A bevételeket is elvennék a településektől
A Fidesz kihelyezett frakcióülésén is tárgyaltak az önkormányzati rendszer átalakításáról, így már bizonyos, hogy az alapfokú oktatási intézmények – az óvodák kivételével – és a kórházak állami kézbe kerülhetnek, az eddig a települési jegyzők által gyakorolt államigazgatási hatásköröket pedig a kormányhivatalok járási kirendeltségeire ruházzák át.
Ennek bizonyosan súlyos költségvetési konzekvenciái lesznek, de háttérszámításokkal senki nem állt elő – állítja Lamperth Mónika szocialista parlamenti képviselő. Ilyen kalkuláció szerinte egyelőre nem is készülhetett, mert ehhez pontosan ismerni kellene, hogy mely feladatokat vesz át az állam. Egyébként pedig egészen másként kellett volna eljárni: célszerű előbb számolni, majd utána döntést hozni, és akkor lehetne látni, hogy a most elképzelt rendszer miért jobb vagy legalább olcsóbb, mint a jelenlegi – hangsúlyozza a politikus. A cél azonban Lamperth szerint kizárólag a centralizáció, a központi hatalom megerősítése, és szégyenletesnek tartja, hogy a fideszes polgármesterek az önkormányzatok önállóságának elvesztéséhez asszisztálnak.
Ma senki nem tudja, hogy az önkormányzatok pontosan mennyit költenek intézményeik fenntartására, így pedig becsülni sem lehet, mennyibe kerül majd az államnak, ha a helyhatóságoktól átvesz bizonyos feladatokat – mondta kérdésünkre Kovács Róbert önkormányzati szakértő, a Helyi Obszervatórium Nonprofit Kft. ügyvezetője. Korábban megpróbálták felmérni a tényleges ráfordításokat, ám az adatszolgáltatási rendszer hiányosságai miatt nem jártak sikerrel.
A kilátásba helyezett változások költségvetési hatásainak becsléséhez Kovács Róbert szerint az ad némi támpontot, hogy az önkormányzati szféra egységesen úgy látja: a kötelező feladatok ellátásához nyújtott normatív támogatások a tényleges kiadásoknak csak körülbelül a felét fedezik. Ha ez igaz, az idei büdzsében közoktatási hozzájárulás címén szereplő mintegy 370 milliárdhoz az államnak még ugyanennyit kellene hozzátennie, ha maga akarná működtetni a rendszert.
A másik lehetőség, hogy ezt a pénzt elveszik a településektől. Ebben az esetben viszont a tehetősebb városok igencsak rosszul járnak, hiszen például Budaörs kétmilliárdot költ a négy oktatási intézménye működtetésére, és ebből alig több mint ötvenmillió az állami támogatás. A normatívákat ugyanis differenciálják, s ha valahol az átlagosnál lényegesen nagyobb a helyi adókból származó saját bevétel, az elvileg mindenki számára járó támogatást akár kilencven százalékkal is csökkenthetik. Budaörsön egyébként a teljes normatíva is csak a ráfordítások harmadát fedezné.
Ha tehát az állam nem akar ráfizetni – és most biztosan nem akar, hiszen a jövő évi büdzsében ezermilliárdos lyukat kell betömni –, a települések saját bevételeinek jelentős részét központosítani kell. Ezt egyébként kormánypárti politikusok már jelezték is. Kérdéses azonban: pontos számok hiányában miként lehet „belőni”, hogy honnan mennyit kell elvenni; ha sokat vonnak el, jól működő városok mehetnek csődbe, ha keveset, a költségvetés fizet rá. Ezzel szorosan összefügg, hogy az intézményekkel együtt viszi-e az állam a fejlesztésekre fordított hitelt is. A megyék esetében átvállalják a százmilliárdos adósságállományt, de arról még nem beszélt senki, hogy a települési önkormányzatok esetében mi lesz a megoldás.
Azt sem tudni, az önkormányzatoknak tényleg lesz-e lehetősége rá, hogy megtartsák oktatási intézményeiket, s ha igen, a körülbelül 3300 általános iskolából mennyi kerül majd állami, esetleg egyházi kezelésbe. Amennyiben a döntést a településekre bízzák, zömében nyilván a községek szabadulnak meg az iskoláktól, amelyek egy része – feltéve, hogy az esélyegyenlőséget komolyan veszik – bizonyosan jelentős korszerűsítésre szorul.
