkéntességtől.

A másik ok, amiért magyar lányok ezreinek külföldre szállítása, kényszerítése, megalázása és meglopása nem vezet szűnni nem akaró botrányokhoz, arra vezethető vissza, hogy ezek a lányok abból a legreménytelenebb helyzetben lévő társadalmi csoportból kerülnek ki, amellyel a többség mostanra minden szolidaritást felmondott. A közvélemény nem érzi a saját veszteségének azt, ami ezekkel a roma és nem roma lányokkal történik.

Uzsora, tanulatlanság, egész falvakra kiterjedő munkanélküliség, a lányt, mint egyetlen eladható árut feláldozó családok – ezzel a nyomorral senki nem foglalkozik.

Ezért aztán az állam sem. Nem lép fel az emberkereskedők ellen, nem működtet védett házakat a lányok kimentésére, nem támogatja a segítő civil szervezeteket. És nem gondolja újra az állami gondozás egész intézményrendszerét, ahonnan a leginkább veszélyeztetett lányok kikerülnek. Miért nincs ott olyan program, amely segítene megvédeni őket?

Beszédes, hogy szemben a svájci és a holland hatóságokkal, az itteni rendőröktől a lányok ugyanúgy félnek, mint a stricijüktől. Az utóbbi időszak egyetlen kezdeményezéseként Balog Zoltán államtitkár a legális prostitúció korhatárának megemelését kéri Svájctól. Ami álprobléma. A jelenlegi korhatár ott ugyan 16 év, de a legális prostitúcióhoz is szükséges munkavállalási engedélyt külföldiek csak 18 év felett kapnak. Ezért a lányok olyan hamis adatokat tartalmazó dokumentumokkal utaznak, amelyeket itthon állítottak ki nekik.

Az államtitkári kérés azt üzeni, ezzel az egésszel nem nekünk van dolgunk, oldják meg ők. Ha nem sikerül, akkor majd Amszterdamtól kérjük a vörös szín betiltását.