Tegnap a Magyar Rektori Konferencia (MRK) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is szóvá tette az egyeztetések hiányát. Utóbbi például bejelentette: csatlakozik ahhoz az október elsejei demonstrációhoz, amelyet négy nagy érdekvédelmi tömörülés szervez. Galló Istvánné, a PSZ elnöke azt hangsúlyozta, a közoktatást évekre meghatározó új törvénykoncepcióról február óta semmilyen információjuk nincs, mindent, amit a készülő jogszabályról tudnak, a sajtóban olvasták. Pedig szeptember elején Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár egy megbeszélésen megígérte nekik, hogy néhány napon belül elküldi a koncepciót. Ezt azóta várják.

És volnának kérdéseik. Az például, hogy a kormány az iskolák tervezett államosítására vajon honnan teremti majd elő azt a közel ötszázmilliárd forintot, amelyet az önkormányzatok a saját forrásaikból gazdálkodtak ki intézményeik működtetésére. Galló Istvánné hozzátette: a tervek szerint 32 órára emelnék a kötelező iskolai benntartózkodást. Ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy az iskolaigazgatók a 32 óra terhére ellenszolgáltatás nélkül írhassák elő a pedagógusoknak a korrepetálást, a túlórát, a helyettesítéseket, a szakköröket.

A PSZ elnöke szerint a tervezett pedagógus-életpályamodellben kalkulált béremelés ezt a megemelt munkaterhet kompenzálná, vagyis a szakszervezet álláspontja szerint nem is tekinthető bérrendezésnek. Az érdekképviselet szerint a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatár, illetve a szakképzés átalakítása (a közismereti tárgyak óraszámának radikális csökkentése, a képzési idő három évre szűkítése), illetve a gimnáziumi férőhelyek negyvenszázalékos csökkentése mind-mind elbocsátásokat és intézménybezárásokat okoz.

Becslésük szerint harmincezer pedagógus állása van veszélyben. A PSZ az egész napos iskola terveit jó ötletnek tartja, de a megismert részletek alapján szerintük okkal feltételezhető, hogy kellő források nélkül akarja bevezetni a kormány. Az egész napos iskola ugyanis csak akkor tölti be feladatát, ha nem gyerekmegőrzőként működik, hanem értelmes szabadidős, sportolási lehetőségeket, szükség esetén egyéni fejlesztést kínál a gyerekeknek.

Galló Istvánné szerint az esélyegyenlőség is súlyosan sérülne, ha a sajtóból megismert koncepcióból törvény születne. A javaslat megtiltaná ugyanis a rugalmas iskolakezdést, és hatéves korban szelektálná a gyerekeket annak alapján, hogy gyógypedagógiai, fejlesztő vagy normál osztályba veszik-e fel őket. Nyolcadikban is szelektálnák a tanulókat – akkor azt döntenék el, kimehet érettségit adó középiskolába és ki szakképzésbe.

A PSZ, komoly súlyú kérdésekről lévén szó, követeli, hogy Hoffmann Rózsa tegyen eleget az egyeztetésre tett ígéretének. Eközben az oktatási államtitkárságot felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tegnap a felsőoktatás szereplőinek ígérte meg, hogy most már tényleg eljuttatja számukra az állítólag már hetekkel ezelőtt elfogadott felsőoktatási törvénytervezetet.

A rektorok ezért úgy nyilatkoztak, hogy majd a szövegmegismerése után alakítanak ki hivatalos állásfoglalást. Kiderült: a keretszámokról októberben–novemberben kaphatnak az intézményvezetők tájékoztatást, a pontos számok kikalkulálása ugyanis szorosan összefügg a készülő költségvetési törvénnyel. Az MRK pótolni szeretné a felsőoktatásból kivont forrásokat, de anélkül, hogy bevezetnék a mindenkit érintő tandíjat. Javaslatuk szerint csak azoknak a hallgatóknak kellene fizetniük, akik nem teljesítik időben a tantárgyi követelményeket. A felsőoktatási törvénykoncepció néhány hete nyilvánosságra került verziója szerint egyes szakokat egyáltalán nem finanszírozná az állam. Az MRK tegnapi sajtótájékoztatóján kiderült: a rektorok ezt nem támogatnák. (Elképzelhető, hogy bizonyos szakok elnéptelenednének akkor, ha azokra csak önköltséges diákokat lehetne felvenni. Magyarországon kérdéses, hogy van-e akkora fizetőképes kereslet, hogy komplett szakokat eltartson. Joggal tehető fel az a kérdés is: ha egy diáknak fizetnie kellene bizonyos szakokért, akkor miért ne „szavazna a lábával”, és iratkozna be valamelyik uniós ország egyetemének ugyanazon szakára, ahol viszont nem kérnek tandíjat.)

Információink szerint a korábbi tervezetet viszont lényeges ponton módosította a Nefmi, vagyis a kodifikált szövegben már nem fog szerepelni az a kitétel, hogy ugyanazon szakon vagy csak költségtérítéses vagy csak államilag finanszírozott hallgató tanulhat. Úgy tudjuk, a keretszámokat illetve az intézmények költségvetését nem fogja szabályozni a törvény. A készülő jogszabály „puha lesz”, nem fog finanszírozási kérdéseket szabályozni, azokról a kormány majd rendeletben fog határozni. Kormányrendeletet nem kell társadalmi vitára bocsátani, így a kabinet anélkül tudja terveit keresztülnyomni, hogy azokról az ágazat szereplőivel egyeztetnie kellene.