Uj Péter: Nem ortodox
A hiperokos makroközgazdász a cipőjét nézte, és sűrűn legyintgetett: azt látja, hogy ez a kormány nem becsüli az aprómunkát, hogy nem tud igazán dolgozni ezen vagy azon a problémán, csak a kommunikációs érték számít, a nagy bejelentés, az ötlet, hadüzenet küldése ennek vagy annak, széles gesztusok, fenekestül felforgatni mindent. És amiben nincs benne a meló, az általában nem úgy működik, mint ahogy szeretnék. Akkor lehet kitalálni valami újat, még nagyobbat.
A hiperokos makroközgazdász tényleg szomorúnak tűnt, lemondóan magyarázott még a magánnyugdíjpénzek lenyúlása idején: erősen drukkolt ennek a kormánynak, hitt benne, és most úgy érezte, vége, tényleg nincsen remény. A szocialisták dermesztően alacsony színvonalú nyolcéves ötletparédéja és tehetetlen vergődése után a mindenható politikai akaratosság halmoz butaságot butaságra, nincs kontroll a rendszerben, sőt egyáltalán semmi, ami racionálisnak, alaposnak, kidolgozottnak vagy akár kidolgozhatónak tűnne.
A közgazdász sóhajtott, aztán visszarepült Londonba hiperokoskodni, ott van ilyesmire igény.
Néhány hónappal az én közgazdászom cipőnézős, legyintgetős depressziója után, Chikán Attila, az első Fidesz-kormány gazdasági minisztere, a Közgáz volt rektora, a magyar felsőoktatás egyik legnagyobb tekintélyű professzora morgolódott az Origónak azon, hogy a kormány nem kíváncsi a legfelkészültebb gazdasági szakemberek véleményére sem, illetve, hogy a kormányban „nincs presztízse a szakmai munkának”.
Chikán tankönyvszerűen megvalósíthatatlannak nevezte az aktuális gazdaságpolitikát, valószínűleg neki szólt vissza hétfői parlamenti beszédében a miniszterelnök: „lehet, hogy azt a tankönyvet még nem írták meg”. Megjegyzendő, hogy Orbán Viktor első kormányának eredményeire is hivatkozott ebben a fejtegetésben, mondván, a kritikusok akkor is megvalósíthatatlannak vélték céljait. (Pedig annak a kormánynak nem kritikusa, hanem tagja volt Chikán, itt kissé zavarossá válik a tankönyvezés.)
Úgy tűnik, a kormány vadul ötletel, újabb és újabb kampányokat hirdet, pontosan mint az elődje, számítások, hatástanulmányok vagy hasonlók nem látszanak, mondja Török Gábor elemző a hétfői országmentés után.
Mit lehet tenni? Ül az ember a nagy, nem ortodox izgalmával, és várja, hogy kiderüljön, vajon megérte-e bedönteni a régió pénzügyi rendszerét egy következő választási győzelem reményéért, vagy nem. De tulajdonképpen mindegy is. Csak kitalál addig valaki valami még nagyobbat, még hangzatosabbat, még hihetetlenebbet.
