Pedig a bátor tettekhez most már nem ártana egy kis okoskodás is, de legalábbis minimális kétely, mert ami az utóbbi két hétben a Fidesz és a kormány ötletbörzéjéből kijött, azt a legvadabb képzelőerővel sem lehet összefüggő gazdasági programnak látni.

Most már tényleg mindenki lő, amerre áll. Hol van már a Matolcsy-program? Az legalább koherensen rossz tudott lenni. Csakhogy hiába kopogtatott a pénzbeszedő a multiknál, hiába helyezték biztonságba a magánnyugdíjvagyont, az így besöpört százmilliárdok is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ne kelljen már egy éven belül tízmilliárdonként összeszedni a pénzt a kőbe vésett hiány tarthatóságához.

Márpedig azt tartani akarja Orbán tűzön-vízen át. Van is benne igaza, mert más tartanivalója nem nagyon maradt. A „mit” kell sulykolnia, mert a „hogyan” helyességéről rajta, a szóvivőjén és jobbkezén kívül lassan már senki sincs meggyőződve.

A parlamenti nyitányon hiába hirdetett meg országvédelmi programot a miniszterelnök (ami már az ő kedvelt háborús retorikájával is nehezen fokozható), arról nem sokat tudtunk meg, hogy a fő cél, a 2,8 százalékos hiány hogyan is érhető el jövőre. Vagy még a kormány sem tudja, vagy egyelőre nem akarja, hogy mi tudjuk.

Legyen elég, hogy megfékezik a kukadíjat, aki pedig tud, az 180-on kiszállhat a frankalapú hitelből. Gond egy szál se, nyugtatott meg a miniszterelnök, hiszen a leánybankok mögött ott állnak a külföldi anyabankok, az OTP és az FHB mögött meg a magyar állam. Mitmondjak? Tisztára megnyugodtam, főleg az utóbbitól.

Kicsit jobban jártunk volna, ha a miniszterelnök nem akar valamit mindenképpen bejelenteni. Programnyi mondanivalója ugyanis még nincs, azt pedig már sokszor megtapasztalhattuk, hogy a bejelentési kényszer pillanatok alatt megszüli a legvadabb ötleteket, amelyekhez aztán a Fidesz és a kormány dafke ragaszkodik, sőt: ha figyelmeztetik a veszélyekre, akkor még rátesz egy lapáttal.

Már hozzászokhattunk, hogy a fülkeforradalmi lendületben az ötlettől a törvényig akár 24 óra is elég. Tudják, merik, teszik.

A miniszterelnök biztosított mindenkit arról, hogy nem fog megtorpanni. Rossz hír, mert azt jelzi, kétsége sincs afelől, hogy jól csinálja, és a jövő tankönyveit róla írják majd. Meglehet, igaza lesz. Kérdés, minek a példájaként. Mert a kormányzás azért mégsem egy Forma–1-es futam, pedig a féket még ott is használják, és van kerékcsere is. Elkelne a kormánynál is.

Különben a következő kanyarban a homokágyban találja magát. Velünk együtt.