Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének sürgönyeiből kiderül, hogy a bizalmas követségi találkozók révén sok esetben a sajtónál is naprakészebb volt a követség a politikai élet akkori, illetve várható fejleményeit illetően; a vezető politikusok többé-kevésbé kendőzetlenül beszéltek terveikről a követség munkatársainak. A követség szorosan nyomon követte az MSZP–SZDSZ-konfliktusokat, és a Fidesz és az MDF helyezkedését is.

Az egyik legmeglepőbb információ, amelyet a táviratok feltárnak, és amely más forrásból eddig nem volt ismert, hogy 2007-ben a Fidesz állítólag megkörnyékezte az SZDSZ-t. Ez azért is érdekes, mert ekkorra megromlott ugyan a koalíciós partnerek viszonya (még a nyáron a koalíciós szerződésben rögzítették a reformokat, mint alapfeltételt), és már a levegőben volt a válás, a követség fordulatával élve a „megrendezett házasság” után, de akkor még egyik fél sem merte megkockáztatni annak kimondását – főleg nem az adóvita, a költségvetési szavazás és a szociális népszavazás előtt. Ráadásul Kóka János pártelnöksége idején az általuk rendre populistának minősített Fidesszel elképzelhetetlennek tűnt az érdemi együttműködés. Ehhez képest az egyik, 2007 októberében kelt távirat szerint Navracsics Tibor Fideszfrakcióvezető mégis jelezte az amerikai követségnek, hogy pártja kapcsolatban állt a liberálisokkal egy lehetséges koalíciót illetően.April Foley nagykövet megjegyzése szerint ez korántsem lehetetlen, miután mindkét párt gyökerei a demokratikus ellenzékig vezetnek, de azóta éles ellentétek alakultak ki közöttük.

Az állítólagosNavracsics-félemegkeresést egyik pártban sem erősítették meg lapunknak; az SZDSZ akkori belső mozgásait jól ismerő forrásaink szerint ebben az időszakban az SZDSZ-vezérkar nem folytatott még csak informális egyeztetéseket sem a Fidesszel. Mind Kóka János, mind utóda, Fodor Gábor környezetéből úgy értesültünk, legfeljebb négyszemközti magánbeszélgetéseken lamentálhattak az SZDSZ mozgásterének „szélességéről”, de komoly egyeztetés nem volt. Egy másik bizalmas távirat – amely Kóka és Foley találkozóján elhangzottakat rögzítette –megerősíti, hogy bár Kóka is pesszimista volt a koalíció jövőjét illetően a beígért reformokmegtorpanása láttán, de azt is belátta, hogy nincs sok alternatívája az SZDSZ-nek, „mivel nem látnak felelős partnert a jobboldalon”.

Az SZDSZ-nek a távirat szerint jó oka lenne felmondani a koalíciót 2008 januárjában, „és az SZDSZ vezetői egyetértenek abban, hogy lehetséges együttműködni a Fidesz reformpárti konzervatívjaival” (de nem Orbánnal). A reformokat illetően ugyanis Kóka szerint is természetesebb szövetségesük a Fidesz, mint a szocialisták, de „felelősséget érez a koalíció fenntartása iránt”. 2007 októberében Kuncze Gábor jelzi annak veszélyét, hogy Gyurcsány Ferenc – ha nem megy elég messze a reformokkal – kilépésre kényszerítheti az SZDSZ-t a kormányból, novemberben pedig már Kóka is arról beszél, hogy a koalíció jövőjét illetően „pesszi mistább, mint valaha”.

Ebben az időszakban a nem hivatalos követségi beszélgetéseken politikusok sora taglalta a politikai erőtér lehetséges átalakulását; Dávid Ibolya például az egyik novemberi távirat szerint „freudi elszólással Fodor Viktornak titulálta Fodor Gábort”. Dávid Ibolya egyébként ekkor kizárta az MSZP–MDF-koalíció lehetőségét – pedig ekkor már megindultak a találgatások a liberálisok „pótlásáról”; a Fidesz pedig szerinte a 2010-es választásokig legfeljebb „függöny mögötti koordinációra” számíthat az MDF-től. Ugyanakkor 2010 után szerinte a Fidesznek szüksége lesz koalíciós partnerre, „akit majd hibáztathat”.

Miközben a kis pártok az idő előrehaladtával egyre kétségbeesettebben keresték a helyüket a politikai palettán, a Fidesz–SZDSZ-együttműködés kérdése csak Fodor Gábor pártelnöksége idején került napirendre.

Miután az SZDSZ 2008 tavaszán kilépett a koalícióból, és Fodor lett a pártelnök, több irányban kezdtek puhatolózni a liberálisok. A táviratok is bizonyítják, hogy Lendvai Ildikó vezényletével tárgyalások kezdődtek Fodorékkal egy új MSZP–SZDSZ-koalíció lehetőségéről, amit ekkor – 2008 nyarán – Kuncze, de még Orbán Viktor sem tartott kizártnak. Ez nem jött össze – több táviratban utalnak rá, hogy a szocialisták rájöhettek: jobb nekik egyedül, így kisebbségből kormányoztak tovább. Szintén több táviratban szerepel, hogy ehhez szavazatokat vásároltak. Ennek kapcsán a kisebbségi kabinetet Orbán „a megvesztegetés kormányának” nevezte, az egyik távirat pedig „a pénzemberek évadjának” nevezi ezt a periódust.

Fodor ekkor állt elő az előre hozott választásokkal és a „szakértői kormány” követelésével, és már hivatalos egyeztetéseket folytatott a Fidesszel is. Ekkor üzente meg Orbán a liberálisoknak, hogy támogatná, de legalábbis eltűrné Surányi György kinevezését egy szakértői kormány élére. Mire azonban ez megtörténhetett volna, ez a hallgatólagos támogatás is elpárolgott – alighanem azért, mert a Fidesz ekkor már több előnyt láthatott abban, hogy ellenzékből nézze végig, ahogy a kisebbségből kormányzó MSZP felemészti magát a válságkezelésben.

Egy 2008. áprilisi távirat szerint a koalíció felbomlásakor Orbán arról beszélt külföldi diplomaták előtt, hogy Magyarország válsághelyzete többé nem oldható meg Gyurcsány leváltásával. A kisebbségi kormányzás lehetőségét is elképzelhetőnek tartotta, mondván az még mindig valószínűbb, mint „még két év limbózás”. Egy másik, 2008. áprilisi sürgöny szerint viszont Orbán saját kormányfői ambícióival kapcsolatban azt mondta Foley nagykövetnek, hogy „minél előbb, annál jobb; még akik utálnak is engem, inkább a kormányomat választanák, mint azt, hogy egyáltalán ne legyen kormány”. Orbán már ekkor is magabiztos volt abban, hogy átveszi a hatalmat: szerinte biztos, hogy győzni fognak – legfeljebb attól tart, hogy „túl könnyen”.

Végül is egyik kispárt sem tudott partnert választani a nagyok közül, amazoknak meg már nem volt rájuk szükségük, így a kicsik egymásba kapaszkodva indultak és buktak el a 2010-es választáson.

Lapunk megkeresésére Navracsics Tibor sajtófőnöke azt nyilatkozta: A Fidesz-frakció az előre hozott választások megszavazása érdekében a parlamentben szeretett volna az SZDSZ-szel együttműködni Fodor Gábor elnöksége alatt. Törvényhozási együttműködésről van tehát szó, kormánykoalíció lehetősége egyáltalán nem merült föl Navracsics Tibor frakcióvezetősége alatt.

Titkos tárgyalások folytak köztük?