Médiatörvény: indexre tett panaszok
Az európai szinten is nagy botrányt kavart médiaalkotmányt és médiatörvényt az év elején huszonhárom magánszemély, politikai párt, szakmai és jogvédő szervezet támadta meg, köztük a Népszabadság Dolgozóinak Egyesülete. A médiatörvény január 1-jével lépett hatályba, a médiahatóság azonban az írott és internetes média tekintetében csak július 1-jétől vizsgálhatja a tartalmakat és szabhat ki büntetést.
Erre a határidőre a Médiatanács társszabályozásban állapodott meg a szakma képviselőivel, amelynek lényege, hogy a hatóság bizonyos panaszos ügyeket átadhat a hazai tévés, rádiós, nyomtatott és online sajtós piac többségét lefedő szakmai szervezeteknek (Magyar Lapkiadók Egyesülete, Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete, a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesülete, Önszabályozó Reklámtestület). Ezek a szervezetek az általuk kialakított és a hatósággal is elfogadtatott, a médiatörvényekkel harmonizáló magatartási kódex alapján vizsgálhatják ki a panaszos ügyeket, de vállalták, hogy elmarasztaló határozat esetén sem rónak ki pénzbüntetést.
Jóllehet az Európai Bizottság nyomására a parlament négy ponton (kiegyensúlyozott tájékoztatás szabályozása, véleménynyilvánítás korlátozása, online tartalmak regisztrációja, más tagállami médiaszolgáltatóval szemben alkalmazható szankciók területén) módosította a magyar szabályozást, szakmai és civil szervezetek, ellenzéki pártok továbbra is alkotmányba ütközőnek tartják a médiatörvények több paragrafusát.
Itthon, de európai fórumokon továbbra is kifogásolják például azt, hogy a Médiatanács kizárólag fideszes delegáltakból áll, ez pedig veszélyezteti a testület függetlenségét. Ezen túl például lapunk beadványa az alaptörvénnyel ellentétes rendelkezések sorában kitér többek között a média- és hírközlési biztos hatásköreire is, hiszen a biztos eljárása során nem jogsértéseket, hanem csupán érdeksérelmeket vizsgálhat. Ez nyilvánvalóan ellentétes a jogállamiság alkotmányos alapelvével, hiszen jogszerű magatartás miatt helyez kilátásba kvázi hatósági eljárást. Leghangsúlyosabban arra hivatkozik, hogy felesleges és a sajtószabadságot bénító bármilyen hatósági tartalmi felügyelet.
Lapunk már a nyár elején beszámolt arról, hogy az Alkotmánybíróságon – a szokásos rendnek megfelelően – egy alkotmánybíróra szignálták ki a médiatörvényeket támadó összes beadványt. Úgy tudjuk, hogy jelenleg is a határozattervezet előkészítésén dolgoznak, és ez a tervezet a közeljövőben még nem kerül a testület elé: az Alkotmánybíróság többhetes, akár több hónapos tárgyalás és vita után hozhatja meg a döntését.
Szeptember 1-jétől öt új, a Fidesz által jelölt taggal is kibővült a testület, ők pedig már részt vesznek a médiatörvény határozattervezetének vitájában is (kivéve az ebben az ügyben összeférhetetlen Balsai István volt fideszes képviselőt, aki a parlamentben igennel szavazott a jogszabályokra).
Amennyiben a testület december 31-ig nem dönt a médiatörvényeket támadó beadványokról, akkor januárban erre már nem is lesz módja. Az új alkotmány hatálybalépésével ugyanis életbe lép az a szabály, hogy csak a kormány, a parlamenti képviselők egynegyede és az alapvető jogok országgyűlési biztosa fordulhat közvetlenül az Alkotmánybírósághoz, magánszemélyek, civil szervezetek és pártok nem. Az általuk eddig beadott kifogások, panaszok pedig várhatóan semmissé válnak. Az érintetteknek pedig – annak érdekében, hogy a testület mégis megvizsgálja a beadványukat – március végéig nyilatkozniuk kell arról, hogy a kifogásolt jogszabály szerintük az új alaptörvényt is sérti, személyesen érdekeltek az ügyben, és kimerítették a jogorvoslati lehetőségeket.
Mit hozott a médiatörvény?
Megszűntek a közmédiumok Magyarországon – ezt tartja az új médiatörvény egyik legfontosabb „eredményének” Kozák Márton. A médiaszakértő a Republikon Intézet Médiatörvény a gyakorlatban című konferenciáján beszélt arról, hogy állami média jött létre hazánkban, miután a Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) hoz minden releváns döntést – még arról is, hogy legyen-e szappanopera a köztévén.
A közmédiumokat kiüresítették, az MTVA pedig minden ellenőrzésen kívül eső állami intézmény. Az állami média létrejötte azzal jár, tette hozzá, hogy nincs már olyan fórum, ami lehetőséget adna a nagy nemzeti kérdések megtárgyalására; nincs olyan téma, amit a közmédia felvállalna, amit képesek, hajlandóak lennének a közbeszéd tárgyává tenni. Azzal kapcsolatban, hogy számos vélemény szerint megalapozatlanok voltak a félelmek, hiszen „mindenki azt írhat, amit akar”, Kozák Márton azt felelte, a médiahatóság kezébe oda van készítve minden eszköz (szankció), és nem kétséges, hogy szükség esetén használni is fogják. Ha a jogalkotói szándék tisztességes lett volna – és nem a megfélemlítés céljából alkották volna meg a médiatörvényt – akkor például nem betonozták volna be a hatóság vezetőit.
