A konfliktus oka, amint arról szombati számunkban riportot is közöltünk, hogy a centrum elöljárói – a bérleti szerződés lejártára hivatkozva – ki akarják tenni a vendéglátóhelyet tíz éve üzemeltető vállalkozót, ám az ügyvezető és munkatársa fölöttébb szokatlan állhatatosságról tanúbizonyságot téve nem adja meg magát. Maradnak – nemcsak a bolt, ők maguk is.

Az állampolgári radikalizmus legnemesebb hagyományai sejlenek föl egy pillanatra: a barátok újságokat csempésznek be az áram nélkül maradt párosnak, amely ásványvízzel mosakszik, szemeteszsákba végzi dolgát. Megannyi partizánromantikára fogékony drukkere akad most a kettősnek, amely szembeszáll az egyébként a fogyasztói társadalom templomaként szolgáló, durva erőfölényben lévő bevásárlóközponttal.

A tiszteletre méltó kitartás azonban önmagában kevés ahhoz, hogy az ügy társadalmi támogatottságot kapjon. Nem világos, hogy melyik fél oldalán áll az igazság.

A Mammut állítja: huszonkét hónapja tárgyal a kávézó üzemeltetőjével a kontraktus meghosszabbításáról, ám nem jutott egyezségre a bérlővel, pedig negyvenöt ügyfélből negyvennéggyel megegyezett. Csak ezzel az eggyel nem. Ellenben az üzemeltető szerint érvényes az új megállapodás, mi több, hajlandó huszonöt százalékos díjemelésbe is belemenni, de ennél többet nem fizet a helyiségért.

Az igazságszolgáltatás dönt majd az ügyben, mert a szimpátia nem jogállami kategória. Ha az lenne, akkor szégyenszemre előfordulhatott volna, hogy az úgynevezett whiskys rabló esetleg nem vonul börtönbe, mivel förtelmes karrierjét már-már népmesei elemekkel gazdagították és becsülték a városi legendagyártók. Éppen ezért veszélyes a két kitartó férfit máris hősként ábrázolni: a vállalkozók keresik az igazukat, miként a Mammutot üzemeltető cég is.

Mindeközben olyan hír is napvilágot látott, amely szerint a kávézó konyhájában – az áram kikapcsolása miatt – még augusztus végén rengeteg hús megromlott. A Mammut eltávolította az árut, de a szétfolyt húslé ott maradt. A tudósítások szerint félő, hogy a rothadó anyag a szellőzőn át a bevásárlóközpont légterébe jut, s esetleg fertőzést okoz.

Ez a mocskos húslé legalább figyelmeztet mindenkit arra: óriási a felelőssége annak, aki a részletek ismerete nélkül foglal állást az ügyben. Ha a Mammut egyetlen célja, hogy egy készenlétben álló havernak „akciósan” átjátssza az üzletet, amelyet a bérlő tíz éve építget, akkor eljárása visszataszító, aljas, s ellenállásra érdemes. Ha a „fogolypáros” csupán szokatlan eszközökkel gyakorol nyomást a cégre a biznisz megtartása érdekében, akkor vétke megbocsáthatatlan, hiszen saját érdekei miatt sodort veszélybe másokat.

A jogállamban azonban a törvényeknek kell uralkodniuk, nem az érzelmeknek vagy a rothadó húslének. Márpedig az ügynek szaga van.