Az újságírók ugyanis hétfőn, a miniszterelnöki bejelentés idején is csak a pulpitus feletti karzaton tartózkodhattak az ülésteremben, így láttak rá a kormányfő papírjaira, amelyben ez is benne volt, de végül valaki áthúzta az erről szóló bekezdést, amit aztán a miniszterelnök nem is olvasott föl.

Az ötlet egyébként nem új, a korábbi próbálkozás azonban nem futott be nagy karriert. A szociális bolthálózatot 2009 elején indította el az időközben elszámoltatási kormánybiztossá kinevezett Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek (Magosz) szövetségi igazgatója. A hálózat üzleti filozófiája az volt, hogy a zömében Magosz-tag őstermelők közvetlenül a boltoknak adnák el a termékeiket, így a köztes felvásárlók – gyakran nepperek – kiiktatásával ők is magasabb átvételi árat érhetnek el, illetve a bolt is olcsóbban tudja kínálni a terményüket.

A bolti árakat a Magosz határozta meg, a termelő az önköltségi ár mellé 15–20 százalékos árrést számolhatott fel, így Budai Gyula szerint a boltokban a gyümölcs és a hús ára „40-50 százalékkal” is olcsóbb lehetett a többi üzlethez képest.

Az elvileg fél áron kínált tej, krumpli, hús és zöldség híre jó üzletnek ígérkezett. Elsősorban a nagyobb konkurencia szorításában küszködő kiskereskedők keresték a kapcsolatot a Magosszal, így Budai szerint az indulás után nem sokkal több mint hétszáz kiskereskedő jelentkezett a hálózathoz. A politikus-Magosz-vezető szerint reális cél volt, hogy rövidesen ötszáz boltnyi hálózat épüljön ki.

Csakhogy a lényegében a skandináv piacon ismert szövetkezeti-értékesítési modellre hajazó rendszer nálunk nem igazán akart beindulni, a Magosz kreálta hálózat üzletei folyamatosan áruhiánnyal küszködtek.

A Magosz képviselői korábban a rossz terméssel és a kiskereskedelmet egyébiránt is sújtó recesszióval magyarázták a hálózat vergődését. Kiskereskedelmi berkekben úgy látják: egy ekkora hálózat folyamatos ellátásához korszerű felvásárlási rendszerre lenne szükség, ezt azonban a Magosznak nem sikerült megszerveznie. Akárhogyan is, 2009 végére 130 üzletre került ki a szociális bolt lógó, de 2011-re ebből alig hetven maradt meg, jó részük pedig nemcsak a szociális bolt felirattól búcsúzott, hanem a rolót is lehúzta.

Ebben persze az is szerepet játszhatott, hogy sokan korábban lényegében utolsó dobásként csatlakoztak a hálózathoz, az üzlet egy részében továbbra is „hagyományos” árut tartva, és azt remélve, hogy a Magosz valóban segíti majd a tevékenységüket. Csalódniuk kellett: a Magosznak nem voltak erőforrásai a felvásárlói hálózat üzemeltetéséhez, a történet ismerői szerint a Magosz állami támogatás híján lényegében „irodából, Excel-táblázatból próbálta a piacot szervezni”, ami halvaszületett ötlet volt.

Ráadásul idővel a boltosok úgy érezték, hogy a Magosz sem erőlteti már az ötletet. Egy későbbi nyilatkozatában a Magosz egyik vezetője már arról beszélt, hogy át kell szervezni a szociális boltok működését, utalt rá, hogy a bolt tulajdonosai maguk állapodjanak meg a termelőkkel, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a korábban az árakat is meghatározni óhajtó Magosz voltaképpen kivonult a hálózat érdemi irányításából.

Egyre kevesebb az áru