Az alaptörténet évekkel ezelőtt, még az első Orbán-kormány idején kezdődött, amikor is Szabó János honvédelmi miniszter harminchatmilliárd forint értékben kilencezer katonai URH-rádió szállításáról kötött szerződést a norvég Kongsberg céggel. Mindezt egyébként az első Orbán-kormány, a ciklus végén, a két választási forduló között lépte meg, annak ellenére, hogy az MSZP-sek kérték: ne hozzanak áthúzódó hatású döntéseket.

A következő szocialista honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc eleinte sokáig halogatta a szerződés jóváhagyását, elsősorban a szakmai kritikák miatt, mondván, a norvégok egy, még ki nem próbált modellel nyertek, a termék tulajdonképpen soha sehol nem volt még használatra kész.

A kézi rádiók nem feleltek meg a szerződésben előírt feltételeknek: nem voltak például alkalmasak szöveges üzenetek küldésére, nem ismerték a magyar karaktereket. A magyar haditechnikai intézet által készített bevizsgálás is eredménytelen volt, Juhász ezért nem engedte a szerződés aláírását. „A norvégok minden erőt bevetettek, hogy „végignyomják” az üzletet. Egy NATO-csúcson maga a norvég miniszterelnök szorgalmazta egy szűk körű tanácskozáson, hogy oldódjon meg végre már a helyzet. Mi erre azt válaszoltuk: csináljanak jó rádiókat!” – nyilatkozta lapunknak Juhász Ferenc.

A norvég rádiók azonban a megfelelő minőségben csak az első szocialista kormányzati ciklus végére készültek el, a szerződést ekkor írták alá. Viszont addigra kiderült, hogy a korábban megrendelt kilencezer darab fele is elég lett volna.

Amikor 2006-ban Szekeres Imre átvette a HM irányítását, a szerződést módosította, az új megrendelés már csak négyezer rádióról szólt. A norvégok a bevételkiesést nem akarták elfogadni és újabb kemény tárgyalásokat kezdtek. A szerződést 2007-ben végül mégis frissítették (kilencezer helyett négyezer rádió, harminchat- helyett mindössze tizenhatmilliárdért) és 2009-ig kitolták az egy-három százalékos kompenzációra vonatkozó megállapodás határidejét.

Utóbbira végül nem került sor – elsősorban a norvégok irreális követelései miatt, amit Szekeres nem fogadott el –, a Kongsberg pedig végül pert indított a magyar állam, illetve a HM ellen, húszmilliárd forintos kárigénnyel. A választott bíróság azonban ezt most szeptember elején elutasította, így a HM-nek nem kell fizetnie.

Forrásaink szerint a bírósági döntést a honvédelmi vezetés azért nem verte egyelőre nagydobra, mert egyfelől a szocialisták igazát bizonyítja, másfelől állítólag a háttérben már megállapodtak a norvégokkal arról, hogy mégiscsak szállíthatnak majd további több ezer rádiót. Ez utóbbit hivatalos forrás nem erősítette meg. Szerettük volna megtudni, hogy a HM jelenlegi fideszes vezetése megfelelőnek találta-e a Kongsberg-rádiók beszerzésének körülményeit és a szocialista szerződésmódosítást, illetve tervezik-e, hogy újabb rádiókat szereznek be, akár az említett norvég cégtől. Kérdéseinkre azonban egyelőre nem kaptunk válaszokat.

Miért titkolják, hogy nem kell fizetni?