A határozat pontos tartalma még nem ismert, információink szerint eredetileg főként Gyurcsány Ferencet és „demoralizáló tevékenységét” elmarasztaló állásfoglalás lett volna, de lapzártánk idejére már némileg finomodott az elképzelés. Simon Gábor választmányi elnök lapunknak azt mondta: „A párt parlamentje volt eddig is elsősorban az a fórum, ahol a különböző konfliktusok közös megoldásokhoz vezettek. Most is azon leszünk, hogy így legyen!”

Gyurcsány információink szerint nem lesz jelen (nem tagja a testületnek, de tanácskozási joggal ott lehetne), a Demokratikus Koalíció Platform (DKP) érdekeit Varju László képviseli majd. Az ülésen a DKP kezdeményezése, illetve a Gyurcsányszárny esetleges kiválása lesz a fő téma. A DKP többek között azt indítványozta, hogy a parlamentbe listás mandátummal bejutók erősíttessék meg megbízásukat. Mesterházy Attila pártelnök ezt úgy kommentálta: a DKP a szakítást készíti elő, és jobb lenne, ha mielőbb elmennének, ha tényleg ezt akarják.

A Gyurcsány-féle javaslat kapcsán többen megjegyezték, hogy a megyei és országos választási listáról beemelhető nevek sem feltétlenül „frissek és ropogósak”, többségük már ült a parlamentben. Egyikük például Szabó Zoltán, aki tavaly hét hellyel maradt le a bejutásról. A DKP elnökségi tagja kérdésünkre úgy érvelt: „A platform azért alakult, hogy új pártot hozzon létre, de az MSZP-ből és nem helyette. A szakítást akkor is el kell kerülni, ha a kiegyezés a párton belül nem tud létrejönni. Ez esetben is csak egy kulturált, békés megegyezéssel létrejövő szétválást tudok elképzelni, pártszövetség formájában.” Szabó Zoltán hangsúlyozta, hogy nem azért támogatja a DKP frakciómegújítási javaslatát, mert szeretne valaki helyére beülni „a patkóba”. Ezzel együtt leszögezte, ha lehetősége adódna a visszaülésre, élne vele.

Lamperth Mónika lapunknak így nyilatkozott: „Egyszerre vagyok dühös és végtelenül szomorú. Dühös, mert Gyurcsány Ferenc akciózása elviszi a figyelmünket arról, hogy azzal foglalkozzunk, amivel kellene, az emberek végtelen kiszolgáltatottságával. Szomorú pedig azért, mert Gyurcsány, aki lehetett volna a balodal vezére, most rendkívül sokat árt az MSZP-nek, és ha így folytatja, akkor még nagyobb károkat okoz majd.”

Varju László képviselő, a DKP igazgatója korábban egy frakcióülésen kijelentette, hogy ha egy másik párt és az MSZP között kell választania, akkor a szocialista párt mellett marad. Most a Népszabadságnak nyilatkozva azt mondta: „A november 12-i kongresszusig, amíg a pártnak esélye van rá, hogy jól jöjjön ki a megújulási folyamatból,mindent ennek kell alárendelni, és nem szabad addig feltennünk azt a kérdést, hogy ha szakításra kerül sor, ki hova áll. Az a magabiztosságom, amit azon a frakcióülésen megfogalmaztam, vagyis hogy csak egy megoldás létezik, már múlóban van.”

A DKP igazgatója felvetette, hogy érdemes lenne átalakítani a kongresszusok összetételét is, és felhagyva a megyei küldöttek rendszerével, inkább platformalapú leosztást kellene biztosítani, így „kiderülne hamar, hogy ki hol áll”. Vannak olyan megyei szervezetek, ahol a DKP frakciótagcserés ötletét alapul véve már kezdeményezték, hogy a kongresszusi küldöttek mandátumát is „erősítsék meg”.

A Népszabadságnak szocialista politikusok közül többen úgy fogalmaztak, hogy Gyurcsányék vélhetően két ok miatt nem kezdeményezik a végleges elválást. Egyfelől platformtagságuk egy része sem támogatja a dolgot, és könnyebben megygyőzhetőek, ha Gyurcsányt esetleg kizárják, megfeddik vagy távozásra szólítják fel. Másfelől egyelőre nincs meg az a tíz fő, akivel – a kötelező független időszak után – önálló frakciót lehet alakítani a parlamentben.

A DKP állítása szerint ugyanis – bár hivatalos papírt erről egyelőre nem mutattak – eddig hét képviselő írta alá a frakciómegújítási javaslatot: Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Vitányi Iván, Vadai Ágnes, Baracskai József, Ficsor Ádám és Varju László. Az egyelőre nem érződik, hogy a jelenlegi pártvezetés fegyelmi vagy más elmarasztaló eljárás megindításában látná az utat; bár kétségtelen, hogy sokak szerint Gyurcsány a 168 Órának adott interjújában már átlépett egy határt és szembement az alapszabállyal, illetve a legutóbbi kongresszusi döntéssel is.