A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem közös állásfoglalása azt tartalmazza, hogy a felsőoktatási törvény szövegtervezete csak azután kerüljön kormány elé, hogy azt, a kapcsolódó jogszabályokat és mellékleteket a megfelelő fórumok véleményezték, a törvényszöveget pedig ezek alapján véglegesítették.

Ez súlyos bírálata a javaslatnak, amelyet Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár közlése szerint a kormány a múlt héten jóváhagyott. A helyzet súlyosságát már az is jelezte, hogy az oktatási államtitkárság és néhány kiválasztott intézményvezető két nappal ezelőtti találkozója után ennyi időt kellett várni a rektorok véleményére. Valószínűleg azért is, mert a hivatalos „koncepció” önmagában kevés információtartalommal bír, főbb részletei – az például, hogy tudományegyetemekre és főiskolákra osztanák a felsőoktatási intézményrendszert –már ismertek.

Sokkal nagyobb titok övezi ugyanakkor azokat a modellszámításokat – vagy ahogy azok a rektorok állásfoglalásában szerepelnek: „mellékleteket” –, amelyek a koncepciót tartalommal töltik meg. A lapunk által elsőként nyilvánosságra hozott, az oktatási államtitkárság által készített számítás szerint a jövőben a felére, 25 ezerre csökkenne az államilag finanszírozott helyek száma, és azok megosztása meglehetősen furcsa szemléletről árulkodik: így az állam a jövőben csak a pedagógus-, az orvos- és a közszolgálati képzésben fizetné valamennyi diák képzését. Nem véletlen, hogy az egyetemvezetők azzal ugyan teljesen egyetértenek, hogy az államilag támogatott keretszámok meghatározásánál figyelemmel kell lenni a munkaerő-piaci igényekre, de ezeket – így az állásfoglalásuk – nem pillanatnyi állapot alapján kell megfogalmazni.

Fontosnak tartják ugyanakkor, hogy az új törvény még az őszi időszakban a parlament elé kerüljön. Kiemelik: az ország érdekeit az szolgálja, ha a fiatal diplomások itthon kamatoztatják tudásukat, és ennek ösztönzésére az elsődleges eszköz a tartalmas életpályamodellek kialakítása. Az oktatás költségeinek tervezett visszatérítése – amit sokan utólagos tandíjnak neveznek – azonban szerintük több veszélyt rejt magában, és könnyen visszatartó erővé válhat, ráadásul éppen azokon a területeken – a műszaki és természettudományokról és a tanárképzésről van szó –, amelyeken kevés a jelentkező.