Más szakszervezetek is tárgyalnának ugyan, ám eddig demonstrációkkal és tiltakozó akciók kilátásba helyezésével sem sikerült elérniük, hogy a hatalom partnerként fogadja el őket. Nem megalapozatlan a felvetés: az egyeztetésből vajon miért marad ki a többi négy?

A Liga kétségkívül tárgyal, ugyanakkor a legkomolyabb konfliktusokat is kész vállalni a kormánnyal szemben – utasított vissza minden, a kérdésben rejlő feltételezést lapunknak nyilatkozva Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Így az Alkotmánybírósághoz fordultak, emlékeztetett, egyebek mellett a kormánytisztviselők és a köztisztviselők indokolás nélküli menesztése, a sztrájktörvény módosítása, a kötelező nyugdíjpénztári befizetések államosítása miatt, mert nem láttak más lehetőséget a munkavállalók érdekeit súlyosan sértő intézkedések elleni fellépésre. A konföderáció emellett tiltakozott az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó bevezetése miatt is – tette hozzá.

Egyedüliként a Liga hirdetett májusban sztrájkot a háromoldalú érdekegyeztetési rendszer – tehát a kormány, a munkavállalók és a munkaadók képviselőit tömörítő Országos Érdekegyeztető Tanács – felszámolása és a munka törvénykönyvének kilátásba helyezett módosítása miatt –folytatta Gaskó. Ezek az akciók szerinte kizárólag ezért hiúsultak meg, mert a sztrájktörvény módosítása – amely szerint az elégséges szolgáltatásról a közüzemeknél a feleknek meg kell állapodniuk, ennek hiányában meg kell várniuk a bírósági ítéletet – szinte lehetetlenné tette, hogy a munkavállalók éljenek a munkabeszüntetés jogával. A bíróság pedig packázott velük, így kifutottak az időből.

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem működnek közre más szervezetek akcióiban, Gaskó elmondta: a Liga szeptember 12-én hivatalosan nem volt ott, de a tüntetők között kétszáz tagja részt vett az élőláncban. A szeptember 29-től meghirdetett D-Day (D-Nap) akciósorozatban sem vállal szerepet, de tagjaik közül bárki elmehet, ha úgy gondolja. A távolmaradásnak nem az az oka, hogy nem értenének egyet a meghirdetett célokkal, hanem az, hogy a Liga álláspontja szerint folytatni kell a tárgyalásokat a kormánnyal, s most arra koncentrálnak. Azonban ha nem sikerül megegyezésre jutni, a tisztes munka világnapján, tehát október 7-én figyelmeztető demonstrációkat szerveznek, s a központi helyszín a budapesti Széll Kálmán tér lesz, ahol a Széll Kálmán Terv ellen fognak tiltakozni. Amennyiben október 25-ig sem lesz megállapodás, országos akciósorozatot hirdetnek: tüntetésekre, sztrájkra, félpályás, de akár teljes útlezárásokra is számítani lehet – jelentette ki a szakszervezeti vezető, hozzátéve: addig nem mennek haza, amíg a kormányt nem sikerül jobb belátásra bírni.

A D-Napot meghirdető, mintegy hetven szakszervezetet és civil szerveződést tömörítő akcióegység nagyjából ugyanerre készül. A Liga is jelen volt, amikor az akciókról döntöttek, de úgy látták, a kezdeményezés nem kellően szervezett, s nem akarnak olyan megmozdulásban részt venni, amely nincs megfelelően előkészítve. Gaskó szerint ezzel inkább kárt okoznak amunkavállalóknak; szeptember 12-én ezer ember sem ment el a Parlamenthez, így csak a kormányt erősítették. Megint joggal mondhatták volna ugyanis: a szakszervezeti vezetőkön kívül csak pár száz megtévesztett embert sikerült utcára vinni, tehát jó az irány, mehetünk tovább. De az élőláncot annyira komolytalannak tartották – fogalmazott Gaskó –, hogy már nem is mondták.

A Liga csak olyan akciókat szervez, amelyeknek van kellő támogatottságuk, komolytalan megmozdulásokhoz nem adja a nevét. Ráadásul csak az utolsó pillanatban érkezett meg az a levél, amelyben a Ligát is közreműködésre kérték fel – mondta el Gaskó. Az elnök egyébként azért sem tartotta volna szerencsésnek, ha részt vesznek benne, mert az élőláncot szervező négy konföderáció az MSZP-vel közösen adott ki felhívást, a Liga pedig a látszatát is kerülni akarja annak, hogy bármelyik politikai oldallal szorosabb kapcsolatot ápol.

Ami pedig a szakszervezetek közötti együttműködést illeti, Gaskó emlékeztetett rá, hogy a kilencvenes évek derekán tárgyalóasztalhoz hívták a másik öt konföderációt. A mátraházai találkozón javasolták, hogy hozzanak létre ernyőszervezetet, de a kezdeményezés elbukott. Az idén májusban a Liga ismét előállt hasonló javaslattal, hiszen „ma hat konföderáció apparátusa guggol a tagság fölött, amely maholnap egyet sem tud eltartani”.

Most azt is felvetették: nézzenek szembe az elmúlt húsz év valamenynyi hibájával – beleértve az összefogás hiányát, s azt is, hogy miért a magyar munkavállalók helyzete a legrosszabb a volt szocialista országok között –, tárják fel annak okát, hogy a szakszervezetek bizalmi indexe miért olyan alacsony, és fejtsék meg, az egykor négymilliós szervezett munkavállalóból mára hogyan maradhatott mindöszsze négyszázezer. Ha mindenki vállalja a felelősséget, hajlandó szakítani az eddigi gyakorlattal és deklarálja, hogy a múltban elkövetett hibák nem ismétlődhetnek meg, van erkölcsi alap egy új összefogásra – állítja az elnök.

Gaskó ugyanakkor kiemelte: a szakszervezeti mozgalomban a pártoktól való függetlenség ma igen nagy érték. Az együttműködés nem ördögtől való – állítja –, de a hazai politikai kultúra ehhez nem elég fejlett: az aktuális hatalom az ellenzékhez köthető szakszervezeteket ugyanis meg akarja semmisíteni. Ezzel is szembe kellene nézni, és levonni a Gaskó szerint egyetlen helyes következtetést: a mozgalom egységesen tartsa magát távol a politikától. Ha mindez megtörténik, létrehozhatják az ernyőszervezetet, és közösen szervezhetik az akcióikat is, ám az efféle önvizsgálatra nem mindenki mutatott hajlandóságot, a kezdeményezés tehát megint sikertelen volt – összegezte a történteket a Liga elnöke. Így pedig szerinte nem érdemes összefogni, mert az ilyen konföderációk apparátusával együtt csak kevesebben lennének.

Felvetésünkre Gaskó nem zárta ki, hogy a kormánymásokkal éppen azért nem tárgyal, mert úgy látja, hogy azok együttműködnek az ellenzéki pártokkal. Cáfolta viszont, hogy a Liga közelebb állna a Fideszhez, szerinte csupán arról van szó, hogy világossá tette: nem paktál le az aktuális kormányokkal, de azok ellenzékével sem. Az elnök szerint ezért hajlandó a jelenlegi kormány – a hatályos törvényeknek legalább egy részét betartva – a Ligával leülni. Szeretné persze, ha az összes szakszervezetet bevonnák az egyeztetésbe, de azért, mert a kormány válogat közöttük, a rosszul értelmezett szolidaritás okán nem utasíthatják vissza a tárgyalási ajánlatot.

„Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy jól döntöttünk” – értékel Gaskó –, mert a munkavállalók érdekeit minden eddiginél súlyosabban sértő tervezet a tárgyalások során számos ponton módosult. Győzni ugyan nem lehet – véli az elnök –, mert a munka törvénykönyvét biztosan újraírják, de ha néhány ponton sikerül változást elérni, már megérte. Akkor is, ha tudja: a törvényben biztosan maradnak a dolgozók számára sérelmes pontok, és amiatt rajta verik el a port, miközben dicséretre nemigen számíthat. Gaskó ennél fontosabbnak tartja, ha a munkavállalók helyzetét sikerül javítani.

Azt persze majd értékelni fogják, hogy a tárgyalásokon elért eredmény elfogadható-e. Vagyis: ha úgy látják, hogy a háromoldalú érdekegyeztetési rendszer visszaállítása, az új munka törvénykönyve, illetve a nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán nem született a Liga számára elfogadható kompromisszum, megkezdődnek a tiltakozó akciók – jelentette ki Gaskó István. Ugyanakkor nem mondanak le más követelésekről sem, például alakítsák át az elnök szerint a tehetősebbeknek kedvező, s ezért ősbűnnek minősíthető egykulcsos szja-rendszert, módosítsák a sztrájktörvényt és a munkanélkülieket sújtó szabályokat, szakítsanak a visszamenőleges jogalkotással vagy adjanak kártalanítást az alkotmányellenesen elbocsátott kormányés köztisztviselőknek.

Miért a magyar munkavállalók a legkiszolgáltatottabbak?