Az ellenzék luxusa

Szörnyű dolog lehet az a vagyonadó, hogy ekkora a csönd körülötte. Én a szakemberektől három szörnyű tulajdonságáról hallottam, ami a többi adófajtától megkülönbözteti: a legkevésbé lehet elcsalni, a legkevésbé fékezi a gazdasági növekedést, és – ellentétben mindazzal, amit a jelenlegi kormány tesz – csökkenti a társadalmi, vagyoni különbségeket.

Erre a három tulajdonságára hivatkozva kísérelték meg az előző ciklusban a szocialisták a vagyoni típusú adók szerepének növelését. És most vajon miért nem próbálkoznak?

Emlékezzünk: először Horn Gyula próbálkozott 1994-ben. Azután Gyurcsány Ferenc az ingatlanadóval 2007-ben, majd Bajnai Gordon az általánosabb vagyonadóval 2009-ben. Amit az SZDSZ a régi vágású Horn populista improvizációjaként 1994-ben megvetően elutasított, azt az új vágású szocialisták reformprogramjának részeként öntudatosan támogatta. 2009-ben a 189 szocialista képviselő közül 183 igennel szavazott a vagyonadóra, melyet az Alkotmánybíróság ugyan elmeszelt, de be lehet azt vezetni az AB kifogásait respektálva is.

Az LMP választási programjában egységes, kötelező, értékalapú ingatlanadót sürgetett. Most miért nem sürget?

A Fidesz előállt a luxusjavakra kivetett luxusáfa ötletével. Ez lenne az első eset, hogy nem a gazdagok javára módosítanák a közteherviselést. De persze ez csak parasztvakítás, mert a luxusáfát az EU-ra hivatkozva úgysem fogják bevezetni, ha meg igen, akkor a hatálya alá tartozó javakat a határ túlsó oldalán veszi meg, akinek telik rá, s az áfa egészét elveszti az ország.

Ha tényleg vissza akarnának venni egy kicsit abból a sok pénzből, amit a módos polgárok zsebébe belelapátoltak, akkor luxusáfa helyett egyszerűen vagyonadót vetnének ki a nagyértékű vagyontárgyakra. De még ez az ócska trükk sem sarkallja az ellenzéket arra, hogy vagyonadót követeljen.

Mégis, mit gondolnak, mit veszíthetnek? Szavazatokat? Kikét is? Tán csak nem ugyanazokét, akik számára most a magasabb szja-kulcs visszaállítását követelik? Mi a különbség? Semmi. Azon kívül, hogy a jövedelmet könnyebb láthatatlanná tenni, mint a vagyont.

És általában: a leglaposabb politikai számítgatással is föl lehetne ismerni, hogy az ellenzék számára sokkal jobb üzlet követelni, mintsem gátolni azon lépések megtételét, amelyeket úgysem lehet megúszni. Amit a kormány tesz, annak úgyis ő adja meg az árát. Minél több ilyen lépést tesz, annál több politikai terhet vállal át a következő kormánytól. Annál több eséllyel lehet leváltani, és annál könnyebben lehet utána kormányozni. És fordítva.

Ami pedig a következő kormányra marad, azt is könnyebb megtenni azzal, hogy előre megmondtuk: meg kell tenni. Nehezen fogjuk elhinni az ellenzéknek, hogy az érdekeinket szolgálja, ha a magáét sem ismeri föl.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.