Az érintettek egyrészt azt kifogásolják, hogy aktív pályafutásukat – minden átmenet nélkül – jóval korábban be kell fejezniük, másrészt a bírák között az életkor szerint megkülönböztetést tesznek. Számos bírót már 62 esztendősen elküldenek ugyanis, valamivel fiatalabb kollégáik – az 1956 után születettek – viszont 65 éves korukig dolgozhatnak majd. Az efféle diszkrimináció a most hatályos és a jövőre életbe lépő alaptörvénnyel is ellentétes, ezért harminc bíró közös beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz, ám döntés még nincs.

Az Európai Bíróság döntött

Az Európai Bíróság e héten született ítélete ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó uniós normákat a tagállamoknak be kell tartaniuk. A konkrét ügyben egyébként a német Lufthansa pilótáiról volt szó, akiknek a munkaviszonya a légitársaság kollektív szerződése szerint hatvanévesen megszűnt, miközben egy nemzetközi egyezmény alapján – igaz, bizonyos korlátozásokkal – 65 esztendős korukig szolgálhatnának.

A német munkaügyi bíróság előtt folyó perben a bíró előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, így került az ügy Luxemburgba, ahol egyértelműen leszögezték: a légi közlekedés biztonsága nem tekinthető olyan jogszerű célnak, amelyre hivatkozva elküldhetik a hatvanéves pilótákat.

Hazai bírósági források szerint ebből egyértelműen az következik, hogy a bírák életkor alapján történő megkülönböztetése is tilos. Ráadásul értelmezési nehézséget okoz, hogy az alaptörvényben a bírákra vonatkozóan „általános öregségi nyugdíjkorhatár” fordulat olvasható, a nyugdíjtörvényben viszont ennek meghatározása nem található. Abból csak annyi derül ki, hogy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár miként nő tíz év alatt 62-ről 65 évre.

A luxemburgi bíróságot mindez valószínűleg nem érdekelné, mert az eddigi ítéletek alapján nyilvánvaló, hogy az azonos foglalkozási csoportok tagjai között bármilyen diszkriminációt csak kivételes esetben és igen alapos okból tűrnek el.Más kérdés, hogy a magyar bírák ügye csak úgy kerülhet a nemzetközi fórum elé, ha ők itthon munkaügyi pert kezdeményeznek, és az eljáró bíró előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményez.

Van azonban egy másik lehetőség is: az Európai Parlament felkérheti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a magyar szabályozást, s ha az ellentétesnek bizonyul az uniós joggal, felszólítják az államot, hogy módosítsa a szabályozást. Ha ennek eleget tesznek, az eljárás lezárul, de ha nem, a bizottság fordul az Európai Bírósághoz, amelynek az ítéletét kötelező végrehajtani. A bírák egyébként petíciót nyújtanak be a brüsszeli parlamenthez, hogy tegye meg ezt a lépést.

De bárhogyan is alakul a dolog, Luxemburgban sem születik ítélet egy-két éven belül, tehát a 62 évnél idősebb bíráknak jövőre bizonyosan távozniuk kell. Ezt csak az Alkotmánybíróság akadályozhatná meg, feltéve, hogy még ebben az esztendőben határozatot hoz.

Korábban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a „kényszernyugdíjazás” kapcsán azt közölte, hogy annak következtében önmagában a létszám „technikai jellegű” pótlása akár éveket is igénybe vehet. Felmérésük szerint ugyanis legsúlyosabban a megyei bíróságokat érinti a nyugdíjkorhatármegváltoztatása. A tájékoztatás szerint az álláshelyek betöltése csak pályázat útján lehetséges. Ha egy ítélőtáblai vagy megyei bírósági tanácselnök állása megüresedik, elsőként a tanácselnöki álláshely betöltésére kell kiírni a pályázatot. Ezt követheti majd a bírói álláshelyek pályázata. Mire minden egymást követően megüresedő álláshelyet – a „láncreakció” végén a helyi bírósági álláshellyel – betöltenek, az 18–24 hónapot vehet igénybe.